Pages

2014. augusztus 29., péntek

Első felvonás: Legoland, München

Kora tavasz lehetett. Nyilván hétvége, hiszen Zolira nappali fényben emlékszem. Kávézhattunk, meglepő módon némi nyugalomban. Imola akkor már körülbelül a harmadik órát töltötte elmélyült legózással, szokásához híven. Tulajdonképpen az utóbbi kb. fél évben (talán több is,) minden szabad percében a nappali nagy szőnyegén hevert és legózott. Ha meg tudott győzni valakit, akkor társaságban, ha nem, akkor egyedül. Gyakorlatilag egy fél "város" (HeartLake City) épült már fel a nappalinkban, nem kis kihívás elé állítva a porszívózni szándékozót. Tehát, akkor ott, kávézás közben bólintottunk rá a dologra: idén nyáron kell elvinni az Ikreket Legolandbe, most élveznék igazán.

Mert egyszer már jártunk ott, ugyebár, anno 2006-ban. Akkor csak a Nagyokkal, mintegy bátorító útként: azon a késő tavaszon mertük először kicsit otthon hagyni az akkor bő másfél éves Ikreket, és nyújtani valamit a két Nagynak, akiknek nyilván nem volt egyszerű időszak két testvér szimultán érkezése és annak megemésztése. Nagyon jó kis túra volt ám az is, élvezte Emma és Zita is, ahogyan a kiegészítő programnak beillesztett müncheni állatkerti sétát is. Már ekkor tudtuk: ide Klárával és Imóval is el szeretnénk majd jutni, "ha eljön az ideje". Nos, azon a tavaszi hétvégi kávézáson állapítottuk meg az evidenciát: ennél ideálisabb időpont nem lehet!

Tehát, beharangoztuk a lányoknak: irány Legoland, jelezve, hogy ez egyfajta előszülinapi ajándékuk is, hiszen kerek évfordulót ülnek majd idén! Persze, ezúttal eszünk ágában sem volt itthon hagyni gyerekeink másik felét, hiszen tudtuk, hogy várja őket ott elég olyan móka, ami az ő korosztályuknak való; továbbá sejtettük, hogy most még inkább értékelni fogják a mini legovárosokat.

Egy szerda délután vágtunk neki a vakáció elején, még júniusban. Szeretünk gyorsan elindulni a suli után, mintegy gyorsan kilazítva a tanévtől teljesen kitikkadt gyerkőcöket és mihamarabb vakáció-üzemmódba helyezve őket. Mondjuk, nem pont úgy, akkor és annyi időre indultunk, mint ahogyan eredetileg terveztük, de ez a nyár már csak ilyen volt - ahogyan arra később rájöttünk.

Mingi barátnőmék ajánlották a szállásunkat egy München melletti kisvárosban (simán élnék ott...) - és jól tették, remek volt!

Első reggel azonnal a Legoland felé vettük az irányt a neten előre megvásárolt jegyeinkkel. Ez Münchentől még egy órás út - mit ne mondjak, tűkön ült az egész lánycsapat. A Legolandbe érve, pár perc alatt megállapíthattuk Zolival, hogy igen, jó ötlet volt idejönni! Klára és Imó elképedve rohangált a sok óriási lego-figura között, az életre kelő minivárosoknál, és izgatottan fotóztak és videóztak a gépeikkel. Egy idő után, mi már azon szórakoztunk, hogy Imola mennyire elvarázsolódott. Szinte eksztázisba esett, egyszerűen imádnivaló volt!!!! Mosolyogtató.
A sokat ígérő bejárat

Imola, Imola öröme és egy figura

Klári is élvezte!

Bohóckodás....

Zita fotója arról, ahogy Imola fotóz(za saját magát...)
 
Beckham - legóból, és egy másik sportoló :)

Beckham igazán jó társaságban!

Anya és az Ikrek

Allianz Aréna - itt még "csak" legóból

"A svájci hegyek"

"Velence"

Női csapat

Hú, ez jó volt!!!! (Meg vizes)

A "kockagyár" előtt

Kilátás az egész parkra

Sárga-szatyros búcsú Legolantől
Amikor az első "sokk" elmúlt, nekiálltunk kicsit módszeresebben is felfedezni a parkot. Miután megcsodáltuk kicsiben a nagy német városokat (ott is főként az tetszett nekik, ahogyan minden mozgásba hozható, és ahogy "él" az egész), a holland szélmalmokat, a svájci hegyeket, stb., továbblendültünk a vidámpark-jellegűbb részre és ott aztán szinte zárásig folyamatosan szédítették magukat a különböző jópofa szerkentyűkön. Mi Zolival többnyire csak csodáltuk őket: én némelyik hullámvasút-típusú dolog látványától is szédültem - hát ők a használatuktól sem. Persze azért bementünk a "legogyárba" is, ahol egy aranyos film mutatja be az építőkockák gyártását, és utána meg is lehet csodálni a gépeket. Meg felmentünk egy toronyszerűségbe, hogy az egész parkot fentről megcsodáljuk, sőt ettünk az ott kapható igazán elfogadható minőségű és tálalású ételekből is.

A nap végén még nyilván betértünk a gigantikus méretű "shopba", és valahogy nem üres kézzel jöttünk onnan ki. Kényeztetés a köbön.

A helyzet az, hogy mi is szeretjük a legot. Talán a legjobb gyerekjátéknak tartom - egészen kicsi kortól a nagykamaszokig. Mindenkinek "ad" valamit. Az építés örömét, a fantázia működtetését, vagy a rajz pontos követésével a képen látható épület ügyes felépítését. A duplo igazán jó a kisebbeknek, később a házak pontos felépítése egy új élményt a nagyobbaknak, a különböző tematikájú (filmes, vagy híres épületes) komolyabb épületek, figurák, járgányok türelmes összerakása pedig szerintem az egész nagyoknak is (megkockáztatom: a felnőtteknek is) remek szórakozás. Tehát tudtuk, hogy a nappalink szőnyege újabb "épületekkel" bővül majd, de ezt egyáltalán nem bántuk....

Ezek után az este, a szálloda teraszán, bajor specialitásokat kóstolgatva (úgy, mint pl. obadza, mmmmm...), igazán vidáman telt, habár kissé mintha el is fáradtak volna a lányaink...

Másnap München belvárosát fedeztük fel, némi shoppingolással kiegészítve. Harmadnapra pedig a felajánlott lehetőségek közül - nagy meglepetésünkre - megszavazták az Allianz Aréna meglátogatását. Ami, hát nem kifejezetten lányos program, lássuk be. Nos, egy darabig élvezték, de nem addig, amíg mondjuk Zoli. Azért eléggé lenyűgöző létesítmény és minden olyan "profi-szagú", ideértve a vezetett túrákat és az egész körítést. A focis kaland után még elkirándultunk a híres müncheni Angolkertbe (ami egy park, tulajdonképpen), ahol egy felejthető - habár nagyon "bajoros", sörös, és árnyas fák alatti - ebéd után, eljutottunk egy olyan részhez, ahol úgy van kialakítva egy zúgó (???? lehet, hogy nem ez a megfelelő kifejezés), hogy bátor és rutinos hullámlovasok remekül tudnak ott, hát nem meglepő: hullámlovagolni. Ügyesen kialakították maguknak azt a részt és a teljes udvariasság és tisztelet jegyében, egymás után eredtek neki a haboknak. Ha valaki nem esett le egy bizonyos idő után, akkor kötelességtudóan "kiszállt", hogy senkinek se kelljen sokat várni. Sokan csodálták őket, mások meg fürdőruhára vetkőzve belevetették magukat a sodró vízbe és vitették magukat az árral jóval messzebbre.
Az egész park élt, vidáman használták a müncheniek. Olyan szimpatikus volt az egész.
Hogy hol is voltunk....

Allianz Aréna - ezúttal nem legóból :)

Tetszett a szélerőmű a stadion mögött

Nem a legcsúcsabb kép, de legalább mind a hatan rajta vagyunk

A helyiek büszkesége...

Lányok az az arénában

Sörözés az árnyas fák alatt, amolyan bajor módra :)


Apa és az ő lánycsokra

Testvérpár Münchenben....

A Városháza
(az ügyesebbek minket is megtalálnak a képen :) )

Na, ez nagyon tetszett Klárának!!!

Angolkerti idill
Vasárnap jöttünk haza, kissé sajnálva, hogy ilyen hamar véget ért ez a túra, de vidáman az élményektől feltöltődve, és azzal a megnyugtató gondolattal, hogy a nyár java még hátravan.

2014. augusztus 25., hétfő

"Papucslista"

(Egy bejegyzés, amit hetekkel ezelőtt kezdtem el írni, aztán....
Gondoltam, ne legyen (ez is) az enyészeté, kisebb aktualizálással közzéteszem. Ezután pedig következnek majd a nyarunk főbb stációiról szóló beszámolók. Ígérem!)

"Papucslista".... Ezt a a kifejezést ötöltük ki még augusztus eleje felé, miközben a kánikulában tekertünk a bringóhintón a Margitszigeten. Hogy miért is? Mert az általam csak "ad hoc" nyárnak elnevezett szünidei időszakban sok olyan (apróbb) dologra sikerül családilag vagy egyénileg sort keríteni, amit már egy ideje  vagy folyamatosan kérnek a lányok, és amit eddig nem vagy csak ritkábban tudtunk véghez vinni.
Ilyen volt Imola kifejezett és többször elismételt kérésének megfelelően a bringóhintózás is, amit azért pont akkor, a hőségben (igen, volt ilyen a nyáron, bármilyen távolinakis tűnik az most), ejtettünk meg, mert összekötöttük Emma egy remek kis programjával. Strandröplabda OB volt felnőtt korosztályban az Atlétikai Centrumban, aminek a szünetében amatőr versenyt is rendeztek. Emma egy részt indult ezen a versenyen, más részt pedig a döntőn "hivatalos" labdaszedő lehetett (és "szerepelt" a tévében :) ). Mindkét része feldobta a programnak - egyébként hatalmas hangulata volt az esti döntőnek - és fáradtan és némileg kipirulva esett be aznap este az ágyba, de nagyon boldogan!  És mi pedig, a család többi része, kimentünk tekerni egyet bringóhintón, egy szünetben. Imola nagyon elégedett volt.
Ekkor jutott tehát eszünkbe ez a kifejezés. Mármint ez a papucslista dolog. Mert bakancslistájuk még nincs, még jó. Habár, ha belegondolok, nekem sincs nagyon, vagy inkább úgy mondanám, hogy nem gondolkoztam még el úgy igazán mélyen ilyesmin. Viszont vannak kéréseik, abból a típusból, hogy "Anya, ha majd lesz rá időnk, akkor elmegyünk ide és ide, csinálunk ezt és azt, kipróbáljuk emezt és amazt?" És az ember csak sokszor megadóan, némileg sóhajtva, azt feleli, hogy persze, aztán lelkiismeretfurdalásosan sorolja, hogy akkor éppen miért nem, amikor a gyermek újra felteszi a kérdést, némi számonkéréssel a hangjában, hogy "Anya, azt ígérted, hogy... mikor megyünk/csináljuk/nézzük már?" Nna, és most, a strandpapucsok idején több alkalmunk van ezeket a vágyakat kielégíteni - innen a papucslista ötlete.
Meg onnan is, hogy éppen előtte való nap ugyancsak Imola kívánságlistájáról pipálhattuk ki az Aquaworld-ös fürdőzést, amit már, hű, elég régóta beígértünk neki. Ugyanis a fülműtétje után szeretett volna oda elmenni, és megyegyeztünk, hogy ha már a doktor bácsi is azt mondja, hogy fürödhet, mehet vízbe, akkor elmegyünk. Nos, ezt már elég régen kijelentette - szerencsére - az a bizonyos doktor bácsi. És végül a múlt hétvégén ez is megvalósult. :)

De persze nem csak Imóka papucslistáján kerülnek kipipálásra a tételek.

Zitának leginkább különböző vendéglátóegységek meglátogatása kerülne erre a listára (mint pl. Cserpes Tejivó, Divin Porcello, Donut Library, Vintage Garden) - amiből néhányat ki is "pipáltunk" azért idén nyáron (Divin Porcello, Cserpes Tejivó), habár helyette újabbakat és újabbakat "firkant fel" rá, és ez így van jól. Emmánál a barátnőkkel való programok és a nálunk (vagy Balatonon) való "altatása/tárolása" szerepelnének a képzeletbeli lista elején, illetve az ő látogatása keresztszüleinél. Klárának bizonyára nem lenne elég egy lapnyi lista, neki minden kell, ami a többieknek, no meg még az ő ötletei - ezek közül a paplanernyőzés kipipálása után felkerült most a "tandemugrás Apával" tétel is.... Habár, ez akár már egy bakancslistán is elférne.... Lehet, hogy Zolién szerepel is? :) Az enyémen tuti nem.... :)
Bár ezt nem követelte, vidáman pipálta ki a
"kipróbálni a paintballt" című tételt

Egy kedves kép arról a bizonyos strandröplabda OB-ról

Klári egyik kívánsága "teljesítés közben"

És ezt a fánkon a vízbe csúszást is nagyon élvezte

"Papucslistás" tétel volt több lánynál a kempingezés is - ezúttal
egyelőre egy sokat látott lakókocsiban a Sobri Jóska kalandparkban

És egy kép Zitusról is, aki idén nyáron sok "papucslistás" tételről
lemondott - egy komoly cél érdekében....
A szemük sem áll jól.... :) A listákat készülnek ismét feltölteni?