Végül: BÚÉK!!!

Nem akarom "restanciával" kezdeni a jövő évet, így most már krónikám végéhez érek.

Hogy telt a beteges szünidő? Zita nagyon élvezte, tulajdonképpen... Rengeteget játszott (pl. a babaházzal), sok barátnőhöz elment és néhány mozifilmet is megnéztünk vele (és Emmával). És persze sokat, nagyon sokat játszottunk mi is a beteg és kevésbé beteg sereggel. Társasoztunk (itt Emma ajándékával, a "Headbandz" névre hallgató, barchoba-szerűséggel), építettünk, babáztunk, diáztunk és megint újból mindezt. Nem mondom, hogy egyszerű volt ez a pár nap, négy, többé-kevésbé nyűgös, gyerekkel összezárva....Ja! meg rengeteget sütöttem-főztem, a kevésbé betegek segédletével. Már a karácsonyt megelőző hetekben is egy kisebb fajta cukrászdát üzemeltettem, mivel az összes tanárnőnek, edzőnek, stb., azt adtuk ajándékba, hogy helyes kis üvegeket telepakoltuk a sokféle általam sütött sütivel (mákos, diós, kókuszos, mézes, mogyorós, narancsos, csokis) és szépen becsomagoltuk őket. Saját készítésű és finom, nem? De még sütöttem itthonra bejglit, zserbót, kuglófot, muffin-hegyeket, tortát Zitának és clafoutis-t csak úgy, sőt kenyeret is, Karácsony másnapján..... Gyakorlatilag álmomban is valami tésztát gyúrok, vagy fakanalat forgatok....

Na, mindegy. Mára azt tervezzük, hogy kimegyünk az ügető-szilveszterre (persze Imola nélkül), utána pedig a szüleimnél múlatjuk az időt (ha bírjuk, éjfélig...)

És BÚÉK mindnekinek!!!!!

Karácsony

A karácsonyt megelőző vasárnap már nyugodtabb tempójú volt. "Csak" Halász Judit koncerten voltam a három Kicsivel (bár addigra már Emma egészsége erősen megingott), Zita pedig egy zsúron volt. Este szüleimnél aludtak, így mi, Zolival, nekiláthattunk az ünnepi készülődésnek. Hétfőn délelőtt átvittem a csipet-csapatot Csepelre, Jutka mamához, bízva abban, hogy Emma ott teljesen erőre kap. Én futottam egy utolsó bevásárló-kört és itthon tettem-vettem, majd elmentünk Zolival kettesben, már-már hagyományos "évzáró" vacsoránkra. Kedd is a készülődés jegyében telt, aminek a legjobb mozzanata az volt, amikor kettesben elsétáltunk a piacra és hazahoztuk a leendő karácsonyfát....

Szerda reggel Jutka mama közölte a rossz hírt: Klára belázasodott.... Akkor még nem gondoltam, hogy ez csak a kezdet.... Szerda délelőtt még beugrottunk barátainkhoz egy koccintásra (Imola keresztszüleihez ), ami olyan kellemesre sikerült, hogy kérték: csináljunk ebből rendszert.

A Disney on ice után, Csepelről hazahoztuk leánykáinkat és itthon már várta őket a csoda! Egy gyönyörű karácsonyfa, ezúttal még jászollal is alatta és, persze, sok szép ajándékkal. Közülük a sláger rögtön a gyönyörűséges babaház lett (meglepő módon, Zita a legnagyobb élvezője egyelőre!!!! - a képet Emma készítette). Klára az ajándék-bontogatást már csak a kanapéról figyelte és a gyönyörűen megterített asztalhoz sem ült oda.
Ahogy már írtam, szüleimhez is átmentünk, ahol a további ajándéközönön túl, fantasztikus vacsorát fogyasztottunk. Csak az volt a baj, hogy sűrű felhők gyülekeztek a családi idillünk fölé: Klára és már Emma is belázasodott, engem a hideg rázott.

A következő napok már a betegség jegyében teltek (26-ára Imola is kidőlt és én sem lettem jobban). 27-ére eldőlt: nem utazunk sehová. Estére Imola pöttyei is előbújtak.

December végi krónika folytatása

Az előző bejegyzés szoros folytatásaként...

Csütörtökön Zita karácsonyi műsorát élvezhettük, mármint az osztályét (ahogy Emmának hétfőn). Arról csak egy béna képem van, mert egyébként videóztam, meg "gyereket neveltem", mert a három hugica is eljött. Ott volt ugyan még anyukám is és vártuk Zolit is, de neki, azon a napon, hála a karácsonyi rohamnak, három órán tartott a hazaút Budáról.... és így mindenről lemaradt.

A műsor kicsit felemás volt, mert annyira sokat akartak a nyújtani a tanárok, hogy az már túlzás volt, meg rengeteg bonyodalmat okozott az előkészületek során, nem kis sebeket ejtve a hamvas ifjak lelkecskéin. De erről ennyit, elmúlt és igyekszünk csak a szépre emlékezni....

Péntekre is jutott ám a show-ból! A három kisleány tornájának volt bemutatója! Csupa báj és mosolygás volt az az egy óra, miközben az is látszott: kemény munka! Az ikrek a legkisebbek (vannak negyedikes nagylányok is!) és ezáltal az egész szülői gárda az ő látványuktól olvadozott! Ebből ők mit sem vettek észre, annyira igyekeztek! Ezúttal is Zoli nélkül voltam (túl korán volt, meg sem próbált odaérni..) és videóztam, de a mellettem ülő anyuka néha kitépte az ölemben heverő fényképezőgépet és lelkesen kattingatott (annyira tetszettek neki az ikrek, hogy azt mondta, hogy vétek lenne nem lefotózni őket), így jó sok kép lett.
Szombaton sem pihenhettünk! Először is: a két Nagy suliba ment! De csak olyan lazán, mert 11-től az iskolai karácsonyi koncert kezdődött (és ezt végre Zoli is rendesen végignézhette). Hogy felléptek-e a mieink? Naná! Emma ugyan "csak" a németesek kórusában, de Zita itt meg az alsós énekkar színeiben tűnt fel és teleharsogta (néhány hasonlóan bátor társával) az aulát, kissé megszégyenítve ezzel a csöppet halovány felsős kórust... Ja! meg ismét fuvolázott, gitáros barátnője kíséretében....

Aztán alighogy hazaértünk, már szinte kezdődött is Zita zsúrja! Kissé amerikaias stílust kanyarítottunk most neki, a számháborútól eltekintve. Zita nagy álma, hogy hóember-építő verseny legyen a zsúrján, idén sem teljesült, a hó nem kapta meg időben a meghívót.... De azért kizavartuk a 16 leánykát a szabadba egy kicsit, mert különben nem lehetett volna bírni velük. Először csak a többieket lesték, a kerítésünkön gubbasztva, mint a verebek, nagy csivitelés és vihorászás közben, aztán csapatokat formáltunk és indulhatott a számháború. Na ja, de eleredt az eső is, így a visszavágó elmaradt és a házunk összes fűtőtestén kabátok száradtak.... Így aztán jött egy kis karaoke - de az nem mindenkit lelkesített be. Annál inkább a héliumos lufi! Nagy nehezen rájött mindenki a technikára és így lassacskán az összes csaj kipróbálta, milyen az, furi, magas hangon beszélni. Ahogy valaki megszólalt elváltozott hangon, hogy "szia", az összes többi dőlt a nevetéstől... Végül, hot dogot és hamburgert készítettünk a lányoknak, aminek mind nagyon örültek (addigra a pop corn elfogyott..). A záróakkord pedig a gyönyörű, amerikaisan giccs, de magyarosan finom, emeletes torta volt. (Köszönet Áginak a Sugar-os tippért!!!!)

Karantén

Mikor az előző bejegyzés címeként a "Kórház a város szélén"-t adtam, nem gondoltam, hogy a sorozat-jelleget is megidézem ezzel... Hát de... Szóval, fuccs a szép, havas lankáknak, a kristálytiszta hegyi levegőnek, a vidám téli üdülésnek... Helyette? Nyavalyások, lábadozók, visszaesők és.... bárányhimlősök! Vagyis, csak egy bárányhimlős - egyelőre. Imola. Klára még nem az, pedig most már nagyon szurkolok, hogy ő is mihamarabb elkezdje a pöttyösödést, mert lassan a következő, pár napos, üdülésünk is veszélybe sodródik....

Így aztán, 2008 az elmaradt, lemondott üdülések éve lett. Mert ugye augusztus 20-án nem utaztunk el Zolival Horvátországba, pár napra, ahogy arra elő is fizettünk (Zoli munkája volt akkor a "ludas"). Novemberben nem mentünk Rómába, köszönhetően a sztrájknak. Most nem mentünk Ausztriába, a betegséghullám miatt. De nem kesergek, vagy sajnálom magunkat, csak tényeket állapítok meg. Továbbra is úgy gondolom, hogy nagyobb bajunk ne is legyen soha, mint néhány elmaradt utazás. De azért azt sem fájlalnám nagyon, ha a sorozat abbamaradna.....

Most, hogy ápolónői kötelezettségeim kicsit lazultak és jómagam sem szenvedek már annyira a nekem jutott nyavalyától, hát összegezném az utóbbi hetek történéseit.

Az utolsó munkahetet megelőző pénteken, Zita indította a fellépés-sorozatát. Van neki egy gitáros osztálytársnője, barátnője, aki gitározni tanul. Zita fuvola-tanárnőjének testvérénél. Gondolt egyet a két tanárnő és adtak egy közös darabot a két csajnak. Így aztán Zita fellépett a barátnő gitáros koncertjén, pénteken, a barátnő pedig Zitáék fuvolás koncertjén - hétfőn. Íme egy kép a péntekiről:

A hétfőiről nincs képem, mert akkor Zita koncertje helyett, Emma karácsonyi műsorán ültünk (de nem kell aggódni: Zitának ott volt: két "darab" nagymama, egy dédi, egy nagypapa és egy keresztanyuka!!!!). Ahol Emma az angyal szerepét kapta a betlehemes játékban... Hát mi mást is játszhatott volna....

Erre az angyal szerepre annyira készült, hogy még a haját is becsavartuk, hogy bongyorkás legyen:de aztán a fellépésre kirúgta a göndört a haja és egy oroszlán-frizurás huncut angyal lett belőle....

Kedden, 16-án, volt Zita születésnapja. Már előre megünnepeltük őt szombaton (a két fellépése között), családi körben, nagyikkal, dédivel és keresztszülőkkel (16-an vacsoráztunk itthon...).

(A képen anyukámmal, akivel igen cinkos viszonyt ápol Zitusunk)

Szerdán Zita a zenekarral lépett fel az Erzsébetligeti Színházban. Jaj, olyan furcsa volt őt látni a sok hangoló fúvós között. Bár nagy az én lányom, ott azért még olyan pindurinak tűnt..... Egész ködösen láttam egy pillanatra..... vagy többre.

Kórház a város szélén

Egy iszonyatosan sűrű utolsó munka- és iskola-hét és, ugyancsak programokban gazdag, Karácsony előtti napok után, ellátogatott hozzánk az Influenza nevű szörnyeteg, fogott egy kaszát és lesújtott a családunkra. Per pillanat úgy tűnik, hogy egyedül Zita mert szembe nézni az átkozottal és így még talpon maradt, de szerintem ez a csata még nem teljesen lejátszott.....

Röviden összefoglalva: Emma már vasárnap kezdte mutatni a jeleit az elgyengülésnek egy maratoni alvással, kevéske hővel, torok-fájással és rosszkedvvel. De aztán valahogy feltámadt poraiból (talán anyukám húslevesének köszönhetően) és még a Halász Judit koncertre is eljött velünk, sőt, végigénekelte! Vasárnap este szüleimnél aludtak a lányok és úgy tűnt, hogy Emmának már csak némi utó-gondozásra van csak szüksége. Amit alaposan meg is tett Jutka mama, anyósom, akihez hétfőn délelőtt vittem őket át. Volt ott Csepelen, a kis lakásban, kényeztetés felső fokon (pl. lángost süttettek mamával....) és orvoslás is (nekem itthon SOHA nem isszák meg a mézes vagy bármilyen teát, ott bezzeg igen, hogy csak egy példát említsek). Keddre már rózsás volt a helyzet, mindenki örült a másnapi - várható - eseményeknek. De ehelyett....

Szerda reggel hívott Jutka mama, hogy Emma ugyan már jól van, de Klára hányt egyet és hőemelkedése van. Szegény! Így lemaradt a Disney on ice-ról, ahová Laci (Emma keresztapja) vitte őket, karácsonyi ajándékként (ami számunkra is az volt, tulajdonképpen...). De még mindig nem volt rossz kedve Klárának. Disney on ice után értük mentünk és mire hazaértünk, Klára már erősen kókadozott, az ajándékait is csak a kanapén fekve nézte meg. Ekkor már engem is rázni kezdett a hideg.... Ha ehhez hozzáteszem, hogy Zoli már napok óta küzdött egy makacs náthával, amihez hozzájött (mindkettőnk esetében) egy gigantikus fáradtság, háááát. Azért átmentünk Anyuékhoz, Klárát ott is a kanapéra parkoltuk, szegényt. Igen ám, de lassan Emma is elkezdett kornyadozni - és ő is lefeküdt a kanapéra. Mindketten aludtak, amíg mi vacsoráztunk. Hazajöttünk és Emmát hűtő-fürdőztethettem, mert gyakorlatilag 39 fokos láza volt. Klárának "csak" 38, nekem meg hőemelkedésem... Juhéééééé!

Ma reggelre már Imola is sírva ébredt, de az ő betegségének kicsúcsodása váratott magára ma délutánig. ő is kapott hűtőfürdőt. Zoli reggel nagyon sokáig aludt, így úgy tűnik, hogy ő túl van a nehezén. De nekem egész nap hőemelkedésem volt (én is aludtam egy picit napközben), dehát három beteg gyerek mellett nem érek rá magammal foglalkozni. Zoli édes volt, a frissen kapott köténykéjét felöltötte és ha nem is mondhatnám, hogy ő főzte meg teljesen az egész ebédet, nagyban hozzájárult. Most meg ő mesél a még ébren lévőknek, mert én csak köhögnék, mese helyett.

Szép kis Karácsony, mi??????!!!! Szerintem foghatok egy ecsetet és festhetem fel a szép, nagy, fehér "H" betűt a házunk falára....És ha ehhez még halkan azt is hozzáteszem, hogy holnapután mi elvileg elutaznánk síelni... Jaj, jaj, jaj.

Ettől eltekintve (ha ettől el lehet tekinteni), szép karácsonyunk volt, sok örömmel, sikongatással és játékkal. Ja, meg az utóbbi tíz nap sem volt semmi. Arról most egyenlőre csak képek - Zitának volt ám klassz zsúrja (számháborúval, karaokéval és héliumos lufi - bolondozással)...

Hát, mostamra csak ennyit. Boldog Karácsonyt!

Zita 9

Zitus, a mi drágaságunk, ma töltötte be a kilencedik évét! El kell, hogy mondjam, hogy 1999. december 16-án egy teljesen más dimenzióba kerültünk általa és azóta is azt jelenti számunkra, amit a neve is: boldogságot!

Kívánom Neked, drága Nagylányom, hogy maradj mindig ilyen fantasztikus, lenyűgöző, energiabomba, okos, gyönyörű, kedves és nyitott, amilyen most vagy!

Boldog, boldog, nagyon boldog születésnapot, Zita4 és kívánom, hogy még rengeteg ilyen szép napod legyen!

Szeretünk, annyira, hogy az kifejezhetetlen,

Anya és Apa

A hét képekben - hangulatok

Advent van, a hangulat "fokozódik". és ezért mindent meg is teszünk...

Nap-mint-nap, kinyitnak a lányok egy ablakot a "házi készítésű" adventi naptárunkon (Vivivel, a baby-sitterek gyöngyszemével, közösen készítettem). Ez egy "dalos" adventi naptár - minden napra egy téli dal vagy mondóka! Nagyon élvezik!
Aztán... Még advent sem volt, csak sötét, bús reggelek. Amiket úgy vidítottunk - és vidítunk azóta is - fel, hogy néhány nagyobb, piros és fehér, illetve piros-fehér (egy tálra összerendezett) gyertyát meggyújtunk reggel, az ébredéshez, villany helyett. Sokkal kellemesebb és sokkal meghittebb.

És tele vagyunk saját készítésű kincsekkel... Az adventi koszorúkat Zita és Emma készíteték a suliban (a gyertyák mögött, a háttérben), sok apró, karácsonyfa-díszt készítettek már Vivi segédletével (angyalkák, hóember-sorok, gömbök). Sütöttünk ugyebár mézeskalácsot. Mikor Emma nyújtotta az ő egyik tészta-darabkáját, úgy találta, hogy az alakja hasonlít Szűz Máriára. Ő szeretne egy olyat készíteni. Végül szezámmagból és lisztből megformázta... Gyönyörű lett. Egészen meghatódtam.
És persze a ház is kezdi felvenni ünnepi köntösét: az ajtónk felett ott a (mű)fenyő-boa, égősorral, az ajtón igazi kopogtató helyett négy angyalka "lóg" (és kopogtat, ha fúj a szél), az asztalon mikulásos, manós terítő (ld. két képpel feljebb), a székeken is ugyanolyan huzat, ablakokon sablonok szerint fújt "műhó", a kanapén arácsonyi párnák és pokróc és már a lábtörlőnkön is egy rénszarvas mosolyog.... A magnóba csak a "Zene ovi - téli dalok" című lemeze kerülhet, vagy néha valamelyik a felnőtt karácsonyi lemezek közül.

Hát, nincs is sok kedvem kimozdulni itthonról....

A hét képekben - Mikulás és mézeskalács

Vártuk, hát persze, hogy vártuk a Mikulást! Levélben rögzítettük az egész szerény kívánságlistát(szülői noszogatásra, az tény! - "szegény Mikulás, nem tud sokat cipelni!"). A kívánságlistákon csak egy meglepő dolog szerepelt: Emma, taktikusan, kért virgácsot.....

Péntek este már tetőfokra hágott a hangulat és négy leánykám szorgosan fényesítette csizmácskáját.....

Zita már éjjel (éjfélkor) felébredt és örömmel tapasztalta, hogy már arra járt a piros ruhás, de... nehezen aludt vissza. Így mi, csak hajnali kettőkor tudtunk nyugovóra térni - és reggel fél hétkor már újra Zita hangjára ébredhettünk.... Nem voltunk túl frissek, de azért a lányok lelkesedése (no meg az a tény, hogy a többiek később, frissebben ébredtek) végül átragadt ránk és vidáman vizsgálgattuk az új szerzeményeket (könyvek, diák, főként).

Zita még "dobott" egy Mikulás-kupát, úszásból, de az eredményhirdetésen már nem tudott ott lenni (pedig lehet, hogy dobogós lett...), mert közben a fuvola-hangversenyre készülve (ugye mondtam, hogy sok fellépése lesz!), zongorás próbára kellett átsietnie a zeneiskolába.... Szombat délután még Emma "zsúrozott" egyet, de onnan hamarabb elhoztuk, mert mentünk Solymárra, unokanővéremékhez, ahol remek kis estét töltöttünk.

Tegnap, vasárnap, egy kellemes délelőtti séta után, szüleimhez mentünk ebédelni, majd beültünk a Holdvilág Színház bérletes előadásunkra (apropó! azt nem is mondtam még, hogy múlt szombaton meg a Süsüt láttuk hatosban a József Attila Színházban...).

És mikor hazajöttünk... Mézeskalácsot sütöttünk! Még reggel bekevertem a tésztát, így már "csak" a sütés maradt hátra.... Alig pár órás művelet, ha az utána szükséges takarítást is hozzáveszem... A dolgok a megszokott forgatókönyv szerint alakultak: az elején mindenki lelkes, majd tésztás és lisztes volt, majd szép lassan kiszálltak a csajok a buliból (és mentek átöltözni, mert mindenük ragacsos lett) és a végén csak Emma és én maradtunk.... Ettől még pompás volt, gyönyörűségek születtek és fenséges illat lepte el a házat....

A hét képekben - szereplések

(Zita középen)

Be kell, hogy lássam, a december annyira sűrű lett, hogy a blogírásra már esélyem sincs. Arra viszont végképp nem - tapasztalatból tudom -, hogy majd egyszer bepótoljam. Így aztán, most átváltok a képes krónikára - címszavakkal. No, persze, "á la" Szilvi.....

Múlt vasárnap (nov. 30), Zita megkezdte fellépés-sorozatát (fellengősen hangzik, pedig egyáltalán nem nagyítja fel a véres valóságot... lassan már ügynök kell mellé...). Most szerepelt először a színjátszó-szakkörös csapattal, egy adventi rendezvényen, a kerületben. Téli verseket mondtak el, helyesen felfűzve, igazából csak dicsérni tudom Koltai Juditot. Kedves és bájos volt, szórakoztató, nem agyoncsépelt, kellő hosszúságú (rövidségű?). Volt közönség, nem kevés, nem kiemelkedően sok, pont jó. Zita élvezte - és jól csinálta a dolgát, tényleg!

(Zita a jobb szélen)

Hétfőn folytatódott a megkezdett sorozat (mondtam én, hogy sűrű a legnagyobb lányom programja!), csak ezúttal hóna alá csapta hugocskáját is. Ami egy kész csoda, mert míg Zita él-hal a szereplésért, Emma nagy ívben kerüli azt... Csak itt belekecmergett a neki állított csapdába. Ugyanis ez megint egy németes fellépés volt, mint a Márton-napi és úgy lett neki beadva a dolog, hogy majd az ő szerepe is hasonló lesz: egy hang a tömegben. De közben, a tanárnők valószínűleg bájosnak tartották a gondolatot, hogy a testvérpár együtt mondjon el egy versikét. Így aztán Emma, mikor ezt relizálta, ki akart ugyan táncolni az egészből, de már nem lehetett. Ezért hát gyűrtük-rágtuk, tanultuk és ismételtük (szerintem örökre az emlékeimben marad, ahogy felül a konyhapultra, amíg én sütöttem valamit, és csak mondtuk, mondtuk, mondtuk) azt a nyelvtörő német rigmust, heteken át. Az mondjuk külön emeli ezen tevékenység élményét, hogy bár tudok angolul, franciául és olaszul, a németet valahogy sosem tanultam. De kezdek belejönni, hiszen Zitával már harmadik éve veszem át a leckéket... Ami engem illet, már álmomban is el tudnám szavalni, hogy "Vor vielen, vielen jahren, in einem fernen land, stb...".

Végül Emma fejébe is bepréseltük azt a pár sort (Zita egy óra alatt megtanulta) és végül nagyon ügyesen el tudták mondani. És nemcsak itthon, hanem ott, az Erzsébetligeti Színházban, sok ember előtt. Így aztán Emma is átesett a tűzkeresztségen, különösebb trauma nélkül.

Zoli

A mai napon ünnepli születésnapját a szerelmem, volt "pasim", "jelenlegi" férjem, a párom, a másik felem, a drágám, a kincsem, az életem: Zoli!

Boldog születésnapot!

Tegnap ünnepeltük őt meg, két turnusban: egyszer a szüleimnél, egyszer pedig kisebb baráti körben. A kép ez utóbbi alkalomkor készült, Zoli fújja a sok-sok (de még nem annyi!) gyertyát és ebben nagy segítségére van Imola és Zita.