Pages

2014. szeptember 22., hétfő

Negyedik felvonás: az örök, a megunhatatlan Balaton

Nyár elején még úgy gondoltuk, hogy jaj, de jó sokat leszünk majd a Balatonon! A pünkösdi hétvége olyan jól sikerült, hogy akkor az volt bennünk, hogy bárcsak az egész nyarat ott-tölthetnénk. Hát nem így lett, egyáltalán nem... Bizonyos dolgokról ugyebár nem nagyon értekezhetek a blogon, de annyi szent, hogy ezt a nyarat "ad hoc" nyárnak neveztük el - mindig újra- és újraterveztük, mint valami begolyózott GPS (habár nekünk olyan nincs is....).

Szóval, azért egy picit balatonoztunk, sőt két hetet mi egyfolytában is az Ikrekkel. Mindenki más jött és ment, pedig nem is jöttmentek (jaj, a humoromat lehet, hogy lent-felejtettem a bicókkal együtt?!). És noha abban az igen kevésnek (és rövidnek!) tűnő két egybefüggő hétben is voltak olyan, a teljes nyugalmat akadályoztató, tényezők, mint egy makacs köhögős betegség (a részemről) és egy kiszámíthatatlan időjárás (a Természet részéről), mégis jó volt most is; mégis pihentető volt most is és mégis rossz volt eljönni most is.

Már számtalanszor leírtam az érzést, ami eltelít, amikor ott vagyunk Bogláron - most is átéltük, még mindig ugyanolyan intenzív és kellemes. Jók a lassan induló reggelek, a semmittevősnek tűnő délutánok a parton (pedig mi mindent csinálunk: fürdünk, bringázunk, ismerősökkel "bandázunk", olvasgatunk, homokozunk, siklót lesünk és iszapból és mohából "pakolást" készítünk, náddal pecázást mímelünk, az arra tekerő kukorica-árustól kukoricát veszünk), a gyümölcs-beszerző portyák a fonyódi piacon, a lekvárfőzések a délutáni "szieszta" ideje alatt, a nagy játékok az otthonról (mármint Budapestről) "levitt" és ott újra értelmet és fontosságot kapott játékokkal, a közös sütések, a túrák a lángososnál és "Pierónál", a szörfözések, stb....

Az "összefüggő" két hétben volt még egy "túlparti" intermezzo is. Verus barátném lánya, Sári, Emma nagy barátnője (velük voltunk ugyebár Londonban közösen), azt kérte az ő nyári születésnapjára, hogy töltsünk el közösen egy teljes napot a Sobri Jóska kalandparkban, a Bakonyban; mégpedig úgy, hogy aludjunk is ott! Nos, ezt teljesítettük is - persze az idén nyáron már megszokott "csavarral": Zita és Zoli este "leléptek", dolguk lévén már másnap.... A kempingben töltött egy éjszaka jó móka volt - habár nem hiszem, hogy gyakran vágynék ilyen 30 szebb évet megélt lakóautóban aludni, de a csajrészleg nagyon élvezte, ahogyan az egész, "kalandnapot" is. Igazán emlékezetes maradt ez a születésnap - Verus még tortát is vitt (az általunk igen kedvelt füredi Bergmann cukrászdából). Ami ugyancsak bevésődött a gyerekek emlékezetébe, az a másnapi "brunch" (reggebéd?!) az ugyancsak füredi és ugyancsak méltán népszerű Karolina cukrászdában.... És ha már Füreden jártunk, még meglátogattuk az Ikrek keresztszüleit, az ugyancsak Füredre leköltözött Mariannékat. (Tudom, még egy ugyancsak, és mindenki abbahagyja az olvasást. Ígérem, nem lesz több..... :) )Mielőtt még egy kellemes estét és (egy, a kempingbélinél jóval kényelmesebb) éjszakát eltöltöttünk volna náluk, még Verusékkal és velük együtt leteszteltük a füredi Annagora vízi-vidámparkot is. Tehát azt hiszem, hogy az alatt a két nap alatt igen intenzív kényeztetésben volt része a leányzóknak (bár a teljesen vizes verzióból Zita kimaradt - hogy miért, majd azt is leírom egyszer, ha eljön az ideje)..... Én sem panaszkodom: a Sobri Jóskában Verával sikerült egy jó barátnőset beszélgetnem, Füreden pedig Mariannékkal.... Másnap pedig még tettünk egy jó kis sétát a füredi "Kiserdőben" és az ott rejlő játszótér-rendszerben, no meg jutott még egy kis cukrászdázás is....

A kompozás mindig vidám élménye után Bogláron folytattuk a nyaralást. A jóból a jóba csöppentünk.

Tehát a balatonozást idén is nagyon szerettük. Csak rövid és kevés volt..... Bár szerintem két teljes, Bogláron töltött, hónap után is ezt mondanám (párdi! ÍRNÁM).... Mert a Balaton örök és megunhatatlan!!!!

(Nem sokat fotóztam.... Íme pár kép azért.)

A kedvenc képem erről a balatoni nyárról

A Balatonon mindig igyekszem az összes "gasztronómiai"
kérést teljesíteni - a betűtésztás húsleves is ilyen volt :)
Emma és Klára az ünneplttel, Sárival, az bizonyos lakóautó előtt... :)

Placcs!

Emma a nagy "placcs" előtt

Kempingezők - vagy akik úgy tesznek, mintha
Amúgy, Zoli is ott volt - csak félig dolgozott :(

Füreden a "Kiserdőben"

Játék :)

Klára és Mariannék kislánya, Kriszti

A kompon - fújt a szél

Ugyancsak balatoni passzió: pingpong!!!!

2014. szeptember 12., péntek

Betegszabi

Az úgy esett, hogy sikerült már az iskolakezdés második hetére kollektíven lerobbannunk. Minden betegség pszichés eredetű, nem? :) No, mindegy, ezoterikus okfejtés helyett maradjon a puszta tény, hogy hétfőn itthon maradtunk, Imola meg én. Imola mesteri fokra fejlesztette a hörgőnyűvő köhögését, én meg, jó szokásomhoz híven, találtam egy kósza gyomorvírust, magamhoz öleltem, egy lavórral együtt.... Csütörtökre már Klára is csatlakozott kicsiny "csapatunkhoz - tulajdonképpen ő is köhécselt már ideje, csak tartotta magát. Emmát is csak a röplabdavágy, meg az iskolai barátnői tartották talpon - ő igen náthásan, de hősiesen végignyomta a hetet.... :) Zita a hét elején picit fájlalta a torkát, de aztán megrázta magát, és tovább tanult és edzett intenzíven, hogy aztán tegnap elutazzon egy kétnapos osztálykirándulásra a festői Vácra és Gödre. Nem tudom, hogy milyen volt, de hogy az évtized legázottabb osztálykirándulása díjat megnyerték, az tuti.... :)

Szóval, tegnap és ma trióban tengettük életünket itthon, mindenki a lábadozás kellemesebbik szakaszában immár. Ma úgy döntöttek az Ikrek, hogy Wii-znek egy kicsit. (Tévére köthető videójátékszerűség.) Ezen belül is a Mario Cart-tal játszottak sokat, ami ilyen vezetős játék, egy vicces rajzolt járgányban kell végigmenni igen változatos "pályákon", pl. hóban, tengerparton, bányában, stb. Klára különösen kitartó volt, és örömmel üdvözölte a tényt, hogy én is odahuppantam mellé, és "szurkoltam" neki. Egyszer még azt is hagyta, hogy én is kpróbáljam a játékot - remek alkalmat adva ezzel neki arra, hogy kapjon egy kisebb röhögőgörcsöt, mivel állandóan az óceán fenekén találtam virtuális magamat a virtuális kocsimmal. Aztán Klára, visszavéve az irányítást, hatalmas versenyben élre került az egyik fordulóban. Nagyon örült, rögtön jöhetett a következő. Ennek során már éppen úgy látta, hogy azt is megnyerte, csatakiáltást hallatva abbahagyta a konzol (??? már ha így hívják a játék távirányítóját) nyomkodását, örömtáncot kezdett járni, a képernyőn lévő járműve pedig nekiment a falnak, és az elsőről visszaesett az utolsó helyre. Mégsem ott volt még a pálya vége, ahol azt Klára gondolta. No, volt nagy elkeseredés, komolyan, még könnyek is jöttek! Imola, aki már amúgy is nagyon pályázott a játszási lehetőségre, "kézbe vette" a dolgot és a konzolt (távirányítót?!), és bátorítólag azt mondta Klárinak:
"No, majd Imó segít rajtad, megoldja ezt."
Mire a kissé hüppögő Klára:
"Persze, majd letartóztatnak, mert kiderül, hogy nincs is jogosítványod - azonnal kiszúrják, hogy nem tudsz vezetni."

Még Imola is elnevette magát. :)

2014. szeptember 11., csütörtök

Harmadik felvonás: Anya-Lánya kaland

Tavasszal Zitus elkezdett "megfőzni" minket, mondván, hogy mivel az Ikrek idén lesznek tízévesek - biztos elviszik őket a Nagyszülők valami klassz helyre a "tízéves-az-unokánk" utazásra; a május 1-jei hétvégén pedig Emmával Londonban voltunk, neki meg az idén nem is jut "szülős" utazás...., nem lehetne-e, hogy mégis? Próbáltam említeni, hogy az a december sincs még túl messze, amikor közös születésnapi ajándékként, Apával kettesben barangolták be Rómát. Erre az volt a jó előre "bekészített" válasz, hogy igen, de VELEM még nem utazott el sehová sem kettesben. Kissé "megrogytam", no meg persze nem volt bennem túl erős ellenállás azért. Még megkérdeztem, hogy melyik városra gondolt. No, itt már örült a "nyavalyás", és elgondolkozott. Végül kibökte, hogy Barcelona. Mondta, hogy Amszterdam, vagy Barcelona, de mivel a Nagyapja (az én apukám) nemrégiben megemlítette, hogy szívesen elvinné egyszer őt és Gergőt (unokaöccs) Amszterdamba, így inkább Barcelona legyen. (Ez a megjegyzés "később" majd fontosságot nyerhet... :) )

Zolival megvitattuk a dolgot, megnéztük az árakat és a családi költségvetést (a várhatót.....), és azt mondtuk, hogy jó, hát legyen. Ehhez hozzátartozik az, hogy mindketten látjuk, hogy Zitával óriási szerencsénk van, mondhatni "jó gyerek", a szó legártatlanabb értelmében. Lelkiismeretes, szorgalmas, önmagával szemben komoly elvárásokat támasztó és annak meg is felelő, hihetetlenül tudatos, mondhatni CÉLtudatos kamasz ő, aki igazán érdeklődik már más kultúrák, városok, látnivalók iránt. Igen, ez kényeztetés, nem is akármilyen. De, úgy ítéltük meg, "kiérdemelt" és - ha lehet ilyet mondani - "értelmes" kényeztetés. És hát, eléggé utolsó sorban, de azért az is szempont volt, hogy én is szívesen mentem egy ilyen útra. :)

A repülőjegyeket hamar megvettük - Zita elkezdhette visszaszámolni a napokat. Amik aztán, amikor egyszer csak elérkeztek, úgy elszálltak, hogy csak!

Péntektől hétfőig jártuk be a katalánok gyönyörű és pezsgő fővárosát, teljes nyugalomban, harmóniában és vidámságban. Rengeteget gyalogoltunk, a híres Rambla közelében lakva; imádtuk a Gaudí-tervezésű Güell-parkot, meg úgy általában Gaudí épületeit, felszálltunk a funikuláréra (hatalmas "hegy" van ám ott a tengerparton... :) ), sétáltunk és lazultunk a tengerparton, múzeumban is jártunk, jókat ettünk (Zita rákattant a sonkára, én viszont továbbra sem szerettem bele a paellába, sokkal inkább a kis "tapas"-okba), beszélgettünk, és igen, "shoppingoltunk" is. Mindenhol sokan voltak, de ettől a város csak "pezsgett", és nem lett feszült, "ideges". A ciprusiak után egy cseppet kevésbé tűntek a katalánok kedvesnek, de azt láttuk, hogy egymás között nagy a jókedv. A szállásunk remek helyen volt, és picinke tetőteraszán jólesett egyet "koktélozni" a nap végén.

Mindeközben Zoli itthon "állta a sarat" a másik három leányzóval, méghozzá igen jól. Levitte őket Boglárra, és teljes lazasággal vett minden "kanyart". Nekik is jól jött pár "apás" nap, szerintem.

Összefoglalva: nagyon jó ötlet volt ez a kettesben eltöltött pár turistáskodós nap. Nagy szerencsém, hogy ez megadatott nekem, mint ahogy hatalmas szerencsém az is, hogy ilyen lányom van, mint Zita (Meg persze, mint Emma, Klára és Imola is!!!!!!!! :) ) Remélem, lesz még alkalmunk ilyesmire, bármilyen kombinációban!
Boldog turistalány érkezéskor, a Rambla elején

A csodálatos Güell-parkban

Szintén a Güell-parkban

Zita jól "összebarátkozott" ezzel a "jószággal"

Továbbra is Güell-park: a láncom megy az oszlopcsarnok színeihez

Egy másik Gaudí-csoda: Casa Batlló

És a klasszikus Gaudí-látványosság: a Sagrada Familia


Kilátás ifjú hölggyel

Másik kilátás - ugyanazza a hölggyel :)

Tengerpart a nagyváros "szélén"! Pazar!

Zitának megtetszett a fénycsóva: odaállított :)

Kulinárs élvezetek: főszerepben a "jamón iberico"

Egy másik katalán klasszikus: a sangria (csak kóstolni! :) )
 És pár "selfie":
A Güell-parkban

Még egyszer ott

A tengerparton
 És végül még egy Zitáról. Mert vidám. És szép....

2014. szeptember 5., péntek

Második felvonás: egy hét a Paradicsomban

Óriási nagy szerencsénkre, minden nyáron elutazhatunk egy hétre a Szüleimmel - a Szüleimnek köszönhetően. Az idei kényeztető hetet "kivételesen" nem imádott Garda-tavunknál töltöttük, hanem egy másik pazar helyen: Cipruson!

Kissé izgultunk, mi, felnőttek, hogy minden stimmel-e majd; ugyanis utazási irodán keresztül foglalták le Anyuék a kilencfős utunkat (rajtunk és rajtuk kívül még Gergő unokaöcsém is velünk tartott), és hát a magyar utazási irodákkal kapcsolatban voltakmár kellemetlen tapasztalataink; no meg, lássuk be, a hírük sem túl jó. Nos, ezt a hírüket most alaposan feljavították nálunk, egyszerűen tökéletesen szerveztek meg minden részletet.

Tehát, izgulva és izgatottan szálltunk fel a fapados gépre a szimplán csak a kergeségig feldobódott gyerekekkel. A repülőút még Zolit is nagyon felvidította: örült, hogy egy olyan úton vesz részt, amely során egy métert sem kell vezetnie! Szóval, feladtuk a bőröndjeinket, letelepedtünk három sorba, és élveztük a repülőutat! Utána pedig az igen flottul szervezett folytatást: a buszos transzfert a Nissi Beachnél található szállásunkig, a szobáinkat, amelyikből kettőnek a terasza a szállodát keresztül-kasul átszövő medencerendszerben végződött, a gyönyörű strandot, a finom homokkal és fantasztikus vizével, a hőséget, amelyen sokat enyhített a parti bár remek koktéljai - az igazán bájos, kedves és nagyvonalú bártulajdonos társaságában, a remek ételeket, amelyeket egy pazar svédasztal keretében kóstolgathattunk a szállodában mind reggelente, mind esténként, a ciprsui kedvességet, a vidám kártyapartikat, a hatalmas fürdőzéseket - felváltva a tengerben és a medencékben - az őrületesnek tűnő paplanernyőzéseket (hát, ebben azért nem mindenki vett részt :) ), a nyugalmat, az olvasgatást az árnyékban, az esti borozgatásokat és bridzspartikat, a remek nyaralást, no!

Akkora hőség volt egyébként (imádtam a meteorológiai előrejelzéseket is, amiket rendszeresen leellenőriztem a nyaralás előtti napokban: zavartalan napsütés, 36 és 38 fok közötti csúcshőmérsékletekkel), hogy a fürdőzésen és az árnyékban (vagy légkondiban) való hűsölésen kívül nem sok mindent volt kedvünk csinálni. Egyik este elkirándultunk Ayia Napába, amiben a legnagyobb "buli" tulajdonképpen az odajutás volt a meghosszabbított, limuzinszerű Mercedes-taxikban. Maga a város nem volt számunkra vonzó: bolt-bolt hátán, harsányság és turista-"vadászat". Zita és Gergő tettek egy hajókázós utazást egyik nap, nekik nagyon tetszett, de én még ennyire sem vágytam, bevallom. Tény, testileg-lelkileg fáradt voltam (a munkahelyi viszontagságokat nem részletezném ebben a blogban, de ez lehetett az oka ennek a fáradtságnak). Jó móka volt az a hajókázás is, amikor a paplanernyőzés miatt mentünk ki a tengerre. Én csak fotósként, Zoli egyszer Klára unszolására és Gergő részvételével adta rá a fejét, egyszer pedig Zita kérésére vágott neki a kalandnak - de nem bánta meg!

Összefoglalva: ideális "semmit-tevős" családi nyaralás volt ez, pihentető (habár az éjszakai focimeccsek némileg bekavartak :) ), és az utazási irodák iránti fenntartásaimat is alaposan elkoptatták. Ciprus gyönyörű, nagyon tetszett, a Ciprusiak nagyon kedvesek voltak - talán csak az volt a furcsa, hogy szinte több orosz szót hallottunk, mint görögöt :)

Ajánlom mindenkinek, aki igazi pihenésre vágyik, és nem győzöm megköszönni a szüleimnek ezt a fantasztikus hetet!
Nagyon tetszett a ciprusi zászló

És nagyon tetszett egész Ciprus :)

Nagy családi - nagycsaládos nyaralás

Imola portré

Klári portré

Emma portré

Zita-kép

És mindezen gyönyörűségek szülei.... :)

Paplanernyőzés hármasban

Paplanernyőzés kettesben


Narancsleves panoráma

Cuki-ikres

Görög finomságok

Vicces-tesós

Kalapos I.

Kalapos II.

Kalapos III.

Vizes-báros

Fiatalos élmény

Naplemente