Szlovénia, te csodás!!!!!

Képeslap-szépség :) - a Bledi tó

Még a nyár elején, ami most úgy tűnik, mintha egy másik évezredben történt volna, nyaraltunk egy rövidet "szűkcsaládilag". Vagyis.... inkább egy premier típusú összeállításban. Ugyanis, most először tartott külföldi útra hatunkkal Bálint, Zita barátja. Bálint már bő két éve Zita szerelme, és remekül beilleszkedett a családunkba; mindenkivel megtalálja a hangot, és nagyon lelkes úgy általában az összes felkínált program iránt. De ugyanígy a nálunk ehető ételek iránt is. Szóval, jó lenne, ha minden csajnál ilyen flottul működne majd ez a rész.

Tehát, Bálint is velünk tartott június végén pár napra (azaz a hétszemélyes autónk TELE volt). Először is egy munkanap után nekivágva, megaludtunk az imádott Balatonbogláron, a családi nyaralóban, egy kellemes vacsora után (amit az egyik helyi kedvencnél fogyasztottunk el). Majd másnap jó korán nekivágtunk, hogy odaérjünk IDŐRE a Plitvicei tavakhoz. Mert oda bizony már jó előre meg kell venni a belépőjegyeket - különben elfogynak. Ugyanis - és ezzel teljesen egyetértek - környezetvédelmi okokból korlátozzák a napi látogatók számát. Viszont így izgalmassá válik az odaérkezés, mert időrések szerint adják ki a jegyeket. Kb. másfél órás sávban lehet odaérkezni. Azért ez többszáz kilométeres távolság esetén nem biztos, hogy egyszerű. Mert azért sok minden lehet az utakon.
Mindenesetre mi odaértünk kb. időben (csak én izgultam egy kicsit, de Zoli szerint én mindig találok aggódnivalót :) ), és már vághattunk is neki a pompás felfedezőtúrának. Ugyan már voltunk ott egyszer, de újra ámulatba ejtett minket ez a hihetetlen természeti szépség. Voltaképpen pont azért mentünk el megint, mert ez Klári külön óhaja volt - nagy vágya volt újra látni ezt a káprázatos helyet. Persze nagyjából méterenként akadt fényképtéma, így nem haladtunk gyorsan, de nem is volt cél. Onnantól kezdve nem hajtott minket a tatár, ezt direkt így is szerveztem. Sajnos a korlátozás ellenére is sokan voltak, így pl. nem volt türelmünk kivárni, hogy a sokadik hajóra felférjünk, hogy az egyik tavon is átkeljünk. De hiányérzet azért nem maradt. Inkább csak újra a vágy, hogy valamikor megint visszatérjünk. Lehet, hogy ezúttal egy nagyon fagyos téli napon kellene - láttam képeket a jéggel borított Plitvicei tavakról - pazar!

Festményszerű

Ez a fal mindenkit megihletett a családból, pár példa :)

Erről a képről rajtam kívül még Emma is hiányzik -
igazi csoport lettünk már

Orvostanhallgatónk 

Mindjárt gimis

A horvát tavaktól búcsút véve Szlovéniát céloztuk be, méghozzá a Bledi tavat. Ez Zita külön kérése volt (ez az utazás kb. egy kívánságműsornak felelt meg), de senki sem tiltakozott. Úgy vettem észre egyébként, hogy igen nagy divat lett Szlovénia és különösen ez a régió ezen a nyáron, sok helyről köszönnek vissza a szebbnél szebb fotók a tóról, a Vintgar szurdokról, a Bohinji tóról és hát az egész környékről. Nos, tényleg gyönyörű - bár nekünk az időjárással nem volt túl nagy szerencsénk. Végül mondjuk minden programpontot "teljesítettünk", de nem nagyon maradtunk szárazak egyszer sem és ez csak kivételes esetben volt szándékos.

A tónál többször sétáltunk, hiszen Bledben szálltunk meg (egy felejthető apartmanházban), és a szépsége olyan lenyűgöző, hogy nem lehet róla elfordítani a tekintetet. Aztán jártunk a közeli Vintgar szurdokban is. Az a hely végül mindenkit hatalmas lelkesedéssel töltött el (persze kezdetben a séta-ellenes Imola dohogott...) - szerencsére a napi zuhék úgy osztották be magukat, hogy az ottani túránk előtt és a legvégére értek oda. Így végül is változatos fényviszonyok között járhattuk be ezt a természeti csodát (is).

Huhh, micsoda bátorság! :)

Pózolj szurdokban! :)

Álldogáljál szivárvány felett! :)

Csapatunk férfitagjai

Lenyűgöző volt!

Kirándulni jó! Mondta Apa, s lánya. :)

Pózolj szurdokban! 2.

"Na, ez egy jó kép lesz, így felülről!" - Zita és Bálint

Miért is panaszkodtam az időjárásra?! Hiszen ragyogott a nap!

A harmadik fő programpontunk - mindenki folyamatos kérésére a legutóbbi hasonló kalandunk óta - még a rafting volt. Na, aznap igazán morcos volt az időjárás - gyakorlatilag zuhogó esőben eveztük végig az egészet. De ez sem vette el a kedvét senkinek sem (Zolit egy vállsérülés viszont az egész műveletben megakadályozta, sajnos). Sőt! Mindenki túl rövidnek tartotta a túrát (én mondjuk már eléggé vacogtam...), és gyakorlatilag már másnap újrakezdték volna. Bálintnak még nem volt ilyen kalandban része, nagyon élvezte és valószínűleg nagy kedvet csináltunk hozzá. Sajnos nincs képünk a raftingról, mert oda nem tudtunk gépet vinni, és az egyetlent, amit a túravezetőnk készített, sosem kaptuk meg. :(

Ezeken kívül találtunk azért alkalmat arra is, hogy fürödjünk a tóban (a kevésbé sportosak ezt kihagyták...), meg arra is, hogy a helyi "libegőhöz" felmenjünk - és ott a fiatalság egy jót bobozott is. Az étkezések kapcsán csak annyit, hogy első este nagyon mellényúltunk, de utána (a tripadvisorra is támaszkodva) nagyon finomakat ettünk és kedves kiszolgálásban is volt részünk. A helyi krémes szerű sütispecialitást végül nem kóstoltuk meg, mert amikor beültünk e célból egy cukrászdába, akkor a többi sütemény elterelte róla a figyelmet. Sebaj.

A tó, kissé sejtelmesen

Nagyon kellemes a vize a tónak - bár a levegő nem volt túl meleg....

Egy triatlonista Bledben is triatlonista (pláne ha vállfájása múlóban)

Rövid "nyaralás" volt ez, csütörtök hajnaltól vasárnap estig, de már ez is kész csoda, hogy összejött úgy, hogy mindenki ráért (mondjuk.... ez sem teljesen igaz, Emmának lett volna egy-két versenye, de beáldozta őket). Összességében egy jó túra volt, sok vidámsággal. Szlovénia kedvet csinált "saját magához", szerintem máskor is lesz úticélunk. Reméljük, hogy "hálából" kicsit kellemesebb időjárással fogad majd minket.

No, akkor Korfu!

Már több korábbi bejegyzésemben "beharangoztam", hogy írok majd az idei nagy családi nyaralásunkról. Eljött az ideje. :)
Idén Korfu volt a célpont. Ez az a a hét, amit szüleimmel és szüleim szponzorációjával (a jó Isten tartsa meg jó sokáig őket és jó szokásukat) töltünk minden évben. Ez sokszor a Garda-tónál telik, mert az valami megunhatatlan nagy kedvenc, de az utóbbi pár évben a (főleg görög) szigetek is előretörtek. Voltunk Zakintoszon, Rodoszon, meg (ez nem annyira görög, tény...) Cipruson és Tenerifén is. Korfut már sokszor nézegettük, és már eddig is sok "értékes" ezüstérmes helyezést kapott a nyaralási döntések során, de most végre elnyerte a nyaralási úti cél díját. :)

Korfura már nagyon régóta vágytam, a gyerekkoromtól fogva tulajdonképpen, amikor is lelkes Gerald Durrell olvasó voltam. És Durrell könyveinek egy jelentős része ezen a szigeten játszódik, igen vonzóvá téve azt. Picit féltem is, hogy nem lesz-e csalódás, hogy azért én egy 7-8 évtizeddel korábbi Korfuról olvastam és álmodoztam; nem tartom-e majd túlzsúfoltnak, meg "másnak", mint ami a képzeletemben kirajzolódott. Zoli, kissé visszatérítve a földre, megjegyezte, hogy ugye én sem gondolom, hogy a harmincas-negyvenes évek Korfuját szeretném látni...

Az ún. Durrell ház. Legjobb tudomásom szerint nem itt lakott a világhírű
író-állatvédő-állatkerttulajdonos, hanem itt forgatták a róla szóló filmet
(mivel az eredeti házukat, illetve amiben a legtöbbet laktak, már lebontották.)

Direkt elvittem Durrell talán leghíresebb regényét (és ott újraolvastam)

Hát, Korfu bennem csalódást nem okozott, csak kicsit "éhes maradtam", mert az ott eltöltött egy hét alatt csak egy teljes napot szántunk autós körutazásra, és bizony több is elkélt volna.... De mit tegyen az ember, ha rettenetesen fáradtan érkezik oda, és ráadásul egy olyan pazar szállodában találja magát, ahol minden adott, és semmi késztetése, hogy kidugja onnan az orrát? És hát, mit tegyen az ember, ha érkezéskor még nem teljes a család, mert az egyetemista Zitának még gyakorlata volt, így a szerdától szerdáig zajló nyaralás során, ő csak szombattól tudott becsatlakozni - és persze ő is mindent látni szeretett volna. És mit tegyen az ember, ha az egyhetes nyaralás során egy teljes napot még az eső is esik???? (Hát persze, mitől olyan zöld az a sziget????!!!!).

Kilátás a szálloda medencéjétől a tenger felé. Pa-zar!!!

Ez már lent a parton - a bár előtt

A szálloda (egyik) strandja

A szálloda (másik) strandja

A szálloda egyik gyönyörűséges vendége esti fényeknél

Tehát.... nagyszerű helyen nyaraltunk, élveztük a szépséges tengert, a meleget, egymás társaságát - mindezt fantasztikus környezetben. Megünnepeltük szüleim 56. (!!!!) házassági évfordulóját, sokat úsztunk, családi strandröplabdázást tartottunk, és hatalmas kockapóker partikat. Végig eszméletlen finomakat ettünk. Mind a szállodában, mind a külsős helyszíneken. Zita megérkezése után aztán az egyik nap reggel két kicsi bérelt kocsival elindultunk felfedezni a szigetet.

Alapvetés volt megnézni Sissi kastélyát. Annyira szép helyen van, hogy bár turistákkal zsúfolt, mégis megérint a hely szelleme és igazán bele lehet feledkezni a pazar kilátásba, a buja zöld közvetlen környezetbe, a szellő fújta friss tengeri levegőbe - és meg lehet érteni, hogy miért is szerethette annyira ezt a helyet a néhai királynénk.

Szüleim Sissi palotájánál

Klári a kilátást csodálva a palota egyik erkélyéről

Ikrek a palota gyönyörű kertjében (az Ikrek sem csúnyák, csak itt nem látszik annyira)

Részlet a kertből

Klári Sissi bőrébe képzelve magát a bálterem ajtajában :)

A kert végében, a tengerre való kilátással, egy Zitás kép, amit nagyon szeretek

Az ebédet egy nagyon kellemes falu (Moraitika - Messongi) még kellemesebb - és tökéletesen görögös! - strandján fogyasztottuk el - előtte megmártóztunk a tengerben.

A falu, ahol ebédeltünk

A part Moraitikánál

Ezután átlendültünk a sziget nyugati oldalára, keresztülutazva így a nagyon bájos Pelekas nevű településen, fent a hegyen, majd átértünk "Korfu Ibizájára": a gyönyörű homokos tengerpartú Glyfadára.

Pelekas - falu útközben, nagyon tetszett.

Glyfada, a trendi, fiatalos strand

Itt is megmártóztunk, majd indultunk is tovább a leírhatatlan nevű és ugyancsak leírhatatlan gyönyörűségű Paleokastritsiashoz. Hát, ott nagyon szívesen eltöltöttem volna több napot, megkérve a vízitaxis Iannist, hogy vezessen minket körbe a csak hajóval elérhető káprázatos öblökbe. Nos, itt lettem teljesen biztos, hogy vissza szeretnék még térni erre a szigetre.

Lélegzetelállító látvány

Kicsit lejjebbről

Remek alkalom pózolásra

Egész lent

Megunhatatlan fotótéma

Remek alkalom egy photobombra :)

Innen már Korfu városa felé vettük az irányt, ahol körbesétáltunk az olasz Velencét idéző óvárosban, majd egy UNESCO örökség épületcsoport kellős közepén, egy több évszázados múltra visszatekintő vendéglátó egységben (jelenleg étterem) elköltöttünk egy vidám vacsorát. Imádtam Korfun vezetni, mert én autópálya- és viadukt-fóbiás vagyok, és ott semmi ilyen nincs. Vannak viszont keskeny utak, szép tájak és sehová sem siető emberek. :)

Korfu-város olaszos vonásai

Szűk kis utcák

És a pazar helyen elköltött pazar vacsora

Korfui nyaralásunk végén még egy újdonságba is belekóstoltunk: lehetett bérelni hatszemélyes motorcsónakokat. Egy kb. negyedórás képzést követően (....), Zoli már meg is kapta a "kapitányi sapkát", és útra is kelhettünk, hogy körbehajókázzuk a közeli partokat és szigeteket, gondosan ügyelve arra, hogy Albániáig azért ne jussunk el. Mit mondjak???? Zoli nagyon élvezte ezt a hajóvezetés dolgot, és ha nem mondjátok el senkinek, elárulom azt is, hogy a lányok is kipróbálták egytől egyig. Klári nagy vágya volt olyan helyen fürödni, "ahová csak hajóval lehet eljutni", így ezt is megvalósítottuk, és nagyon jól éreztük magunkat komoly hajósként. :)

Kapitányom :)

Póz-királylány a hajón

Napfürdő a hajón

Durrell házhoz közeledve

Fürdés ott, ahová csak hajóval lehet eljutni :)

Szóval mi a tanúság? Nem szabad "csak" egy hétre elutazni, mert hiányérzettel jön haza az ember (ha végig turistáskodtuk volna, akkor meg a strandolás és pihenés hiányzott volna). És Korfu klassz hely, mindenkinek csak ajánlani tudom. Ráadásul, mi mindenhol kedvességet tapasztaltunk. És nem tudok betelni azzal, ahogy a görögök beszélik az angolt! Kicsit, mint az olaszok, de valahogy nagyobb igyekezettel, érdességgel és vidámsággal.

Imó-Emma pózolós :) -szálloda

Emma-Imó pózolós :) - vacsora

Ja, és még egy! :) - Paleokastritsia

Klári-Zita pózolós - szálloda

Ikrek pózolós, útközben

Egy "bevállalós" a szerzőről.... ez vagyok én 2019-ben

Zoli-Szilvi pózolós - házassági évfordulón (szülőkén)

Ha lehetne, már most mennék vissza.