Pages

2013. április 22., hétfő

Képes riport...

... egy vívóversenyről.
Ami most nem sikerült annyira fényesen, mint legutóbb, de panaszra azért nincs ok. Zita fejében egy kicsit majd rendet kell tenni, mert nem a karjával volt a gond... :-)
A versenyen persze ismét ott voltak a barátnők, és szüleik, akik most már számunkra is barátok. Az erősen predesztinált névvel bíró pécsi kislány, Kardos Kata, anyukája, Helga gyakran kattintgat a versenyeken - és igazán szép képeket készít mindig (nemrégiben is őt éltettem egyik blogbejegyzésemmel és annak képével). Itt az idő, hogy újra áradozzak. Ezúttal az összes tesó kivonult Zitának szurkolni (mondjuk, házhoz jött a verseny, a kerületbe), így a "mi kis családunk" ihlette nagyon meg Helgát. Főként az Ikrek, meg kell vallani. Amit nem csodálok...
Jöjjön tehát pár (...) remekmű Helga fotómasinájából. Ezúttal is köszönöm neki ezeket a képeket!

Az egyik kedvencem


És a másik

Jaj, kié a tus?


Itt valami nem tetszik nekik - talán rosszul áll Zita szénája?

Gábor bácsi, Zita edzője, nézi a "papírformát", hogy megállapítsák, ki lesz a következő ellenfél.

Aki szembe jön, azt legyőzöm, fogadkozik Zita...

No, akkor lássuk!


Anya szurkol - és tiszta ideg, bevallottan


Az ugyancsak szurkoló Ikrekkel


Szünetben, egy kis Anya-lányok traccsparti


Emma elmélkedik


A "Balogh Zita B-közép"


Imola állítja, hogy a következő évadtól ő is a pástra szeretne állni


A szakértői tekintet már megvan... :-)


Virágos kis Klára is szeretne vívni - naná!


Imó-vigyor... Imádom!


És aki miatt ott voltunk... :-)


A vigyorgó négyes-fogat: FRIENDS


A kihagyhatatlan "fogpróba"


Na, akkor még a szemre is... :-)

Szerintem hamarosan újra találkoznak... Sok sikert nekik! Zitus meg "megszabadulhatna a mumusától"... :-)

2013. április 19., péntek

Az ének iskolája

Múlt ősszel, egyszer csak érkezett egy e-mail Zolitól, egy internetes linkkel és egy rövid üzenettel: "a következő műsorunk".
Megnéztem a külföldi műsorajánlót, és kissé értetlenkedtem. Aztán beszéltünk Zolival, és mondta, hogy a TV2-n indítja majd egy produkciós céggel karöltve ezt az új műsort, 2013 tavaszán.
Bevallom, kettőnk közül nekem jut a "realista" szerep a házaspárunkban, Zoli az örök álmodozó, idealista, néha kissé naiv, könnyen lelkesedő. Nem mondom, hogy pont ezt a szereposztást álmodtam meg kislánykoromban, de valakinek csak meg kell őriznie mindkét lábát a földön. Hát nekem. Szóval, írom mindezt azért, mert én meglehetősen szkeptikusan álltam a dologhoz. Annak ellenére, hogy már gyártott Zoli más műsort is nagy tévéknek, de valahogy mindig nehézkesen haladó dolgokról volt szó.
Most viszont más lett a helyzet. Az elmúlt szűk félévben rengeteget dolgozott ezen a műsoron, megbeszélt, intézett, simított, újra nekifutott, kérdezett, ötletelt, töprengett, mérlegelt, magyarázott, kért és kapott. És lelkesedett. Egyre inkább.
Azt gondolom, a lehető legjobbkor sodorta elé ezt a lehetőséget az élet. Nyilván, sokat tett ő azért eddig is, hogy ez a lehetőség megjelenjen. És most élt vele. Munkásan és lelkesen, de főként boldogan élt vele.
Ez nem egészen egy tehetségkutató műsor lesz, inkább úgy nevezik, hogy tehetséggondozó. Gyerekekkel. A koncepció az, hogy úgy zajlik majd minden, mint egy iskolában. Osztályzatok lesznek, bukás nem... :-) Azaz, nem esnek ki hétről-hétre zokogások közepette a gyerekek. Mindent megtesznek a műsor készítői a szerkesztőktől a sminkesekig, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, ne legyenek feszültek és felszabadultan énekeljenek. A műsorvezetőt "osztályfőnöknek" titulálják, a zsüritagokat "tanároknak". A zene, az ének és a fiatalság ünnepe lesz ez.

Rengeteg jó torkú ijfú emberke jelentkezett. A válogatás nem volt könnyű, de Zoli elmondása alapján, azt is sikerült úgy lebonyolítani, hogy nem voltak síró-rívó, csalódott gyerekek, még akkor sem, ha nem hívták őket vissza. Ezekről úgy jött néha vissza Zoli, hogy vagy megdöbbentő sorsokról számolt be, vagy áradozván, hogy "X.Y. bearanyozta a napomat, olyan csodásan énekelt". Bevallom, ahogy haladtak a műsor előkészületei, illetve maguk a forgatások (a legtöbb adás nem élő lesz, ezzel is csökkentve a stresszt), egyre jobban irigykedtem Zolira - persze, csak úgy egészségesen. A díszlet színeitől kezdve, a gyerekek ajándékain keresztül, a bejutott gyerekek kiértesítésén át megannyi aranyos, kedves, megható ötletet találhatott ki/kezelhetett/válhatott a részesévé. Komolyan, rengetegszer fordult elő, hogy már attól csupa libabőr lettem, amiket elmesélt. Miközben, azt állítja, hogy igyekeznek a lehető legkevésbé hatásvadászokká válni.
Láttam apró részleteket, tudok pár kulisszatitkot. Jó lesz, kedves lesz, más lesz, mint a többi tehetség-kutató műsor (habár nekem azokkal sincs bajom, szoktam is nézni őket).

Szombaton, 19h15-kor indul Az ének iskolája a TV2-n. Izgatottan várjuk, izgulunk, szurkolunk. Azt tudom, hogy Zoli beletette szívét és lelkét, és messze nem csak ő, ebbe a produkcióban. Előre tudom, hogy lesz sok fanyalgó, kritikus és támadó. Aki előítéeletektől mentesen leül megnézni, bizonyára nem csalódik. Aki szívesen olvas engem, szurkoljon a műsor sikeréért, és szórakozzon jól szombat esténként! Köszönöm, Zoli nevében is!

Néhány link: http://tv2.hu/szorakozas/tv2_ajanlo/125745_az_enek_iskolaja_-_szombat_1915.html
http://tv2.hu/musoraink/az_enek_iskolaja/125737_szulak_andi_nem_szereti_friderikusz_stilusat.html
http://tv2.hu/musoraink/az_enek_iskolaja/125341_az_enek_iskolaja_a_tanari_kar.html

2013. április 17., szerda

Ők ketten

Nem sok jó van abban, ha elkap valakit egy izmos vírus. Gyengeség, láz, hasogató fej- és végtagfájdalom, háborgó gyomor. Még az sem nagy vigasz, hogy a gyerektől kaptuk ajándékba.... Még inkább lelomboz, hogy pont a szabadságként kivett napokon sújt le, amikorra annyi mindent terveztem - rendrakás itt és ott, mindenütt, tavaszi-nyári idényre való háztartási átalakulás. Szóval, nem vicces.

De hogy minden rosszban legyen valami jó... Belekóstoltam egy kicsit jobban az életnek azon szeletébe, amit mostanában nem nagyon látok/élek meg. Lévén, hogy Emma velem párban nyomta az ágyat, sőt, egy nap erejéig Zita is csatlakozott (dehát, itt mutatkozik meg a különbség a fitt, edzett, fiatal szervezet és az enyém között), leginkább az Ikrek "normál kerékvágásába" pillanthattam be.

És annyira szívet melengető volt!!! Ők most annyira napsugarasak, annyira jó korban vannak! Csacsognak, igazán kötelességtudóan leckét írnak, tele velük, a gyermekkori lényükkel az őket körülvevő levegő. Feküdtem a nappali kanapéján, és nem győztem hálát adni a sorsnak, hogy őket is mi kaptuk! Igen, persze, összekapnak, sőt visítanak is egymással néha, de valahogy most mégis még jobban kidomborodik az Ikreségük. És annyira hálás vagyok NEKIK, amiért ők ilyen önállóan, felelősségtudatosan veszik iskolás életük kanyarait. Mindenről beszámolnak, ugyanakkor semmiért nem kell őket noszogatni (talán a zongora-gyakorlásért, de még ott sem annyira, mint a nagy általánosságban minden téren demotivált Emmának). Néha elővetetem velük a könyveiket, hogy azért "képben legyek", hogy éppen mit is tanulnak (persze az általam is asszisztált leckeíráskor én is tapasztalom, de ebből igen kevés van), de ez is inkább az én lelkemnek kell semmint az ő teljesítményük javításának. Igazából "önjáróak", nagyon jó eredményekkel.

Nagy általánosságban, amikorra hazaérek (nyilván, beteges időszakon kívül), ők már végeztek a kötelességekkel, és felszabadultan játszanak. Imola még mindig megmaradt a "szerepjátékos" vonulatnál - babaházzal, Barbiekkal, bármivel: lehasal valahová, fogja a "szereplőket", és azonnal elmélyül a "sztorizásban". Klára kreatív korszakát éli: "regényt" ír, naptárt készít, "étlapot", stb., illetve ő pedig úgy játszik, hogy elképzeli, hogy pl. ő egy tanítónő, és a képzeletbeli diákjaival beszélget, dolgozatot irat, értekezleten vesz részt. Most, hogy jobb idő lett, főleg Klára, de néha Imó is, kivonulnak a kertbe görkorikkal, gördeszkával, stb., és kint töltik az idejüket.

Szóval, azt kell, hogy mondjam, hogy olyan vagányak ők ebben a kissé megváltozott életritmusunkban, hogy csak ámulok és bámulok. Nem tudom, hogy most ekkora szerencsénk van velük, vagy a gyerekek "túlélőösztöne" ilyen fantasztikus, hogy az éppen aktuális kihívásokhoz tudják igazítani az életüket.
Persze, panaszkodnak, ha nem én megyek értük, de helyt állnak. Helyt állnak jó kedvűen, dicséretesen. És ezt annyira köszönöm, köszönjük nekik!
Huncutok mindketten - de annyira másképpen!

Jó barátok - enyhe Klára-dominanciával! :-)

Játszótársak

Segítik egymást


Teljes egyensúlyban a Mérleg-jegyben született ikrek

2013. április 16., kedd

Testvéri civódás... :-)

Szombat reggel úgy keltünk fel, hogy ha már végre kegyeskedett a tavasz beköszönteni, akkor mi meg "ránduljunk ki". Zoli először holmi hegyen-völgyön át vezető kiruccanásban gondolkozott, de féltem, hogy a fák között még a tél által hátrahagyott hideg várna ránk, és még a gondolattól is fáztam. Videgrádra esett a választásunk - valamiért nagy kedvencünk a hely.
Hamar odaértünk, felmentünk a várhoz, jó alaposan körbejártuk, itt-ott-amott fotókat készítettünk, morogtunk a szél miatt, de éppen csak egy kicsit. A bob létét én ugyan elárultam volna a gyerekeknek; ha nekem nem muszáj beülnöm, felőlem ők mehetnek, de Zoli a kissé csípős szél miatt azt javasolta, hogy inkább titkoljuk el ezt a lehetőséget (Bezzeg másnap, az össznépi családi ebédnél Bátyámék rákérdeztek, hogy boboztunk-e és a Lányok csapatban hördültek fel "miért, ott van bob?!" - és szikrákat szórt a szemük. Jól rákentem mindent Zolira... :-) )
Viszont a királyi palota szintjén, a Dunánál, van egy jópofa "királyi játszótér" - ami meglepő módon fizetős. No, oda azért bementünk, és mind a négy leányzó jól átmozgatta magát (még mi is... :-) ).
Ekkorra már jócskán ebédidő lett, úgyhogy kikönyörögték, hogy a "reneszánsz" étteremben együnk.
Eddig egészen nagy egyetértésben voltak Leszármozattjaink. De mindig eljön egy pont, amikor a konfliktus szikrája berobbant egy komolyabb veszekedét. Sajnos, ez most éppen az éttermi létünk végére esett - de még ott.
Nyilván már unatkoztak. Zita, akinek nemsokára komoly, három évet felölelő, irodalom-vizsgája lesz, valamiért úgy döntött, hogy elszavalja "A reményhez" című verset. Nemrégiben tanulták, és nagyon tetszik neki.

Itt még békében rugaszkodott neki.


A testvérek melléhuppanak - Emma még valamit csipeget, Klári bohóckodik.


Itt már kezdi idegesíteni Zitát Klára zavargása, már odavág egyet.
 


Próbálja tovább mondani, Klára pedig tovább majomkodik.



No, itt besokallt Zita, megy a csihi-puhi.
Igen, mindez egy étteremben. Igen, mindez úgy, hogy persze közben rimánkodtunk, hogy hagyják már abba. Inkább, hogy el se kezdjék. És igen: már nem kétévesek. És igen: amúgy próbáltuk és próbáljuk nevelni őket. Mégis, mindig találnak okot arra, hogy összekapjanak (ki melyik ülésen ül az autóban, ki melyik ajtón száll ki, ki melyik ajtót csukja be/nem csukja be típusú hatalmas horderejű kérdések tömkelegén). Hogy ez valaha másként lesz-e, igazán nem tudom. Csak reménykedek.
Amúgy, persze, jó testvérek....
 


2013. április 7., vasárnap

Klári érvel

"Nekem mindegy, Anya... Ha pazarolni akarod a pénzt, akkor persze nyugodtan fizessél be ebédre. De hogy én egy falatot sem eszem majd belőle, az tuti. Mert undorító. Ez kábé olyan, mintha lenne ezer dollárod (????.....!!!!), és azt mind odaadnád egy gusztustalan hotdogért. Amit aztán kidobnál. Se pénz, se kaja."

Nna. Kedden ebédbefizetés van a suliban... :-)