Pages

2016. december 16., péntek

Utoljára gyerek

Sűrű decemberünk egyik fénypontja immáron 17 éve a tizenhatodika.
17 éve váltunk "kézzelfogható" módon is szülőkké.

Idén mondhatjuk rá utoljára "hivatalosan", hogy "gyerek". De tulajdonképpen már most sem az. Ránézésre biztos nem... Amúgy azért.... Néha mégis. De legalább is kamasz. Helyenként hisztis. Határozott elképzelésekkel, mondhatni akarattal. Az őszinteség bajnoka. De tele célokkal. Vágyakkal, ambíciókkal. És kitartással. Tökéletesen körvonalazott ízléssel. Elvárásokkal önmagával szemben. És másokkal szemben is....

Amiben nem változott kicsi kora óta, csak egyre erősödni látszik, az a kisugárzása. Lassan már a Nap is irigykedni fog rá. ("Fogása" már most sincs rajta - akármennyire süti, Zita bőrén az nem látszik. :) ) Ő olyan, hogy mellette halványabb minden és mindenki. Ha ott van, tele lesz élettel a tér. És ő uralja azt a teret. Erről ő nem tehet - ezt kapta érkezéskor. De úgy látom, jól gazdálkodik vele.

Isten éltessen, drága Nagylányunk!!!! Boldog születésnapot, Zita!
Anyai "csók"

Különleges "torta": 17 féle gyümölcs 17 teamécsessel körülvéve

El tudta fújni!

Tökéletlen család

Szóval az úgy van, hogy az ember (meg a lánya, férje, gyereke, az egész családja) mindig igyekszik. Meg tervez. És próbálkozik.
Hogy most majd előre. Meg jól beosztva. És idén már végképp elkészíti azt a sütit. És tuti, hogy karácsonyra keretbe teszi a képeket. És időben kint lesz az égősor is. Rend is lesz. Rohanás, na az nem. Esténként elolvassuk azt a könyvet, amit az adventi naptárba rejtettünk december elején. Kedves, karácsonyi történet. Jó lesz így ráhangolódni. 22-étől már együtt a család, csak egymásra figyelünk.


Aztán.... eljön december. Vágtatunk, rohanunk az idő után - néha veszekedünk, feszültek vagyunk. Nincs még süti. Az égősor is vár, de legalább már kint van a fenyő girland az ajtó körül. Díszek is vannak. Meg rendetlenség. A könyvet elkezdtük - esély sincs a végére érni karácsonyig. És 22-én valószínűleg valahol tülekedni fogunk, izgulunk, hogy minden meglegyen. És aztán eljön valahogy Karácsony. És úgy lesz jó, ahogy lesz.


Szóval. Az adventi naptár egyik napján (mert adventi naptár is lett, egy zseniálisan egyszerű ötletnek köszönhetően, amit itt találtam) az volt az "írás", hogy csináljunk karácsonyi képet. Ehhez "csatoltan" pár kiegészítő (vicces szemüveg, hajbavalók, ilyesmik). Na, este, jó későn, összekészülődtünk. Mindenki felvett valami ünnepit - de legalább is karácsonyra hajazót (Imó pl egy "karácsonyi pizsamát", hiszen a kép készítésére már rég "fellőtték" neki). Zoli nagyon partner volt - konkrétan totális hülyét csinál magából az alkalom kedvéért. A gyerekek annyit röhögtek az apjukon, hogy nehezen állt össze a kép. És hát persze önkioldós megoldásban készült - így elmondhatnám, hogy egyik sem lett jó. Legkevésbé a kutyás, mert szegény Scotty annyira meg volt zavarodva, hogy miért ráncigáljuk őt be a lakásba, vihorászunk össze-vissza, teszünk egy csilingelő izét a fejére és mutogatunk mind egy irányba (a fényképezőgép felé), hogy teljesen elbojkottálta a dolgot, a legtöbben "bemozdultunk" - de úgy döntöttünk, hogy nem leszünk állatkínzók és kiengedtük őt gyorsan, nem próbálkozva újabb felvételekkel.
Tehát - valószínűleg nem küldjük szét egyik képet sem, vagy csak poénból. De úgy gondoltam, hogy itt a blogon megmutatom őket. Mert a képek olyanok, mint mi: tökéletlenek. Látszik, hogy igyekszünk, de nem mindig sikerül minden úgy, ahogy terveztük. Ez kb. az évünkre is igaz - így méltó lezárása annak.


Tehát, Boldog Karácsonyt mindenkinek!!!!!!!!!!!!!