Azaz, igazán bájosan pisze orrocskáját felfúrja valahová az ég felé, és közben egy fordítva tekert kifli formáját veszi fel. Ránézésre iszonyatosan kényelmetlen póz, de ő nem szokott hátfájásra, vagy bármi másra panaszkodni. Képes volt így aludni a régebbi autós ülésében is: valahogy ki tudta úgy csavarni a nyakát, hogy megoldja.
Az a "fixa ideám" az ügyben, hogy biztosan így feküdhetett az anyaméhben is. Amit tudok, az, hogy ő volt "felül", "harántosan", tehát nem kizárt... Hogy ennek van-e, lehet-e valami tudományos alapja, nem tudom, de nekem tetszik a magam romantikus magyarázata...
(bár ennek kissé ellentmond Klárika ugyancsak tegnap esti alvópóza, ami nem nagyon utal arra, hogy magzati emlékek uralnák, inkább csak az látszik, hogy igazán kimerült....)
Sajnos, a képek homályosak, mert nem akartam vakuzni, csak a lámpájuk szabályozható erősségéből tekertem egy kicsit feljebb.
