Szolgálati közlemény

.... főleg kedveslánynak, de mindenkinek, akit érdekel.

Fent van a laptopkonyhán a bagett receptje és videója, szerénységemmel. A filmhez csak annyi a hozzáfűzni valóm, hogy ismételten látszódik, hogy miért is nem lettem filmsztár - továbbá az (kulisszatitok!!!!), hogy a tészta egy picit tovább kelt a gépben, mint kellett volna. Így lett csak két bagett, ha ügyesen csináljátok, több lesz! Szóval, ha valaki már megint meg szeretne nézni engem "élőben", mozogva és beszélve, hajrá! A péksütemény rovatban egyébként - egyelőre - csak én szerepelek Sanyival; igyekszünk majd javítani ezen az arányon a jövőben! A filmeket inkább nem kommentálnám tovább, a receptek jók! :-)

Jó étvágyat!!!
(u.i.: A sminkesünket, Boda Gabit, bátran ajánlom mindenkinek!)

Miért is nem lettem mozicsillag?

Értem én, hogy már sokan és régóta azon töprengtek ti mind, a számítógép képernyőjével szemben, hogy miért is nem vagyok én még világsztár, az én "adottságaimmal".... Hát, valóban magyarázatra szorul a dolog, szerintem is... :-)
Szóval, lett volna egyszer egy üresjárat a laptopkonyha forgatásán, és Sanyi (Buza) a fejébe vette, hogy bosszút áll rajtam (amiért megsüttettem velük egyszer egy karácsonyi muffint, amit azóta sem mertünk kitenni az oldalra, csak a humor rovatba), és a kamerák előtt tanítja meg nekem, hogy miként kell sütni egy grízfelfújtat. Addig mondjuk nem kínzott eme ismeret hiánya, és még most sem tenné, de mindegy, minden tudás hasznos lehet egyszer... Tehát, kamerák elé kellett állnom.
Az igazság az, hogy sokszor szokott bosszantani a dilettantizmus, főként, amikor emberek olyan komoly pozíciókat vállalnak el szemrebbenés nélkül mindennemű "anyagismeret" nélkül, amiket én akkor is csak félve töltenék be, ha történetesen én lennék az adott terület nagydoktor-asszonya. És ezért is van talán, hogy nagy energiákat ölök abba, ha valami új területen próbálom ki magamat, mert nem szeretnék a "nem-hozzáértő" kategóriába csöppenni. Hogy mindezek ellenére miért vállaltam el ezt a kis "epizód-szerepet" a laptopkonyha sorozatában? Talán azért, mert bulinak fogtam fel, és úgy ítéltem meg, hogy nem jár túl nagy felelősséggel, ha a szakértelmem hiánya kiderül... Nem döntöttem sorsok felett, nem néztek meg milliók (bár ezt kissé sajnálom, és ki tudja, még megváltozhat.... :-) ), ezért belementem a játékba. Sőt! Egyszer vissza is estem azóta, de most már itt lesz a vége.
Szóval, kedves olvasóim! Aki kíváncsi arra, hogy milyen a hangom, milyenek a gesztusaim (főleg, ha zavarban vagyok), hogyan mozgok a konyhában, és hogyan is nézek ki pontosan; netán arra is, hogy miként készül egy grízfelfújt borsodóval, az kattintson ide, és akkor arra is rájön, hogy miért is nem lettem én filmcsillag....

Ez-az-amaz, de röviden

Ezen a héten forgattunk, így sok teendőm és semennyi szabad időm sem volt - gyakorlatilag alig jártam a számítógép közelében. Ezért aztán kissé elfáradtam...

És, amint látszik a képen, úgy érzem, hogy olyan öreg vagyok, amilyennek kinézek.... De igyekszem beletörődni, és méltón viselni!!!

Alapvetően, jó a kedvem, mert....

1. ...megszületett kicsi Kende! Hogy kicsoda ő? Akik régebb óta olvasnak, bizonyára emlékeznek barátaink megrázó történetére az elvesztett kisfiukkal. Kevesebb, mint egy évvel később, ismét boldognak érezhetik magukat - noha soha, de soha nem fog elmúlni fájdalmuk B. kisfiuk miatt. Egy gyermek születése mindig öröm. Most még inkább repes baráti szívünk! És úgy tudjuk: kicsi Kende egészséges, mint a makk! Örökké tartó boldogságot kívánunk hát T.-nak és B.-nak! Kijár nekik, nagyon.

2. ... nagyon szeretem a forgatásokat! Mindig jó a hangulat, a stúdióban létező "időtlenség" egy pár napig igazán varázslatos! És hát OZ, a séfünk filozófiája, az ételekhez való hozzáállása, végtelen kedvessége, példamutató munkaszeretete és munkabírása engem mindig feltölt lelkileg. Semmihez sem fogható ízvilága pedig a gyomromat tölti meg... Sanyi örök  vidámsága is életmentő tud lenni. Szóval, szeretem. Még folytatjuk jövő héten is, amikor is a játékaink nyertesei állnak majd kamerák elé - meg, ó jaj, már megint én....

3. .... mert gyönyörű időnk van még mindig, és ha nem mondtam volna, az ősz a kedvenc évszakom!!!!

Mindezen napsütötte kedvem ellenére azért volna egy jó tanácsom is mindenkinek: soha ne vegyetek francia autót!!!!!

(A mi csotrogány Renault-nk egy hét alatt négyszer hagyott minket cserben, mindig mást találva ki. A "legjobb" az volt, amikor még füstölni is kezdett a motorháztető... Nem, nem tudjuk most lecserélni. Ah, ez van. Ez nem panasz. Csak tanács. Hogy legalább más ne...)

Grill és bogrács

Nem szoktam igazán reklámfelületnek használni a blogot, és ígérem, ezentúl sem lesz belőle rendszer. Most tennék egy kivételt.

Egy részt azért, mert annyi sok szép fotó készült a grillezős és bográcsolós forgatáson, hogy szeretnék párral elbüszkélkedni. 

Más részről, pedig azért, mert igazán kár lenne elmenni mindazon tudás mellett, amire a laptopkonyhánk "Grill és bogrács" fejezetében szert lehet tenni, és amit igen könnyen és jóízűen lehet(ne) mostanság, a nyári kinti sütés-főzés szezonjában, hasznosítani.
Rengeteg mindent tanulhattam OZ-tól, pedig nem vagyok kezdő szakács. 

Megtanulhattam végre, hogy mitől lesz igazán finom a grillezett zöldség (inkább utóízesíteni kell, így nem égnek oda a fűszerek). Láttam, hogy miként kell a húsokat, legyen az sertés, bárány, marha vagy (egész!) csirke, szépre és finomra sütni. Hogy miként kell jó tüzet rakni. És bár eddig nem éreztem semmiféle késztetést, mostantól már úgy gondolom, hogy lehet, hogy egyszer még a bográcsozást is kipróbálom. OZ hamburgere mindent vitt. Még a tengeri herkenytűk szabad tűzön való elkészítéséről is alaposan kiokosodtam; más kérdés, hogy mikor lesz erre szükségem (majd ha ránk dől az OTP, vagy ha akad egy tengeri halász barátunk, aki Lisszabon és Budapest között ingázik majd....).
És végül, de nem utolsósorban, ez a tanulási folyamat végképp meggyőzött arról, amiről néha hajlamos vagyok megfeledkezni. Ezt az angol így mondaná: "keep it simple". Semmiképpen se bonyolítsuk túl!!! Se a fűszerezést, se a készülődést, se a köreteket, se a terítést, se semmit! A szabad tűzön készített ételek gyönyöre csak fokozódik, ha pár zöldséget / salátát adunk csak hozzá, esetleg finom kenyeret és egy jófajta borocskát. És akkor már csak a társaságot kell úgy összeállítani, hogy legalább megközelítőleg olyan jól érezhessétek magatokat, ahogyan mi tettük ezt azon a májusi forgatáson, a Balaton-felvidék egyik legszebb részén!

Nézzetek be a honlapra, pácoljatok, vegyetek egy-két palack kellemesen lehűthető finom magyar borocskát, tárcsázzatok fel pár számot, gondoskodjatok gyújtósról, és érezzétek jól magatokat!!!!