Sziget

Zolinak van egy aranyos "heppje". Időről időre előadja (főként nekem, de tulajdonképpen bármelyik "szerencsésnek", aki szembe jön), hogy számára az ideális lét egy meleg, trópusi szigeten lenne, ahol kis kunyhóban élve, csupán csak két, fürdésre is alkalmas, rövidnadrágot és két atlétát tartalmazna a ruhatára (úgy képzeli, hogy minden este kilögybölné az aznap viseltet); napközben pedig egy pár kispapucsát felhúzva, hasat vakargatva elbattyogna a "beach"-ig, és ott bérbeadná az össztulajdonát képező három vizibiciklijét az arra vetődő turistáknak. Ebédidőben (??????), fogna pár halat, és azt enné.

Én, és bárki, aki egy kicsit is jobban ismeri Zolit, csak mosolyog ezen az ily' módon megfestett képen, mert ő pont arról ismerhető fel, hogy nem bír a hátsóján maradni több, mint fél órát, és ráadásul utál pecázni....

Olykor-olykor, amikor nem csak egy vigyorral és legyintéssel intézem el visszatérő mantráját, akkor belemenvén a játékba, jelzem neki, hogy a sziget oké (ja, mert persze családostul menne, tehát nem előlünk menekülne... :-) ), mert imádom, ha víz van a közelben, de valami olyan helyen, ahol van azért négy évszak. Mert én azt szeretem (vagy szereTTem? - a mostani télnek csúfolt valamit elnézve), hogy a természet változik, és időről-időre megújul. Itt abbamarad a beszélgetés e témában, általában nem jutunk dűlőre. Mondjuk, össze sem veszünk, mert nem vagyunk (még? :-) ) döntéshelyzetben.
Nemrégiben ráakadtam egy gyönyörű blogra, amelyikben nap-mint-nap szépséges házakat mutat be a blog szerzője. Ott akadtam rá erre. Amint módomban állt, megmutattam Zolinak, és mondtam: ha mindenáron el, és szigetre, akkor ide! :-)
Azt mondta oké, neki is tetszik, úgyhogy kezdjek el csomagolni, ő megy, és előteremti a pénzt, akár a föld alól is (hogy esetleg a ház nem eladó? minek vesződnénk ilyen reális részletekkel ebben az édes álmodozásban?). Úgyhogy, megyek, meghallgatom a híreket: biztos bemondják, hogy hol volt bankrablás, és akkor tudni fogom, hogy merre jár(t) Zoli.... :-)