Pages

2016. november 30., szerda

Visszajött a hercegnők kora

Visszajött a hercegnők kora - egy kicsit másképp.
Szóval - az a helyzet, hogy Svájcban végezve a gimnáziumi és egyetemi tanulmányaimat, lemaradtam mindenféle olyan gyönyörűségekről, mint szalagavató, ballagás, bankett, szerenád a tanároknak - de később az egyetemi diplomaosztóról is. Genfben, a puritán, kálvinista városban érettségikor volt egy nagy buli a gimi garázsában, aminek a minél gyorsabb és minél meredekebb lerészegedés volt a legtöbb diák célja (én ettől kifejezetten viszolyogtam...), volt egy "ünnepség", ahol énekelt a kórus - ez volt a ballagás vagy mi; a diplomaosztó pedig úgy zajlott, hogy megmondták, hogy X napon délután 2 és 4 között vehetem át a hőn áhított papírost - az egyetem kertjében, egy asztalkánál. Jó, a "kert" a Genfi tó partján volt. Kezet ráztak velem, gratuláltak, megköszöntem, és elsétáltam (a farmeromban...).
Szóval - négy lány anyjaként valamit igen hamar eldöntöttem (úgy kisbaba koruk körül....): minden olyan törekvésüket támogatni fogom, ami arról szól, hogy szalagavató, ballagás, tánc, szép ruha, ünnepség, meghatódás, stb. Tudom, nem a gyerekeknek kell megvalósítani a szülők álmait, persze. De nem azt ígértem meg magamnak, hogy erőltetni fogom ezeket a dolgokat (max, ha nagyon muszáj, egy icipicit.... :) - ez most csak vicc!!! ), hanem, hogy TÁMOGATNI fogom....
Már eddig is jutott bőven: Emma már az ovis ballagásán is "Palotást" táncolt nagy mosolyogva (némileg foghíjasan), a Tanoda gálák keretében Zitus is próbálkozott már ilyen tánccal elsős korában a vigyorgós (és akkor még egy pöttyet alacsonyabb) Vojnits Petivel, és hát Emmán is volt már "szépruha" az általános iskolai keringős gyönyörűséges ballagásán.
De eljött a valódi, a klasszikus szalagavatók kora is (ó igen, nőnek a gyerekek, iszonyat módon öregszenek, ami rengeteg emésztenivalót ad, de ezt majd máskor). Zita ugyan csak tizenegyedikes még, de idén is táncolhatott már szerencsére. Amikor a múlt tanév végén már kezdett valószínűvé válni, hogy itt esetleg tánc-felkérés esete forog majd fent, már kezdtem őt győzködni, hogy mondjon igent. Persze, nem volt ellenére való, csak attól aggódott, hogy az edzéseiből vesz majd el sok időt, meg, hogy esetleg pont a kitűzött dátumon lesz valami verseny, és akkor mégsem tud táncolni. Az aggodalmak szertefoszlottak: a "felkérő" is vívó (másik fegyvernem) és ezáltal e tekintetben abszolút megértő, és hát a versenynaptár meg még idejében kiderül majd. Igent mondott. És hogy örült ennek! Mármint Zita. Meg persze a "lovag" is. :) A versenynaptár jól alakult, az edzéseket is sikerült átvariálni. Minden összeállt.
Eljött a szeptember, és az ősszel együtt megkezdődtek a próbák is. Időközben még kiderült az is, hogy Zitáék osztálya, mint a szalagavató műsoráért felelősök, nyitótáncként Palotást is járnak majd. Tehát kétféle táncpróbára járt egyre lelkesebben az ifjú hölgy. Otthon, a nappaliban mutogatta csiszolódó tudását - öröm volt nézni! Még a nyár elején lefoglalta a szépséges báli ruháját, majd elterveztük a haját, amit Budapest egyik legjobb fodrásza, régi barátnőm, Dóri, készített el neki. Ahogy közeledett az a bizonyos novemberi dátum, úgy nőtt az izgalom - és kicsit a szomorúság is, hogy mindjárt véget ér ez a kaland.
És egyszer csak ott voltunk a Sportkastélyban, és már fel is konferálták a nyitótáncot, a palotást! Gyönyörű volt! Zita végigmosolyogta az egész táncot - látszott, hogy annyira élvezi az egészet! Olyan helyesek voltak ezek a kamaszok ebben a szép ruhában, ahogy tényleg mindent beleadva és figyelve járták ezt az amúgy is magával sodró táncot. Hatalmas sikerük volt! Az egész szalagavató ünnepség nagyon szép volt, szerencsére nem volt "túllihegve", de azért megadták a módját mindennek. A szalagtűzés, a beszédek, a kisfilmek és az osztálytáncok után az ünnep "koronájaként" eljött a keringők ideje!
Hogy milyen volt?! Milyen lett volna?! Csodás, természetesen! Szépségesek voltak, Zita határozottan kecsesen mozgott (ami kicsit meglepő is volt, a vívás azért némileg darabos mozgást eredményezhet(ne)), szemlátomást figyelt, de közben élvezte is az egészet - örömmel táncolták el az kétszer is az egész táncot, hatalmas siker közepette. Nagyon helyesek voltak a párjával - akinek a bátyja folyamatosan fotózta az eseményt - így születhettek ezek a remek képek is, amivel zárnám az első, de nagyon is nem az utolsó szalagavatós élménybeszámolómat. :)
"Princess Zita"
Zita és Laci - palotás ruhában
Zita és Marci
Táncos mozdulat
Lányrózsa fiú karokban
Szép
Elegancia
Csokorba szedve
"Hivatalos fotó"