Pages

2015. június 3., szerda

A kreativitás maga

Azt szoktam rá mondani - természetesen viccelődve -, hogy Őt kihívásnak küldte számunkra a Sors. És ebben van valami - az elmúlt egy évtized komoly tanulási folyamat volt számunkra a "Szülők iskolájában". Nehéz döntéseket hoztunk: kitartsunk-e az általunk megfogalmazatlanul is követett nevelési elvek mellett, vagy dobjunk félre mindent és foglaljunk el egy olyan álláspontot, amit egyébként leginkább ő írt körül a számunkra? Mivel teszünk jót és mivel teszünk rosszat?

Hogy ki az, aki miatt közel tíz éve törjük a szülői fejünket többé-kevésbé folyamatosan? Hát persze, hogy Klára!

Igen, de ő az, aki több, mint tíz éve egy olyan színkavalkádot, egy olyan ötletgazdagságot, egy olyan sajátságos és csillogóan értelmes látásmódot - és humort! - hozott a családunkba, hogy az természetesen mindig is feledteti a vele járó nehézségeket (persze, ha nem lenne ilyen sziporkázóan okos és kreatív, akkor is imádnánk őt, az általa támasztott kihívás ellenére is :) ).

Nos, Klára az, akinél nem kell azon aggódnom, hogy mit csinálna, ha nem járna annyit edzeni vagy ha nem kötném őt le kellő mennyiségű dologgal. Mert ő kitalál magának sokkal pazarabb ötleteket, mint amik nekünk, egyszerű halandóknak, valaha támadhatnának. És főleg, kivitelezi őket. És egyébként pedig, akkora szíve és lelke van ám ennek a még mindig nádszálvékony, ámde egyre izmosabb kis leányzónak, hogy a fél világ belefér és még marad benne hely. :) Így aztán, kreativitásának egy része arra irányul, hogy az egész családot bevonja az ő ötleteinek megvalósításába.

Így vettünk például részt, a Klára által kitalált és levezényelt "Húsvétváró" programsorozaton. Volt itt rajzos feladat, színes ismeret-terjesztő a Húsvétról, kinyomtatva; volt szaladgálos-keresős móka a kertben, volt hungarocell-tojások szervezett festése (igen, még Zoli is festett tojást! saját bevallása szerint, életében először). A foglalkozásokra "fel kellett iratkozni" (ki volt téve pár napig az étkezőasztalra egy jelentkezési ív :) ), aztán pedig megfelelő "igazolás" hiányában kötelezően részt is kellett venni. De szívesen tettük! (Bár egyik-másik tesó néha morgott :) ).



Klára másik nagyon jófej kreatív tevékenysége arra irányult, hogy Imolának "korrepetálásokat" tart. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kitalál egy témakört (Karácsony, tavasz, sport, stb.), arról interneten rákeresve készít egy összeállítást (fotók, szövegek). Azt odaadja Imónak, majd megtanulja vele, végül felmérőt is írat vele.... Van neki tanári mappája, Imolának meg tanulói. Készül értékelés, sőt bizonyítvány is! Mi több, szülőire is kellett mennem!!!! Hát nem zseniális? Mondjuk, Imó néha próbált ellenállni. No de Klárának azért sokáig nem lehet! (ld. bevezető rész....) És szerintem tényleg segített is ezzel Imónak (aki azért túl komolyan nem szorul ám korrepetálásra).









Elég jó a bizi! :)

Aztán Klára készített "szórólapokat" is, pl. ilyet:

Ezen konkrétan meghatódtam.

A rímfaragó készsége továbbra is pazar, legutóbb az anyák napi verse sikerült igazán remekre:

És persze, prózában vagy színdarabírásban is remekel, ahogyan azt már elmeséltem a karácsonyi történet kapcsán, amit az osztálytársaival együtt adtak elő.

A kézügyessége is lenyűgöző: rajzolni is úgy rajzol, ahogyan azt a burjánzó képzelőereje diktálja neki. Mindig olyan eredeti dolgok kerülnek ki a kezei közül, hogy nem győzök ámuldozni. Tulajdonképpen az ő sajátságos megközelítése bármi felé jelenik meg minden "művében".

És amit még imádok nála: azt, ahogyan játszik! Sokszor elvonul a szobájukba, ahol aztán vagy tanárnőset játszik egymaga - dolgozatokat oszt ki és szed össze, "rossz" tanulókat kér számon, magyaráz és táblára ír -, hol pedig "főnöknőset". Ez utóbbinál használja valamelyiket a régi, nem működő mobiljaink közül, fel-alá járkál mindenféle "fontos" iratokat (még inkább: mappákat!) szorítva magához és pattogósan osztja ki a már említett telefonon a beosztottjait. Különösen egy bizonyos Frank jár rendszeresen pórul. Őt elég sokszor ki is rúgja.... :)

Szerintem nem sikerülne összegezni mindazt a sok apró mozzanatot és vonást, amitől ő nap mint nap lenyűgöz minket a kreativitásával, csak gondoltam, rögzítek pár részletet - nehogy bármennyire is feledésbe merüljön az utóbbi idők "termése".

Szóval Klára egy igazi kincs, illetve egy kincsesbánya. Hamarosan - ahogyan Imola is - befejezi az alsó tagozatot. Jaj. Leírni is fáj. Most éppen úgy tűnik, hogy a felső tagozatot külön utakon járják majd. De erről majd később. A kívánságomat azért leírom: remélem, hogy azok a pedagógusok, akik Klárit tanítják majd, megérzik benne ezt a burjánzó kreativitást és kellőképpen kiaknázzák - ami egyértelműen szolgálná az ő, a mi és Klára örömét (és épülését).