Pages

2016. január 26., kedd

"Online" kiállítás

Kedves blog-olvasók!
Most egy kiállításra invitállak titeket - itt helyben, mondhatni "online".


Már többször meséltem Klári burjánzó kreativitásáról, ezúttal is ez lesz a - számomra megunhatatlan - téma. Azt is elmeséltem már, hogy szeptember óta eljár egy rajz-szakkörre, vagyis valamire, ami leginkább egy rajz-szakkörre emlékeztet. Az Erzsébetligeti Színházban működik a Varázsműhely, amelynek "Varázsovijába" Zita és Emma is nagy lelkesen járt egy-egy évet kb. (ez heti egy nap kimaradást jelentett a "sima" oviból. Érdekes módon, az Ikreket ez nem hozta lázba, ők nem jártak. )Ennek a Varázsműhelynek van egy rajzos foglalkozása hetente egyszer, felsősöknek és gimis korosztályúaknak (habár, úgy láttam, hogy nincs szigorú korhatár, akadnak kisebbek is). Azért találtam vonzónak, mert úgy tűnt, nem akarják megtanítani rajzolni a gyerekeket, hanem csak technikákat ismertetnek meg velük. Nem irányítják őket, csak bemutatják, hogy mi mindennel lehet kiélni alkotói szenvedélyüket. Maga a hely is nagyon barátságos, Ágiról, a szakkörvezetőről meg végképp ezt mondhatom el. Olyan jó kis "kuckó" ez, hogy Klára sosem jön el szívesen a végén, és semmi pénzért nem hagyná ki a szerda délutáni szeánszokat (kivéve, ha kötelező program van, pl. gitár karácsonyi koncert). Itt ízlelgeti hát a különböző technikákat és megoldásokat. (Sajnos jó néhány műve még ott van, azokat nem tudom majd megmutatni, de ami késik, nem múlik.) Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy leginkább a nyáron megismert, Mingi-barátnőmnél "megtanult" akvarell-technikát kedveli a legjobban, azzal születik a legtöbb mű. A tűfilc jön utána, szerintem.


Az a jó, hogy Klára az utóbbi időben rengeteget rajzol, fest, skiccel, stb. Ez leköti az energiáit, kivasalja kicsit könnyen megtépázható idegeit és örömmel tölti őt el. Ezekből az otthoni időtöltéseiből született a legtöbb mű, amit akkor most ide "kiállítok".


Annyit még, hogy természetesen elfogult vagyok. Természetesen nem azt állítom, hogy Klárából nagy hírneves művész lesz, nem is ez a cél(ja). De az jól látható, hogy van egy saját stílusa, érdekes szemléletmódja. Jó, hogy ezt ő így meg tudja mutatni, "ki tudja adni" magából. Engem lenyűgöz.


Nos, jöjjenek!




Ő elvileg Hamupipőke, aki kiér egy erdőből és "egy cuki cica"


Tópart



Szívesen használ néha körzőt és vonalzót is a kishölgy




Egyik kedvencem....
A tenyerét rajzolta körbe kiindulásul


Karácsonyra kapott egy személyre
szabott kabalát - azt rajzolta le


Egy madár - a szárnyaló képzeletéből


"Judó" - mondja a felirat
Felette igen pepecs mintázat :)


Ajándék Imónak


Vicces rénszarvas a téli sorozatból


Szereti olvasni a Szent Johanna Gimi sorozatot
Az ihlette meg őt erre


Téli sorozat - hóember


Megint SZJG -pedig abban nincs is esküvő
(Ez talán a Szalagavató)


Zsírkrétás, rétegelt technikával készült


Itt még "józan" a rénszarvas :) - téli sorozat


És a téli sorozatból nem hiányozhatott a Mikulás sem
 Itt még hiányzik egy kép - majd pótolom. Tus-szerű anyaggal készült önarckép. Addig itt van még egy az alkotóról - csak ezt telefonnal készítette:

2016. január 18., hétfő

Az év utolsó hónapja, 2. rész: Karácsony és téli szünet

Azt kell, hogy mondjam (vagy írjam?), hogy nagyon kellemes téli szünetet töltöttünk el. Igazán. Így utólag, egy csillagos ötöst adok rá! Hogy miért? Jutott benne mindenből: nyugis otthonlétekből (vérremenő társascsatákkal.... :), filmnézéssel, olvasgatással), és kellőszámú programból is.


Nos, most, hogy így az elején már összefoglaltam, jöhet pár részlet.


A karácsony szokás szerint úgy kezdődött, hogy kissé álmosak voltunk. Hiszen nálunk 23-án este folyik a fa-díszítés (és mivel 23-án voltunk ebédelni, Bazilikánál lévő adventi vásárban ÉS fodrásznál, így elég későn kezdtünk neki az otthoni készületeknek - igaz, Zoli kihagyta a nem túl rövid fodrászos részt, és azért előkészítette az otthoni terepet).


A 2015-ös karácsonyfánk - ezúttal boák nélkül
Szóval, békés karácsonyfa-díszítés és fegyelmezett ágybavonulás után (a gyerekek részéről), mi még azért elvégeztük az utolsó simításokat Zolival (pl. mindig megterítek szépen már előre a reggelihez, meg persze megsütöm a kalácsot, a muffint, és előkészítem a kakaós csigát is a reggeli sütésre). Így lett már kb. éjjel 2, mire mi is nyugovóra tértünk - és hát, 8 óra volt kiadva, mint leghamarabbi ébresztési/ébredési lehetőség. Nyolc óra nulla-nullakor csörgött a telefonom (mert ugye, a gyerekek és köztünk van a nappali, a fával.... :) ), hogy hát akkor ők rajtra készek (ja! ilyenkor többé-kevésbé együtt is alszanak a csajok). És nekivágtunk az évben mindenki által legjobban várt napnak!
Az ajándékok gyorsan kibontódtak, voltak hű-k, meg há-k, és alapvetően mindenki igen elégedettnek tűnt. Közben kisült a kakaós csiga is, és nekiláthattunk a nem túl télies lépet nyújtó kertre néző étkezőnkben az év legkedvencebb reggelijének.
Karácsonyi reggeli asztal
A nap többek között azzal telt, hogy felfedeztük az Emma által kért társasunkat. Bevallom, kicsit meglepődtem, hogy Emma Monopolyt kért, de utólag csak hálásak lehetünk. Ez egy ilyen "világ" verzió, ahol pl. az Eiffel-torony az egyik bábu és városokat lehet "megvásárolni". Nagyon bejött nekünk! Szerintem nem telt el nap a szünet alatt, hogy ne játszottunk volna legalább egy menetet! Egyébként pedig néztünk filmet is, meg alaposabban átvizsgálgattuk az ajándékokat, meg persze ebédeltünk is (ismét a szigorú hagyományok szerint gyakorlatilag "hideget", na de milyet! A legextrább mindenképpen az volt, hogy a saját készítésű pizzatésztából apró zsömleformákat képeztem és azokat sütöttem meg kísérőnek.). A nap folyamán sokat fotózkodtak a lányok.... imádják a karácsony-témát! :)
Négyen jókedvűen a fa előtt

Négyen - a "selfiezz a fa előtt" stílusban

Négy karácsonyi zoknis lábfej-pár a karácsonyánál

Gyönyörű nagylányom a karácsonyfa előtt

Gyönyörű Emmám a karácsonyfa előtt

Gyönyörű Imolám a karácsonyfa előtt ücsörögve

Gyönyörű Klárám az egyik ajándékával
Délután aztán felkerekedtünk, hogy a nap végét a tágabb családdal töltsük, szüleimnél.


Szüleimnél a karácsony ugyancsak bevett szokások között zajlik - elvileg. Idén ezt kissé megbolygatta az a "klasszikus baki", hogy.... hm, kicsit kigyulladt a fa, pontosabban rajta egy boa. Amit Apu próbált a kezével (!!!!) eloltani, így jól megégette magát. Égett még egy kicsit a szőnyeg is és egy papucs is, de végül túl nagy katasztrófa nélkül megúsztuk - Az biztos, hogy úgy fogunk visszaemlékezni erre a karácsonyra, hogy "amikor Papa felgyújtotta a fát". Mivel nem történt túl nagy baj, ezért igen vidáman indult az este.... És úgy is folytatódott, amiben nagy segítséget nyújtott Anyu szokás szerinti pazar vacsorája.
25-én még egy kicsit "fárasztottam" magamat, mivel nálunk volt a "nagy ebéd", nagyszülőkkel. Sütöttem-főztem, kitettem magamért, Zoli szülei is eljöttek, az én szüleim is; jót ettünk, bontogattunk még egy kicsit ajándékokat, majd elment minden "vendég", én ledőltem a kanapéra és kb. este fél 8-kor ébredtem. Utána egy kis vacsi, filmnézés (Kevin!!!!!! - második rész), és ismét alvás. Megkezdtem/megkezdtük a PIHENÉST. :)


26-án családi programokat "bonyolítottunk" - a vívók reggeli edzésétől eltekintve (oda nem mentünk el csapatostul azért): voltunk korcsolyázni a pompás Műjégpályán, majd elmentünk moziba (Káosz karácsonyra - legnagyobb meglepetésemre jó volt, mindenkinek tetszett nálunk), végül a szüleimnél fondüztünk egy igazán jót.
Négyen jégen

Imó és a szülők :)

Klárinak tetszik a korcsolyázás

Emmával a szürkeségbe vesző Vajdahunyadvár előtt




27-től 30-ig pedig jött a kirándulás szakasz: Lillafüredre mentünk a mitikus Palota szállóba, szüleim jóvoltából, szüleimmel. No, ott aztán sétáltunk, fürdőztünk, ettünk, túráztunk, ettünk, (Miskolctapolcán) barlangfürdőztünk, ettünk, kisvonatoztunk és túráztunk, ettünk, társasoztunk, filmet néztünk, bridzseltünk (az ilyen alkalmakat mindig kihasználjuk a szüleimmel), ettünk, meg ettünk, és ettünk. Jó volt, vidám volt, pihentető (és laktató....) volt.


A vonat csak naponta egyszer járt - azzal mentünk mi,
így szabad volt a sínen-járás

Drága nyolcadikosom

A nagyszülők gyöngyei

Klára a leglelkesebb kirándulónk

A Hámori-tó

Gyönyörű visszatükröződés a Palota-szállóval

A szálló közelebbről

"Anya" az alig csordogáló lillafüredi vízesésnél
30-án délelőtt jöttünk vissza, akkor kicsit szétszéledt a család: voltak edzések, Zoli meg áldozott még egy kicsit a munka oltárán. Mi, Klárával, bevásároltunk - mert estére szerveztünk hirtelenjében egy elő-szilveszteri bulit! Ami - ahogy általában az ilyen spontán megmozdulások szoktak - nagyon jól sikerült. Alaposan belehajoltunk Szilveszter napjába a már jól megszokott kis társaságunkkal, akik Emma néhány osztálytársának szüleiből kovácsolódott össze az évek során.


Szilveszterre nem volt különösebb programunk - ezt Klára fájlalta is. (De az előző este azért kárpótolta ebben kicsit.) Tudtuk ugyanis, hogy Zita már nem tart velünk - eljött ez a kor is.... De a nap még a miénk volt - ezért elmentünk egyet fürdőzni az Aquaworldbe. Persze, nem csak nekünk támadt ez az ötletünk (sokan voltak...), de attól még jó volt! Kicsúzdázták magukat a csajok (Zoli nem tartott velünk, ő a hagyományosnak számító szilveszteri focin vett részt), úszkáltunk, áztattuk magunkat, aztán kissé kifáradva hazatértünk.
A szilveszteri vacsorát nem bonyolítottam túl: volt malacsült (Klára nagy felháborodására.... nem is evett belőle), volt lencse, volt szerencsesüti üzenetekkel benne, és szerencsehozó malac-marcipán is.
Vacsora után kissé kiütközött rajtunk az uszodázás okozta fáradtság, de aztán újra erőre kaptunk éjfél előtt, amikor is a kölyökkutya-tartástól még jobban megfiatalodott szüleim beállítottak - hát pont a kölyökkutyájukkal! Betyárral, a golden retrieverrel, aki a nyár vége óta színezi ki szüleim mindennapjait, elsétáltak hozzánk éjfél előtt. Beengedtük Betyárt az előszobába (a mi kutyánk, Scotty, a házában próbálta átvészelni a szilveszteri zűrzavart, így semmit nem vett észre ebből a látogatásból), megvártuk az éjfélt, és koccintottunk. Utána szüleim visszasétáltak (ami elég kalandos lett, mert ennyi hangoskodást, durranást már Betyár sem viselt túl jól), minket pedig felhívtak az előző este nálunk látogatást tevő barátok, hogy indítják a tűzijátékot a parkban - csatlakozzunk mi is. Nos, én nem szeretem a tűzijátékot. Meg az összes többi zajkeltő izét sem, amit ilyenkor Szilveszterkor bevetnek. Meg úgy sajnálom a kutyákat is emiatt. Node, a lányaim viszont szeretik a tűzijátékot ilyenkor, és azt gondolom, hogy a park még sokkal jobb hely erre, mint az utcák maguk. Tehát, saját magamat is meglepve, felöltöztem jó alaposan, családtagjaimmal együtt, és kivándoroltunk a parkba. Ahol már ott volt egy egész nagy csapat - persze a sima tűzijátékon kívül mindenfélével felszerelve (pl. pezsgővel is... :) ), és tulajdonképpen nagyon jót szórakoztunk egy jó órán át - no meg majd megfagytunk. És mindez még nem volt elég, ha már ott voltunk, mentünk is át Jenőékhez - akiknél folytattuk még egy kicsit a bulit. Tehát, volt vagy hajnali 3, mire nyugovóra tértünk - és Klára sem panaszkodhatott: mégis volt programunk.... :)


Újévre is vannak hagyományaink - illetve teremtettünk újabbat. Ebédre Anyu korhely-levesét esszük mindig - ami most is, mint mindig, nagyon finom volt. Délután - ez nem hagyomány, ez csak jól esett - elmentünk moziba, megnéztük a Star Wars sorozat legújabb epizódját. Nagyon élveztük!


Újév estéjén pedig megejtettük évértékelő és évtervező "rituálénkat", amely során mindenkinek le kellett írni többek között a 2015-ös év legszebb pillanatait, meg a legviccesebbet, stb. - nem részletezem. No meg persze a 2016-ra vonatkozó terveket, vágyakat, célkitűzéseket. Saját maga és a család szemszögéből is. Ezeket utána felolvastuk. Nem akarom persze kipletykálni családtagjaim legtitkosabb vágyait, de nyilván szerepeltek köztük holmi "sikeres felvételik" (Emma), meg fantasztikus sporteredmények (szinte mindenkinél), de egyet azért idéznék. Ez Imola kívánsága volt, a jövőre nézve, családi szinten: "Apa nyerje már meg a lottót, olyan régen játszik szegény." Na, volt vigadalom az asztalnál, amikor ez felolvasásra került! :)


A megszokott után jött az, ami még nem: kibontottuk azt a befőttesüveget, amiben - a rajta szereplő felirat szerint - a Balogh-család szép pillanatait rögzítettük a 2015-ös év során, apró kis cetliken. Még tavaly év elején kértem meg mindenkit, hogy ha volt egy jó napja, élménye, pillanata, eredménye az év során, akkor szánjon rá két percet, és rögzítse egy papírkára, majd azt dobja bele ebbe az üvegbe. Meg kell hagyni, volt aki gyakrabban, volt aki alig élt ezzel a lehetőséggel, de azért végül mindenkitől kerültek be szép számmal cetlik az üvegbe. No, ezeket is felolvastuk - jókat szórakoztunk, meg volt sok olyan felkiáltás, hogy "Tényleg!!! Az milyen jó volt!" Tehát érdemes ilyet készíteni, mert akármennyire is szép egy pillanat; előfordulhat, hogy még az emléke is elszáll - így viszont nem fog, és milyen jó is rá emlékezni!!!!
Sok szép emlékünk van 2015-ből
Végül, a szünet utolsó előtti napján, ellátogattunk Zita egyik kedvenc éttermébe - ahová a szülinapján sajnos mégsem jutottunk el - és ezzel lezártuk a szünetet.


Nos, összefoglalva, ahogy az elején is írtam; nagyon jó szünetünk volt. És noha általában tele vagyok nosztalgiával az iránt a kor iránt, amikor még legfeljebb csak ovis gyerekeim voltak - meg kell állapítanom, hogy nagyon jól lehet szórakozni és élni (kis)kamasz(odó) gyerekekkel is! (Micsoda felfedezés, ugye?) Ez idő alatt nem volt sok összezördülés, viszont volt sok vidám közös program - nagyon kikapcsolt, feltöltött. És utána hétfőn nagyon nehéz volt munkába menni..... Úgy hiányzott az egész.....

2016. január 11., hétfő

Az év utolsó hónapja - 1. rész

Bármennyire is álmodozom arról, hogy egyszer majd egy ráérős, igazi belassulós-csodavárós adventet élünk majd meg, a lelkem mélyén tudom, hogy ez a mi családunkban fizikai lehetetlenség. És utólag visszagondolva úgy is látom, hogy ez így van jól (és valószínűleg, magamat egészen jól ismerve, vissza is sírom majd, ha már nem így lesz).

A december nálunk zsúfolt. És ezen semmilyen gondos előretervezés sem segít(ene) - ráadásul a gondos előretervezés általában megáll az álmodozás fázisában. Sebaj.

A december első napja rögtön két "eseményt" takar nálunk. Egy részről Zoli születésnapját - mintegy elindítva ezzel a decemberi ünnepségsorozat görgetegét. Az igazság az, hogy rendkívül praktikus okokból (mivel elseje hétköznapra esett és az azt követő hétvégén pedig már Zita távol volt), ezt egy kicsit előrehoztuk: november 28-ára szerveztem neki egy naaaagy meglepetés-bulit, mivel, hogy úgy mondjam, "félkerek" évfordulóhoz ért. Gondoltam, most még nem fog gyanakodni. Végül is tényleg nem gyanakodott..... Annyira nem, hogy előző hétvégén elém állt azzal a ragyogó ötlettel, hogy ő kiszámolta, hogy a következő jópárhetes időszakban csak ez a bizonyos hétvégénk lesz valamennyire szabad, mi lenne, ha megszöknénk kettesben? Na, bajban voltam! Mert persze, hogy vágytam a kettesben töltött időre, de a bulit (és a közös ajándékot) pedig már hónapok óta szerveztem; nem tudtam volna sem áttenni, sem pláne lemondani. Ezért felbuzdítottam a munkatársait, hogy szervezzenek valami kamu-forgatást, megbeszélést, sürgős és halaszthatatlan akármit, pont arra a hétvégére. Meg még "álmeghívást" is kaptunk barátoktól.... Zita is kitalált mindenfélét az apjának, hogy miért nem utazhatunk el. De Zoli hajthatatlan volt; közölte a munkatársakkal (amit sosem szokott), hogy oldják meg nélküle, ő majd telefonon, meg majd később, meg mittudomén... A barátok meg jöjjenek velünk pihenni.... :) Zitus pedig ne legyen követelődző. :) Szóval, amikor már Zoli kissé furcsállva, nekem szegezte a kérdést, hogy esetleg én nem is akarok vele elutazni?!; na, akkor kénytelen voltam elárulni, hogy mire készülök.
Végül a buli pazarul sikerült persze, Zoli mindenkinek nagyon örült, jó volt a hangulat és legalább az ajándék igazi meglepetés volt! (Egy bringa, amivel új hóbortjának, az Ironman-nek hódolhat :) ) Délutántól szinte hajnalig tartott az ünneplés. :)

Az idei adventi "naptár" - a télikertet díszítette
És, december elseje még az advent, és ezáltal az adventi naptár, kezdete is. Klára már november elején közölte: nincs december adventi naptár nélkül! Hozzátette gyorsan, hogy ha ő majd negyven éves lesz, akkor is szeretne majd kapni (tőlem.... illetve a "házi angyaltól") adventi naptárt..... Tehát, noha amúgy is terveztem persze, nem volt kérdés, hogy lesz megint. És persze azt is lelkendezve kérdezgette Klára (főleg ő, de azért a többiek is kíváncsiak voltak), hogy "na, idén vajon milyen adventi naptárunk lesz?" Azaz: szó sem lehetett valami régebbi felfrissítéséről. És én készültem is. Volt koncepcióm, beszereztem az alapanyagokat is, a pici meglepetések listája is összeállt. Ettől függetlenül azért november 30-áról december 1-jére virradó éjjel készült el a végleges verzió, és persze azon az éjjelen került "felszerelésre" is - szerencsére Zoli szolidarított velem és segédkezett a kivitelezésben.
Az eredmény: négy zsinóron hatosával elhelyezett kis papírtasakok, ünnepi díszítéssel és megszámozva, bennük pedig minden napra egy idézet a szeretetről és/vagy a karácsonyról, no  meg valami apróság. Vagy annak leírása (hiszen sokszor élmény volt az ajándék, illetve esetleg nem fért bele biztonságosan a kis papírtasakba).

December elsején Klára ujjongva, a többiek örömmel állapították meg, hogy idén sem (most már ugye tavaly) maradt el az adventi naptár. Szívesen olvasgatták az idézeteket is. Az abszolút kedvenc talán ez lett: "Valahányszor elfog a bánat a világ állása miatt, a Heathrow repülőtér utasvárójára gondolok. Kezd elterjedni az az általános vélekedés, hogy a gyűlölet és a kapzsiság világában élünk. De én nem így látom. Nekem úgy tűnik, a szeretet mindenütt jelen van. Előfordul, hogy nem különösebben méltóságteljes vagy említésre méltó, de mindig ott van: apák és fiúk, anyák és lányok, férjek és feleségek, barátnők és barátok, régi cimborák. Mikor a gépek becsapódtak az ikertornyokba, tudtommal a halál előtt álló emberek telefonhívásainak egyike sem a gyűlöletről vagy bosszúról szólt. Mind a szeretet üzenetei voltak. Az az illetlen érzésem van,hogy ha jól körülnézünk, akkor igazából szerelem vesz körül minket." Na, ki tudja, honnan van ez? (Hát persze, hogy az "Igazából szerelem" című már-már klasszikus, nálunk karácsonykor KÖTELEZŐ filmből.)

Szóval december elsejétől megvolt a reggeli rituális bontogatás, és azon kívül rengeteg program, feladat, verseny, meccs, karácsonyi műsor, vásár, koncert és utazás.

A Mikulás pl. Zitához Németországba érkezett. Ugyanis december első két hétvégéjén Németországban volt versenye, a kettő között pedig ott edzőtáborozott. (Hogy hogy sikerültek neki a versenyek? Őszintén? Zitus gödörben van vívás-ügyben. A szezont nagyon jól kezdte, válogatott pozícióban volt két korosztályban is, rengeteget edzett már a nyáron is és utána is, aztán pedig jött az ősz közepe felé egy nagy törés, mondhatni egy zuhanás. Azóta sok könnycsepp és kevés eredmény jött. De hiszem, hogy kimászik a gödörből, mert Zita erős és elszánt. Lehet, hogy ez a válogatottság erre a szezonra már csak vágy marad, de jön majd a következő idény, vagy az azutáni. De még az is lehet, hogy mint a magyar fociválogatott, a matematikai esélyt megragadva kijut oda, ahova szeretne. Mi támogatjuk, szurkolunk, ott vagyunk mellette és néha megemlítjük azt, amit ő még nehezen képzel el, de mi már tudjuk, hogy igaz: van élet a víváson túl is. :) )

Az itthoni Mikulás "legnagyobb dobása" - szerintem - az volt, hogy elhozta a családnak a teljes eddigi Star Wars sorozatot DVD-n. Az igazság az, hogy eddig csak én lelkesedtem - még gyerekkorom óta - ezért az egész világért, Zolinak anno nem lett a kedvence, a lányokat pedig eddig nem nagyon érdekelte. De azért mondogattuk, hogy kellene tartani egy "Star Wars hétvégét" meg egy "Harry Potter hétvégét", amikor is végignézzük e két sorozat összes részét egymás után. Hát, ilyet még nem tartottunk, és sejtem, nem is fogunk (mert nincs egyetlen üres hétvégénk sem - ha lenne, akkor pedig becéloznánk azonnal a sípályákat....), de azért december hosszú estéi alkalmat kínáltak arra, hogy szép lassan végignézzük az első hat részt. És mindenki belelkesült! Egyébként együtt, egymás után megnézni nagyon nagy élmény! Odáig vetemedtünk, hogy aztán a téli szünet során beültünk hatosban a moziba is a hetedik részre. Ami nem okozott csalódást. Na de nem ugrálok az időben. :)

Szóval, a decemberi hétköznapokon, és főként a hétvégék szabadabb részeiben azért készülődtünk a nagy ünnepre: szép lassan a ház is díszbe öltözött, és ahogy közeledtünk Karácsonyhoz, úgy teljesültek mindazok a "hagyományos" kívánságok, amik nélkül a gyerekeink (főként Klára... a legromantikusabb-nosztalgikusabb egyed) szerint nincs is igazi advent. Eljutottunk hát a Vörösmarty térre, sütöttünk (többször is) mézeskalácsot és egyéb karácsonyi sütit (többek között a számos karácsonyi osztály- és klubkarácsonyokra), varrtunk (főleg Klára...) saját készítésű ajándékokat, készítettünk persze adventi koszorút is (egyet Imó a suliban, egyet Klára otthon), részt vettünk családi edzéseken (röpi és judo), meghallgattuk Klárát és Emmát a zeneiskolai koncerteken (Zita, aki nagy örömünkre még mindig fuvolázik, sajnos kihagyta a sajátját, mert pont Németországban volt), eljutottunk mind az öten, mi lányok, egyszerre fodrászhoz (nagyon jó buli volt - 23-án délután!), és az ugyancsak hagyománnyá vált elő-karácsonyi ebédünkre is a kedvenc belvárosi olasz éttermünkbe; meg onnan még a Bazilika előtti szépséges vásárra is. Mindez úgy tudott megvalósulni, hogy közben azért úgy emlékszem vissza a szünetet megelőző időszakra, mint egy hatalmas és meglehetősen kimerítő vágtára.... (Amit ki nem hagynék, és le nem lassítanék...)

A mézeskalács-sütés nagyon vidámra sikeredett

A Vörösmarty-térre Anyu is elkísért minket
(Emma és Zoli viszont nem tudott jönni)

Adventi vásáros evés-ivás
(minden finom volt)




Fodrászatban, karácsony előtt


A hagyományos, karácsony előtti családi ebéd a legjobb olaszban!
Megnéztük a Bazilikánál lévő vásárt és streetfood sort is
Összefoglalva, azt állapítottam meg, hogy a lányaink nyitottak mindenféle új hagyományok megteremtésére, de a régieket (azaz: amit már egyszer csináltunk az adventi időszak alatt, az adventi időszakhoz kapcsolódóan, és tetszett nekik) el nem eresztenék, és azokon változtatni nem lehet! :) De ezt nem bánjuk - jók az ilyen kapaszkodók, biztonság- és melegérzetet adnak, úgy vélem. Egy "hagyomány" elmaradásának viszont mégis határozottan örültünk: senki nem veszekedett senkivel a fa díszítése során. :)

A fát is, mint mindig, közösen választották ki. Szinte a hagyomány részévé vált az is, hogy előtte éles viták zajlanak arról, hogy milyen legyen. Emmával mi kettesben képezzük az örökké elnyomott kisebbséget: kicsi fát szeretnénk, akár gyökereset is. Ehhez még társul az én személyes mániám: szeretem a csúnya fácskákat.... Úgy gondolom, hogy őket nem választaná senki, én meg úgy szeretem a fenyőket, az illatukat, hogy nekem jó lenne egy kicsit csálé, egy kicsit csúnyácska is.... Ahogy a csorba bögrék a kedvenceim.... (mondjuk, ebben azért vannak követőim a családban. :) ) Ez már odáig fajul nálam, hogy előfordult olyan a december során, hogy valamelyik lánykám azzal jött haza: ""Anya, elmentünk egy fenyőárus mellett. Nagyon tetszett volna neked a kínálat: tele volt csúnya fával." :)

Még mielőtt elérkeznénk az advent végéhez (mármint krónika-szempontból), azért meg kell említeni még egy fontos decemberi eseményt: szinte hihetetlen, még most is alig vagyok képes leírni, de Zita tizenhat éves lett!!!! Gyönyörű, vidám, forgószél, csillogó, lelkes, élettelteli tünemény ő! A születésnapjára azért már visszatért hozzánk, hogy méltó módon körberajongjuk mi, szűkebb családja, majd tágabb családja, barátai, és hát, hm.... tágabb "rajongói köre" is. :) Noha kicsit nehezen emésztem, hogy már ilyen "öreg" gyerekem van, azért persze közben érzékelem én a szerencsémet is: már eltelt tizenhat év, és még mindig, továbbra is úgy gondolom, hogy fantasztikus csajszit hozott nekünk a sors azon a decemberi napon! Köszönet érte!!!!

A szülinapos a napja reggelén

A szülinapos a karácsony előtti családi ebéden

A szülinapos karácsonykor - akármikor és akárhol, mindig gyönyörű!
Nos, jó hosszúra sikeredett már eddig is ez az írás, így az ünnepi részt és a szünet további szakaszát majd egy következő bejegyzésben mesélem el. :)