Egy havas reggelen

(Elöljáróban, csak annyit, hogy mind a négy lányunk rendelkezik (szerencsére!) hótaposó típusú csizmával, síelésre is alkalmas kabáttal, és nem kis számú sapkával, kesztyűvel és sállal...)

Ma reggel mindenki ujjongva állapította meg, hogy végre elkezdett kifehéredni a táj. Ez még nem az az őszinte hóesés, aminek láttán már szánkózásban, hógolyózásban és hóember-építésben lehet gondolkozni, de azért máris sokkal vidámabbra hangolta lányaink mostanában igen csak zákányos kedvét.

Lezajlott a szokásos reggeli pörgés, még egészen békésen és tempósan - bizonyára mindenki vágyott ki, megtapasztalni közelebbről is a megkésett telet. Én is tettem a dolgomat. Ma két körben vitte Zoli a suliba indulókat (egy kis autós technikai gikszer miatt). Először indult Klára és Emma. Klárával már túl voltam egy olyan megbeszélésen, hogy ha lehet, ne azt a - vékony - pulcsiját vegye fel, ami már középső csoportban is a kedvence volt, de lábbeli ügyben csak későn kapcsoltam, hogy a bőr kiscsizmáját húzta fel. Csini, de szerintem a latyakot nem annak találták ki. Emma már kint örült a hónak, amikor visszalépett egy puszira - edzőcipőben..... Na, ezt azért már nem hagytam, azonnali csuka-cserét rendeltem el.... Nincs is jobb egy leány számára, mint jól felfázni alulról. (Mondjuk ezügyben már itthon is sokat tesznek: hiába a sok papucs-mamusz, valahogy mindig mezítláb flangálnak....). És nem, Emma szerint nincs szükség sapkára ("Van kapucnim!!!), sem kesztyűre (miért is?!?!), sálra meg pláne nem ("hát jól felhúzom a pulcsit is meg a kabátot is!").
Előbújt végre Zita is "barlangjából". Rajta egy szinte ujjatlan nyári póló, kezében egy igazán nem vastag pulcsi. Mondom neki, hogy így meg fog fagyni (pláne, hogy buszozik majd hazafelé). Erre kisebb vulkánként tör ki, magyarázván, hogy ő nem hajlandó több réteget felvenni, és kész.... Próbálok érvelni, hogy az elvek jó dolgok, csak fázni fog, de nagyon. Durrogva vonul vissza a szobájába, felháborodottan kijelentve, hogy na jó, a rövid-ujjú helyett felvesz egy hosszú-ujjút.

Amikor Zoli visszatér, és nem örül annak, hogy Zita még nincs kész, akkor a Nagylány duzzogva mondja, hogy "jó, de át KELLETT öltöznöm!". Próbálom magyarázni az Apának, hogy mit is akart felvenni a Hölgy; Zoli meg tovább zrikálja, hogy miért nem vett fel valami kis szoknyát inkább :-) Zita szeme szikrát szórt. Ő szerencsére vett sapkát. Bár a haja nagy részét kilógatja belőle (divat, mindenek felett!!!), de legalább a feje búbja nem ázik el....

(Nem, Imola még nem ment ma suliba.)

Ilyenkor mindig azt gondolom: "Ah, Uram, adjál türelmet, ha már ilyen sok (leány)gyermeket adtál!!!!"