Valaki már megint kutatott...

Nemrég olvastam valahol, hogy már megint készült egy nagyon hasznos és roppant tudományos (angol? amerikai?) kutatás - hasonlóan korszakalkotó és hiánypótló, mint amelyik arra a következtetésre jutott, hogy a négylányos családok a legboldogtalanabbak. E szerint, a szülők (azt hiszem pontosítva úgy, hogy iskolás gyerekek szülei) napi 7, azaz hét, percet töltenek a gyerekeikkel való beszélgetéssel...
Ma este, miután a tizedmásodpercenként rám záporozó, "Anya!" felkiáltással kezdődő 13 426 kérdést megválaszoltam (ami a vízkéréstől a hurrikánok eredetének firtatásáig mindent lefedtek, ami az életben eszünkbe juthat), kissé kifakadtam Anyukámnak:
- Hol voltam én, miért nem találtak meg engem, amikor ezt a kutatást végezték, aminek a végén azt állították, hogy a szülők csak napi hét percet beszélgetnek a gyerekeikkel?!
Mire Anyukám:
- Mert éppen a gyerkeiddel beszélgettél!!!
De én rájöttem, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy kimaradt a hírből a kutatás eredményének másik fele: a szülők ugyan 7 percet beszélnek a gyerekeiknek, de a nap fennmaradó 23 óra 53 percében a gyerekek beszélnek a szüleikhez....
u.i.: Félreértés ne essék. Boldog vagyok, hogy velük tölthetem a napjaimat. Nagyon örülök, hogy van mondanivalójuk. Mindig. Mindegyiknek más, máshogy (de nem máskor: egyszerre!!!). Imádom a négy dumaládát. És nagyon fog hiányozni a cserfes pezsgésük, ha majd mind elmennek suliba. Csak ma este már egy hangyányit zsongott a fejem....