Vakáció előtti vakáció és vakáció közbeni vakáció. Vagy valami ilyesmi

A kettővel ezelőtti bejegyzésem után talán nem meglepő, ha elárulom, hogy kimondhatatlan az örömöm, hogy kitört végre a vakáció. Még akkor is, ha most tulajdonképpen nem itt kellene lennem, és nem a gépen kellene pötyögnöm, hanem a megcélzott üdülési ponton kellene élveznem a családi együtt-nyaralást. Hogy ez nem így van még nem ad okot keserűségre, hiszen ami késik, jelen esetben nem múlik, maximum cseppet átalakul - és hogy ezt különösebb nyafogás nélkül viselem remélhetőleg annak biztos jele, hogy még nem volnék olyan nagyon vagy akár már túl öreg.

Ráadásul, még ha most éppen nem is nyaralunk (még? éppen?), már nyaraltunk egy picikét, méghozzá a vakáció előtt! És erről szándékoztam ezúttal "regélni" kicsit. Miközben megerősítem, hogy annyira jó, hogy már nincs suli!

Szóval, úgy esett, hogy Pünkösd hétvégéjére remek időt ígértek. És, ahogy ez a későbbiekben kiderülhetett mindenki számára, de ez az írás is megerősíti majd, ezúttal az ígéret betartatott, pompás kánikula volt! A kánikula már előbb betört az országba, mint a nevezett hétvége, ezért valamelyik reggel, amikor már a kávétól is először lett túl melegünk, és csak azután éreztük üdítő - vagy pszichoszomatikus - hatását, az az ötletünk, vagy még inkább vágyunk, támadt, hogy "jaj, le kéne menni a Balatonra!". Ezt "csak úgy" megemlítettem Anyukámnak is. És valószínűleg ez vezetett oda, hogy az álom megvalósult.... :) Tehát a szavakat szervezkedés, majd tettek követték, és tényleg lementünk a Balatonra Pünkösd hétvégéjén.

Amikor pénteken jó késő este, egy igen hektikusra sikeredett délután és koraeste után, végre bezsúfolódtunk az autóba, és nekivágtunk a röpke 145 km-nek, picit elbizonytalanodtam, hogy vajon megéri-e a sok szervezkedés, pakolás, ide-odamenetel (mindjárt kiderül, hogy milyen ide-odamenetelek) azt, hogy eltöltsünk három éjszakát és két és fél (vagy egyesek még kevesebb) napot a Balcsin. De amikor másnap reggel, egy jó nagy alvás után, kiültünk a teraszra reggelizni, egy elképesztő madárcsicsergés közepette (létezik, hogy júniusban más madarak (is) vannak a Balatonon, mint augusztusban?!), már tudtam, hogy IGEN, megérte.

Mert - mint ahogy azt később Zolival megfogalmaztuk - az egész család úgy "működött", mintha átkapcsoltak volna rajtunk valamit "balatoni üzemmódra". Mindenki úgy viselkedett az első pillanattól kezdve, mintha már hetek óta ott lennénk. A lányok reggeli után azonnal bringára pattantak, a kertben körözve és játszva, a Balaton-parton rögtön azokat játszották, mint amiket szoktak, biciklivel mentünk a lángososhoz, gördeszkával a partra, tollasoztunk, röpiztünk (mondjuk ez relatíve új motívum), pingpongoztunk; lángost ettünk és elmentünk bobozni; mindig kint terítettünk, a parton még a homokozó is visszavárta érdeklődő családtagjainkat, nagyokat pancsoltunk a már akkor isteni finom hőmérsékletű Balatonban, labdázva persze, siklót lestünk a szikláknál, nádszálakkal pecázást színleltünk. És nagyon-nagyon vágytunk arra, hogy onnan most pár hétig el se jöjjünk.

Ehelyett..... Miután szüleim (és Gergő unokaöcsém) vasárnap reggel csatlakoztak hozzánk, mi Zitával és Zolival "leléptünk" és visszavágtáztunk Pestre, hogy Zita részt vehessen az országos csapat bajnokságon (és annak rendje és módja szerint meg is nyerjék azt :) ). Hát, a Balaton üdítő vonzereje után nehezen tudta felvenni a lépést az UTE igencsak lelombozó külsejű, levegőtlen, hőségkatlanná átváltozott "vívócsarnoka".... De az eredmény nyilván kárpótolt mindenkit! Este pedig ismét -immáron tágabb családi körben - együtt néztük már a kis balatoni tévén Az ének iskoláját. Hétfőn pedig még igyekeztünk minden pillanatot kihasználni ebből az idilli állapotból, amibe olyan könnyedén belezökkentünk ezalatt a két és fél nap alatt. És a beígért kánikula is velünk tartott, ami csak emelte a hétvége amúgy is erősen ragyogó fényét.

Vár még ránk pár izgalmas és klassz kaland - de remélem, hogy idén is jut majd sok a Balatonból (a lányoknak biztos....), mert visszavágyunk azóta is, egyfolytában.


Nem sok kép készült - sőt, egyáltalán nem
fotózgattam. Ezt Zita kattintotta
 - egy szép naplemente.

A Platán-strandon van egy új, nagyon jópofa játszótér.
Például van egy Balaton alakú homokozó, körbe fa székekkel,
a székeken a balatoni települések nevével. Meg van ez a
földgömb is, amire Klára támaszkodik a képen. Meg egy csomó minden
más is. Legközelebb majd nem alkonyatkor megyünk oda,
hogy jobb képek készülhessenek. :)

Ez a kép "teljesen nappali" - a 2014-es bajnok csapatról,
serdülő női kardban. :)
(Csak zárójelben: remélem, nagyon sokáig maradnak ilyen
aranyosak, a szó minden értelmében!!!!)

Vakáció eleji versike

Ami jól jöhet
(írta és lejegyezte: Balogh Klára)

Jó, ha van egy lámpám,
világít majd sárgán,
a fölkapcsolás árán.

Jó, ha van egy tollam,
leír mindent rólam.

Jó, ha van egy füzetem,
nem hagyom ám üresen
( inkább) tele írom ügyesen.

Jó, ha van egy ágyikó,
a matraca csábító,
ezért rajta hálni jó.

Jó, ha van egy könyvem,
elröpít majd engem,
belemerülök én,
( itt ) a 3./ b közepén.

Jó, ha van egy tábla,
lesz rajta sok ábra.

Jó, ha van egy meleg zokni,
mert azzal télen nem kell dideregni.

Jó, ha van egy tanítónő,
szép és okos ő,
ki tanítványaiba okosság fonalat sző.


 Itt a nyár
(írta és lejegyezte: Balogh Klára)


Vége van az iskolának
VAKÁCIÓ van emberek,
hogy hova azt még nem tudom,
de az iskolából elmegyek!

A "szerzőnő" és ikertestvére az utolsó tanítási napra indulván

 

Fáradt

Nálunk most már mindenki fáradt. NAGYON.
Sőt, kissé belefáradt. Hogy a gyerekek már nagyon várják a szünidőt, abban nincs semmi csodálkoznivaló. Habár, ma reggel azért eltátottuk Zolival a szánkat. Először azért, mert az Ikrek azt mondták, hogy nem írhatják fel a VAKÁCIÓ! betűit a táblára - legalább is a felkiáltójel nem került fel tegnap. Ó, mondtam nekik, hogy sebaj, akkor itthon pótoljuk, van nekünk is táblánk, még ha kicsi is. Felosztottuk úgy, hogy majd legyen hely mind a nyolc karakternek. Klári ezen azonnal fellelkesült, és szaladt is a füzetéért. Amiben - és itt jött a következő elképedés - legalább 10-12 variációs "rajz-tanulmány" volt a "VAKÁCIÓ!" minden betűjére. Kreatívabbnál kreatívabbak, és nem csak a (jogos :) ) elfogultság íratja ezt velem. Hogy ne lőjjem le Klári poénjait, csak egy nagy kedvencemet mesélném el: a felkiáltójelet úgy rajzolta le, hogy a hosszú rész egy hosszában szétterített bikini-felső és alatta a pontként pedig a bikinialsó. Zseniális. Végül nem az került fel a táblára, hanem egy felfordított fagyitölcsér és az abból kipottyanó fagyigombóc. Imó "Ó" betűjének alapja pedig egy mentőöv volt.

Szóval, hogy a gyerekek várják a szünidőt, az nagyon rendben van. Hogy mostanra fáradtak, talán az is. Bár itt azért már vannak fokozatok. Zitát már tényleg nem tudom, hogy honnan merített energiák tartják össze. Csak ámulok és bámulok. Tanul kitartóan (a gimnazista vizsgarendszer miatt, neki idén egy matek írásbelije és egy töri írásbeli plusz szóbelije volt). Tetszik, hogy azt mondja, hogy a tanulás a legfontosabb. És ez látszik az eredményein is. Gyakorlatilag kitűnő lesz, rengeteg befektetett munka eredményeként. Emellett szinte lazán tette le fuvolából az alapvizsgát. Csak azért szinte, mert amikortól már nagyon szükséges lett, mindig szakított erre is kellő időt, még akkor is, ha ettől még tovább, késő óráig, tanult utána. És hát, még ott a vívás is, amit hatalmas hőfokon űz most. A sima edzések mellett még rátesz magánszorgalomból is pár lapáttal - és ennek is van eredménye. (Pl. most a hétvégén a korosztályos országos bajnokságán dobogós, harmadik helyezést érte el).
A másik három gyerek is belehúzott az év végére, mégha nem is ilyen látványosan és nagy mértékben is, mint a nővérük - de ez persze egyáltalán nem is elvárás. Emma és Imola tanulmányi eredményein lesz még mit javítani az elkövetkezőkben, de annak örülök, hogy a sportban mindkettő rátalált az örömforrásra. Emma röpis ügyessége lenyűgöző, Imolánál még nem tudni a kard tekintetében, de az már nagyon jó jel, hogy imád járni, ki nem hagyna egy edzést sem.

Emma már két éve röplabdázik - idénre kiderült, hogy számára ez
egy hatalmas szenvedély lett - imádja és ügyes is. Jó ezt látni!

 

Egy csapattaggal (itt éppen az iskolai csapat tagjaiként, de amúgy
klubtársak is) és az Emma által hurcolászott, a csapat mezébe
öltöztetett kabala-rénszarvassal. VIDÁMSÁG
 

 

 

Kicsi a bors, de erős.... :) (ráadásul mostanság egészen sokat nőtt ez
a "kicsi bors")

Szóval, hogy ők fáradtak, az rendben van. De mi, szülők is. És nemcsak azért, mert ezeken a megpróbáltatásokon a mi intenzív segítségünkkel és biztatásunkkal jutottak keresztül. Ami engem illet, én most úgy érzem, hogy nagyon elfárasztott az utóbbi időben maga a szülői lét. Az aggodalmak, az izgulás, a sorozatban felvetődő egyáltalán nem elhanyagolandó és elhanyagolható problémák, a hosszútávra is kiható döntések meghozatala vagy meg nem hozatala. Sajnos, eljött az a pont a blogírásomban, amikor már nem tárhatom az erre tévedő olvasó elé, hogy pontosan mik is ezek a gondok - mert nem hiszem, hogy örülnének az érintettek. Van benne iskola, lélek, edzés, szerelem és barátság (vagy annak hiánya), egészen eredetien megkomponálva. Hogy ehhez még hozzáadódik a minisztériumi munkám kapcsán érkezett teljes foglalkoztatottsági bizonytalanságom, bizony azt eredményezi, hogy egy részt nagyon hamar úgy érzem: hulla fáradt vagyok, aludnom kell, más részt sokszor úgy kelek, hogy jaj nincs kedvem. Nincs kedvem a naphoz, a megoldandó feladatok megoldásához, a kihívások legyőzéséhez. Hanem vágyom egy feladat- és kihívásmentes, láblógatós, későig alvós, NYUGODT időszakra.

Nem tudom, hogy megadatik-e. Valahogy az a gyanúm, hogy ahogy érnek be a lányok a tizenéves korba, úgy "sűrűsödik" az életünk a szó összes, elvont és elvonatlan értelmében. Kicsit tartok tőle, hogy ez alól a nyár sem kínál majd igazi feloldozást.

Szóval, ez egy ilyen fáradt bejegyzés. Nem megkeseredett vagy elkeseredett, sem feladós vagy lemondós, hanem FÁRADT.
Ó!
(mint a VAKÁCIÓ! felirat jelenlegi "állapota")

Ezen a képen talán látszik valamennyire a bejegyzésben
oly' gyakran emlegetett FÁRADTSÁG

És íme egy ok, amiért Zita fáradt lehet: a vívás. És több ok is, amiért
vidám lehet: szép eredményt ért el és a barátnőivel lehet! :)