Van a mi családunknak egy Lacija. Zoli olyannyira régi barátjáról van szó, hogy tulajdonképpen az általános iskola második osztályában ismerkedtek meg. Zoli mint kisdiák, Laci pedig mint alig pelyhedző állú napközis tanítója.... Nem mesélem a történetet töviről hegyire. Csak pár lényeges momentum: Laci volt Zoli tanúja az esküvőnkön, ő lett Emma igazán odaadó keresztapja, és amúgy pedig lassan tíz éve Zoli üzleti társa is.
Barátságuk elképesztő dolgokat kibír, visz magával és él túl. Legalábbis női szemmel nézve. De én ennek nagyon örülök.
Laci volt már velünk többször síelni, amikor is minden lehetséges terhet levett a vállunkról, foglalkozott a gyerekekkel, "nevelte" és terelte őket. Többször vendégül látott minket a három (?) éve épült zamárdi nyaralójában. Akár úgy, hogy ő is ott volt, akár úgy, hogy nem.
Lacinak szerveztük azt az emlékezetes 50-es bulit, a Citroen Kacsával.
Laci egyedülálló.
Laci meggyőzött minket, hogy elbír ő a mi négy lányunkkal, plusz még, az Amerikában élő "havernője" két kisfiával (akiket a "havernő" már előre küldött pár hétre vakációzni a nagyszülőkhöz és Lacihoz, mielőtt ő és a férje is érkeznének).
Szóval, tegnap este óta, Laci egyedül küzd meg két hat és fél éves csajszival, egy hatéves (?) fiúcskával, egy nyolc éves fiúcskával, egy kilenc éves keresztlányával, és egy tizenegy és fél éves Zitával....
Bátor, mi?
Hogy a mi lányaink még sosem voltak tőlünk és/vagy nagyszüleiktől távol ennyit? Nemhogy ennyit, semennyit!!! Na jó, kivéve Zitát, de ennek ellenére ő ígérkezik a legproblémásabbnak az összes közül...
Hogy a mi lányainkat egy pillanatig sem kellett győzködni, hogy belevágjanak ebbe a kalandba?!
Hogy Laci azt mondja, hogy ez egy "tábor", mindenkinek van feladata, és vígan fogadják?
Naná!!!!
Persze, Laci tudja, hogy mitől döglik a légy, vagy ha azt nem is, hogy mitől lágyul és ujjong a gyerekszív, az tuti!!!
Pontos listát készített a gyerekek kedvenc eledeleiről. Azzal van teli a hűtője. Kalandparkba készülnek. Meg lovagolni. Meg lángosozni, palacsintázni. Sőt! A "kocsmába, ahol lehet könyökölni" (nem kell aggódni, ez nem a sarki ivót takarja, hanem egy kisvendéglőt). Persze a Balcsiba is (ha majd felolvad rajta a jég). Laci kertjében van egy jacuzzi. Na, oda is. És van ott pingpong-asztal is. Tehát pingpongozni is. És persze focizni, tollasozni, békát fogni, visongani, fagylaltozni!!!
Mi meg itthon, "magányosan"....
Meg kicsit izgulósan...
Meg kicsit megszeppenten: ilyen nagyok már, hogy csak úgy, huss, mindenki lelép zokszó nélkül????
De majd csak megvigasztaljuk egymást... :-)
És várjuk, hogy csengjen a telefon, és vidám beszámolókat hallgassunk!
(a kép tavaly készült a bátor vállalkozóval és néhány mostani "protezsáltjával")
