Ezentúl, a lányok nem kérhetnek semmilyen játékot. Nem férne be.
Főleg nem plüssöket.
Meg társast.
Kis és nagyobb táskák, szütyők, szütyőkék sem jöhetnek már.
Tulajdonképpen könyvek se. Nincs hová.
Hogy mit kérhetnek ezentúl, akkor, "szegények"? Élményt! De szuvenírt nem hozunk. Csak fotózunk. A falon még van egy kis hely a képeknek.
Rájöttem, hogy egészen egyszerűen képtelenség, hogy Klára és Imola szobájába beférjen még két íróasztal. Vagy persze befér. Csak a lányok nem. Vagy az ágyuk. Vagy a holmijuk.
Eddig is úgy véltem, hogy jó az, hogy egyszintes házban lakunk; ez most megerősödött bennem. Így csak egy szintet kellett fel-le kaptatnom: földszinttől pincéig.
Ezzel egyidejűleg feltűnt az is, hogy nem szeretek lépcsőzni.
Most már azt is biztosan tudom, hogy nem költözünk mi már semmikor sem sehová. Azt egészen egyszerűen nem bírnák az idegeim. meg a lábaim, hátam és a derekam.
Nos hát, így állunk, ma július 27-én.
És még nem végeztem az egész ház pakolásával!
Szerintem, lesz még pár korszakalkotó ötletem!
