Pages

2014. február 24., hétfő

Klára szerint a világ

Ma, amikor hazaértem, Klári azzal fogadott, hogy ő írt pár verset. Az iskola-felrobbantósat inkább nem másolom be, fő a békesség, de íme az, amit rólunk, az otthonunkról, a reggeleinkről szösszentett. Előre jelzem: én imádom!!!!

B. Klára:
 "A Mátrafüred utca 7-ben"


A Mátrafüred utca hétben
mindenki nagyon tevékeny,
iskolába induláshoz sosem állnak készen.

De egyszer megtörik az átok,
s félórával hét előtt
a kapu előtt álltok.

Mikor majdnem ott vagytok,
Egy varjú károg:
Ej-ej, valamit megint ott hagytok!

Visszafordul anyátok,
Nagy mérgesen csapkod,
Beértek a házba, majd egy kicsit vártok,
Megtaláltok mindent, s újra elindultok.

A versírás technikáját még nem sajátította el "tökéletesen", a versszakok hossza különbözik, és személyt is vált közben, de alapvetően olyan vicces szemmel és felfogással írta ezt, hogy nekem rögtön széppé tette a napomat!!!
Klára farsangkor is nagyon eredeti volt: paprikás zsák!!!
A facebook-on kisebb fajta lázadást okozott az, hogy megemlítettem, hogy ugyan készült egy másik vers is, de azt nem teszem közzé. Nos, itt van, de remélem, hogy az esetleges "érintettek" is humoruknál lesznek ezt olvasván:

B. Klára:
"A Tanoda"

A Tanoda is csak egy iskola
Minek járunk mi oda?
Az lenne a legjobb,
ha egyszer felrobbanna.

Mindenki arcára mosoly kerül,
Az iskola nagyon hamar kiürül,
De a mi tanárunk nem örül.

Az iskola most már bezárva,
Minden gyerek ellustulva.
Ejnye, fiam, nincs beágyazva!
mondja ezt a dühös Anyuka.

Klára nem kegyelmez senkinek.... Ezt mi mindennap megtapasztalhatjuk. :) "Cserébe" ilyen, és hasonló műremekkel szórakoztat minket. :)

2014. február 12., szerda

Minden nap*

Minden nap úgy ébredek, hogy úgy érzem: túl korán van, nem szeretnék még felkelni. Aztán minden nap erőt veszek magamon, és elindítom a napot.
Minden nap úgy telik a reggel, hogy azt hiszem, na, végre időben vagyunk - aztán mégsem. Minden nap találnak a lányok valamit már a reggeli órákban is, amin össze lehet veszni, vérre menő vitákat és sértegetéseket lehet gerjeszteni.
Minden nap megkérdezik, hogy ki megy értük a suli/edzés/zeneóra/egyéb végén. Minden nap azt kell, hogy feleljem, hogy nem én. Minden nap lefittyed emiatt a szájuk. Minden nap összetörik a szívem egy kicsit emiatt. Minden nap úgy gondolom ilyenkor, hogy másképpen kellene ennek lennie. Minden nap az a következő gondolatom, hogy nem tud másképpen lenni.
Minden nap összekapnak azon, hogy ki melyik ülésre ül az iskolába vezető (két perces) úton. Minden nap úgy búcsúzom el tőlük, hogy legyen szép napjuk.
Minden nap úgy zötykölődök a metrón, hogy közben végigpörgetem a "menetrendet", egyeztetek Nagymamákkal, Zolival, hogy zökkenőmentesen jusson el mindenki a megfelelő helyre majd. Aztán minden nap késve érkezek be a munkahelyemre.
Minden nap végigdolgozom a szükséges időt. Minden nap úgy vélem, hogy inkább mást és máshogy csinálnék. Minden nap megállapítom, hogy ez most nem kérdés vagy lehetőség.
Minden nap rohanok hazafelé. Minden nap igyekszem elvinni én azokat, akiket még el kell, vagy értük menni, ha azt kell. Minden nap arra vágynék, hogy leheveredjek melléjük, beszélgessünk és/vagy játsszunk. Ehelyett minden nap a konyhából kérdezgetem őket a napjukről és ki a leckéből. Minden nap rimánkodok egy sort, hogy vigyék el a táskájukat az előszobából, rakják el a cipőjüket a szekrénybe és akasszák fel a kabátjaikat. Mert ők ezt minden nap elfelejtik megtenni. Pedig tudják, hogy minden nap megkérem őket erre.
Minden nap együtt vacsorázunk, és ez jó. Bár minden nap egy kicsit késő van, mire leülünk vacsorázni, mert az idő, na, az minden nap rohan. Minden nap megállapítjuk Zolival, hogy esélyünk sincs végigmondani egy mondatot a vacsora-asztalnál. És minden nap felmérjük, hogy ez így normális.
Minden nap hosszasan nógatjuk őket, hogy menjenek már el fürödni/bepakolni/leckét írni (Zita számára minden nap ilyenkor kezdődik még csak a tanulás).
Minden nap mesélünk nekik. És ez minden nap jó. Minden nap elalszik valamelyikünk Emmánál - nyilván az, aki nála van.
Minden nap megállapítom estefelé, hogy ez a nap is elrohant, és mennyire sok teendő maradt, mennyi minden kimaradt és mennyi új feladat keletkezett.
Minden nap úgy fekszem le, hogy elhatározom, másnap kicsit máshogy, ügyesebben, türelmesebben, energikusabban csinálom. Minden nap úgy fekszem le, hogy úgy gondolom: jobb lenne másként csinálni. Viszont minden nap úgy fekszem le, hogy előtte végignézem az alvó/tanuló gyerekeimet. Ezért aztán végül is minden nap úgy fekszem le, hogy úgy gondolom: nekem van a legfantasztikusabb családom, szerencsés vagyok.
kép innen

*: értsd: minden HÉTKÖZnap