Péntekenként, Zoli hazahoz egy halom magazint. Szerencsénk van, mert a nagyobb lapkiadókkal jóban van Zoli, illetve hát, a cégük a megfelelő reklámköltséget tudja náluk felmutatni, így persze, hogy jóban vannak... Ennek egyik jele az, hogy küldenek nekik újságokat. Azokból hoz haza párat Zoli. Így aztán, én már évek óta képben vagyok pletykatéren (de jó nekem!!!), divatügyben (ha már nem követem, legalább ismerjem...), a közélet néhány szeletében (amikor ehhez is van kedvem-erőm), és a női lélek érdekességeiben. A legnagyobb kedvencem továbbra is a Nők Lapja. Van, hogy a többi ott hever még hetekig, de a NL-ját mindig kézbe veszem.
A Nők Lapját sem sikerül mindig elejétől végéig lapoznom (legalább is első szuszra), így amivel kezdeni szoktam általában, az Vekerdy tanár úr rovata. Érdekes dolgokról ír, még akkor is, ha nem értek mindig egyet a meglátásaival. De elgondolkodtat, az biztos. Tudom, hogy a magyarországi Waldorf-mozgalom szószólója. A Waldorf-szemlélet sok eleme szimpatikus számomra, mégsem tudom teljességében magamévá tenni, így nem is merészkedtem oda, hogy az egyébként hozzánk közel eső, Waldorf-iskolába is körülnézzek.
Mindazonáltal (talán egy, a Figyelőben mostanság elolvasott, Vekerdy-interjú miatt is), mostanában azért elmerengek egy-két dolgon, főleg Emma tanulmányai által. Elmesélek pár friss példát, hogy érthető legyen a gondolatmenet. Elöljáróban még annyit, hogy továbbra is minden tiszteletem Emma tanító nénijének, sőt mindegyik tanítójának. Ez nem feléjük "kritika", ha ez az.
Emma imádja a környezetet, a szó tantárgyi és általánosabb értelmében is. Mindig mesél arról, hogy éppen miről tanultak, és abból, ahogy elmondja, kiérződik, hogy figyel, hogy őt ez érdekli. A Mozaik Kiadó könyvéből tanulnak. Eddig a következő témakörök kerültek sorra ebben az idei, tehát harmadikos, tanévben: "A szervezetünk és igényei", "Mozogj sokat, lélegezz nagyokat!", "Az éltető táplálék", "A tisztaság fél egészség", "Öltözetünk és egészségünk", "Fertőző betegségek", "Balesetek, betegápolás" ("Összefoglalás"), "Séta a ligetben", "A települések árnyat adó fái (itt részletesen megtanulták a vadgesztenye és a lucfenyő tulajdonságait)", "Cserjék rejtekén (fekete bodza, közönséges boróka)", "A zöld területek apró lakói (méhek)", "Tollas barátaink (parlagi galamb, széncinege, fekete rigó)", "Emlősök a földön és a fán (mókus, sün)", "Az élőlények és a környezet kapcsolata" (majd. Összefoglalás), "Az anyagok tulajdonságai", "Halmazállapotok", "Halmazállapot-változások I. és II.", "Oldódás".
Emma négyes lett félévkor. A tanító néni, kb. az első témazárás óta, minden héten írat velük egy "ötperces dolgozatot" az előző héten vett anyagból. Ezt én alapvetően pártolom, mert így nem kell csak két jegyen, és hatalmas tudásanyagon izgulni, hanem lehet szépen haladni. Igenám.... De mit tegyek akkor Emmával, amikor arra a kérdésre, hogy "Írd le a az anyagok érzékelhető tulajdonságait!" (már eleve: ez a szóhasználat tényleg egy 8-9 éves szintje?!?!), ő azt írja, hogy "száj, orr, hallás, szem és tapintás", míg a válasz elvileg az lett volna, hogy "íz, illat, hang, szín és tapintható tulajdonságok"?!?! Könyörgöm!!! Egyik sem TULAJDONSÁG!!!! Viszont körülbelül ugyanazt leíró főnév, nem?!? Nos, erre a feladatára nulla pontot kapott, így a rövid kis dolgozatára (amit amúgy helyesen oldott meg), hármast kapott. Nagyon elkeseredett, én pedig egy picit sem szidtam le! Nem értem!!! Szerintem a lényeget megértette, és ez szavakon való lovaglás, pláne úgy, hogy igazából egyik sem hangzik igazán helyesen.... De lehet, hogy elfogult vagyok.
A környezetnél maradva. Szegény Emma, az ehetit mindenképpen ötösre (sőt! csillagos ötösre) szerette volna megírni. Így a következő szövegeket magolta be, pl.: "A forrás olyan halmazállapot-változás, melynek során a folyadék belsejében gőzbuborékok keletkeznek." És ilyenből jó sok. Érti ő, hogy mi a forrás (párolgás, fagyás, olvadás, lecsapódás), sokat sertepertél a konyhában és imád a jégcsapokkal játszani, meg a bepárásodott tükörre firkálni. De szerintem a "halmazállapot-változás" kifejezés még annyira magas neki!!! Bemagolta. Ugyan minek?! Lesz ennek maradandó nyoma akár csak félév múlva is?!? Akkor? Miért így és ezt tanítjuk, a témára amúgy teljesen nyitott gyerekeinket? Hogy elmenjen a kedvük?! Hogy ne a környezetet ismerjék meg úgy igazából, hanem a magolást utálják meg?
És akkor jöjjön a másik tantárgy. Az idegen nyelv tanulásáról különböző szemléletek élnek. Ki erre, ki arra esküszik, mindenképpen elég vehemensen. Mármint az idegen nyelv tanulásának kezdési időpontjáról. Vekerdys, waldorfos hozzáállás, amit a legszigorúbb "menő" iskolákban is vallanak néhány helyen, hogy nem érdemes korán, azaz elsőtől vagy másodiktól elkezdeni. Mások pedig már az oviban időszerűnek tartják (és itt is vannak "nagymenő" sulik, amelyek ezt vallják). Az első csoport azzal érvel, hogy "először a anyanyelvet használja stabil alapokkal", a második pedig azzal, hogy "ilyen korban még úgy lehet nekik tanítani, mintha egy második anyanyelvet tanulnának". Nos, én nem tenném le a voksomat egyik mellett sem. Valahogy elhiszem, hogy a korai nyelvtanulás könnyíti az idegen nyelv tanulását, de főképpen a használatát, mert még nem épülnek be esetleges gátlások. Viszont a saját példámon látom, hogy akár a kamaszkor közepén nekiállva is el lehet jutni anyanyelvi szintre. Én az adott nyelvi környezetben való tanulás és gyakorlás hívője vagyok. Szerintem csak úgy lehet igazán biztos nyelvtudásra - értsd használható és használt! - szert tenni. Tisztában vagyok azzal, természetesen, hogy ez csak keveseknek adatik meg.
Emma iskolájában (ami ugye Zitáé is volt, négy éven át) büszkék arra, hogy már elsőtől tanítanak idegen nyelvet. Vannak olyan szülők, akik kifejezetten emiatt szeretnék ide íratni a gyereküket. Mi nem ezért jöttünk ide, de Zita esetében még a másodikat is felvettük. Valószínűleg, Zita egyesíti magában Apukám, Zoli és az én nyelvérzékemet, mert ő mind a magyar nyelvtanból, mind németből, mind angolból végigtündökölte a négy évet. Most, az új suliban, a némettől szabadult, de az angol nagy szerelem maradt, ami mellé a latin vígan csatlakozott. Mondhatnám, hogy a kisujjából rázza ki ezeket. Könnyebbsége van, no.
Még Zita idejében végigéltem egy német szépkiejtési versenyt, ami eléggé felbosszantott. Az ő német tanára is azt csinálta, mint most Emmáé (Emma nem egy olyan nyelvzseni, de valahogy ő is az erős csoportba került), hogy a gyerekek kezébe nyomott a mostani szintjüket emeletekkel meghaladó verset, hogy egy ötösért tanulják meg egy hét alatt. Aki a legszebben mondja, megnyeri a szépkiejtési versenyt és mehet a kerületire (na, attól mentsen meg minket az ég!!!). Drága Emmánk, aki nagyon vágyna már valami külön elismerésre a suliban, azt mondta, hogy ő szeretné megtanulni. Próbáltam lebeszélni róla (anno, Zitát, negyedikben már gyakorlatilag "eltiltottam" ettől), de ragaszkodott hozzá. Mit tehet egy anya? Jó. Tudtam, hogy ezzel nekem, és az egész családnak is, sok feladata lesz. Először is, megkértem az ezer nyelven beszélő apukámat, hogy fordítsa le, hogy legalább tudjuk, hogy miről szól (Emma kb. öt-hat szót értett belőle). Utána, a hétvégén, Bátyám egyik fia, Zoli, átvette még vele, a kiejtés miatt. És Emma próbálta megtanulni. Nem ment. Sírt. Apa-Zolival is próbálták. Sírás. Velem is. Sírás. Tegnap este már kórusban könyörögtünk, hogy hagyjuk már abba, inkább aludjon, de ő még félálomban is.... Mondtuk, hogy részünkről már megvan neki az ötös! Mondtuk, hogy az öt (!!!) versszakból mondja el azt a hármat (!!!), amit tud, szerintünk ennyit sem tanulnak meg túl sokan... Na, ebben maradtunk végre. Ma fogja elmondani. Direkt most írok róla, mielőtt tudnám a dolgok kimenetelét, hogy az ne befolyásolhasson a véleményformálásomban.
Mert, kérdem én: ezt aztán minek? Ez mire jó? Van annak valami hasznosítható tudástartalma, amit most a fejébe gyömöszölt a szerencsétlen?! És ez a nyelvoktatás? Hogy odaadunk egy nyilvánvalóan frusztráló, idegen, el nem magyarázott, át nem vett, szöveget a 8-9 éves gyerekeknek, hogy aztán azok stresszeljenek, versenyezzenek, majd esetleg elkeseredjenek, csalódjanak? Mi köze ennek ahhoz, hogy oktatás, pedagógia, gyerek-központúság?!
Hozzáteszem: Emma alapvetően szereti a németet, a tanító nénit is, ahogy ezt a környezet esetében is elmondhatom. De akkor is... Megjegyzem, iskolába egyre kevésbé szeret járni....Csak fogom a fejemet... Mi legyen az Ikrekkel?! Tényleg kell ez nekik is? De hol van olyan suli, ahol nincsenek ilyen eszement követelmények? Tényleg csak a Waldorf a megoldás? Írjak Vekerdynek?