Ígéret

Először is: Boldog Ünnepeket kívánok minden "olvasómnak", errejárónak, ismerősömnek, barátomnak!

Aztán.... Hát, jól elhanyagoltam ezt a szegény blogocskát.... Most még azért nem ápolom a lelkét, mert holnap kora reggel autóba ülünk és Ausztria lankái felé vesszük az irányt. Mondjuk nem tudom.... Lehet, hogy bikinit kellett volna csomagolnom síruha helyett?.... Szóval, az a lényeg, hogy majd ha hazatértünk (remélem épen, egészségesen), akkor aztán a nagyon ráérős, remélhetőleg unalmas (cöcö..., nálunk? unalom?! na mindegy...) januárban bepótolom a decemberi események krónikáját Á-tól Z-ig. Addigra bizton nem felejtem el, viszont ha veszni hagyom az egészet, akkor tíz év múlva már nem fogok emlékezni arra, hogy mitől is volt fergeteges Zita bulija, vagy kit hittek a házi tündérnek a csajok, vagy milyen volt az Ikrek pofija, amikor meglátták a sok ajándékot. Mondjuk azt lehet, hogy még tíz év távlatából is emlegetni fogom, ahogy törölték a járatomat... Meg, majd párás szemmel gondolok vissza Wimbledonban szurkolva középső lányomnak, hogy "már a Gyuri is megmondta, hogy Emma egy őstehetség teniszből, és az összes versenyedző érte könyörgött"... Hihi. Álmodozni, büszkélkedni lehet, nem? Azzal nem ártunk senkinek!
Most megyek lefeküdni, mert nem szeretnék elaludni Zoli mellett az anyósülésen... Olyankor mindig attól félek, hogy esetleg ő is elszenderül... jaj, na el is hessegetem a félelmeimet...

Kellemes Ünnepeket!

Vágtató események

Gondoltam, érdemel ez az internetes napló annyi időt, hogy egy életjelt adjak neki/általa....

Minden rendben nagyjából, csak az elmúlt szűk két hét félelmetes iramot diktált. Amikor meg nem, akkor meg nem voltam/nem akartam lenni internet közelben.

Szép sorjában megnevezem címszavakban azokat a dolgokat, amikről majd egyszer mesélek, vagy legalábbis kéne mesélnem...
Zita részt vett tehát élete első vívó-versenyén. Vegyes benyomásokkal tért onnan haza (Apa végigizgulta vele, én addig a másik három csemeténket terelgettem), mert ugyan elhozott egy kupát (a harmadik helyért), elég kevés résztvevő volt, ezért nem érezte akkora dicsőségnek (no, azért több, mint három!!!!).

A 12-i hétvégén, szombaton "szalagavattunk" ismét, ezúttal is Bátyám gyereke volt "soron", mégpedig a harmadik Zoli(ka). Nem tudok hozzászokni, most is meghatódtam....

A vasárnapot igazi sport-teljesítményként éltem meg. Reggel fél 10-től fél 1-ig összesen 11 meghívott és 4 saját gyermek részére vezényeltem le egy nem akármilyen Zita-zsúrt, majd a saját gyermekek és apjuk megebédeltetése után, felkészültem az esti, 16 fős, "szűk családi körben" elfogyasztandó Zita születésnapi vacsorára.... Mindkettőre saját torta készült, ezúttal egész nagy sikerrel.

Mindenféle karácsonyi műsorok és koncertek követték egymást a múlt héten: Zita zenekari koncertje, Emma osztályának karácsonyi műsora, Zita évvégi fuvola-koncertje, a Kicsik karácsonyi műsora és közös barkácsolós délelőttje, az iskola évzáró műsora/koncertje. Mindegyik elért a szívünkig - és ráadásul mindegyiken ott voltunk időben, mindannyian! Ez, a tavalyi tapasztalatok alapján, és a mai Budapesten, igazi csúcsteljesítménynek számít.

És.... múlt péntek hajnalán, azaz 18-án repülőre ültem hogy Svájcban, pontosabban Genfben, a barátaimnál és a barátaimmal töltsem a hétvégét... hogy miért és hogy miféle viszontagságokkal járó utazás volt ez, nos, azt már tényleg nem árulom el előre....

ZITA

Leírni is döbbenet. Zita ma 10 éves lett!
Fél éjszaka babráltam, csinosítgattam Zita ajándékát, amit már hetek óta készítettem elő: egy kicsit különlegesebb albumot, ahol nem csak fényképek vannak gondosan összeválogatva, de apró részletecskék is az lemúlt tíz év életéből: rövid versek, kis rajzok, újságkivágások, stb. és kommentek. Zita olyan, aki az ilyesmiknek örül igazán. Ráadásul az Anna és Peti sorozatban is olvastunk már Anna tizedik szülinapi fénykép-albumáról. Már akkor megjegyezte, hogy ő is szeretne. Hát elkészítettem neki. Sok szeretettel, olykor-olykor meghatódva, sokat mosolyogva.

Ezt az albumot nyomtuk ma reggel a boldogságtól ragyogó kis-nagylányunk kezébe. Zita már ébredéskor úgy érezte, hogy az Égiek is megajándékozták: hány éve vágyik arra, hogy a születésnapján havazzon!!! Hát tessék, erre a kerekre megkapta ezt is! Az album mellé még tálaltuk neki a tegnap késő este titokban megsütött ünnepi kuglófot is. Rányomtam a zsúron és családi bulin is már felhasznált gyertyákat. Tizet.... Egyszerre elfújta mindet!

Majd belemerült az album tanulmányozásába. Az album végén összegyűjtve találhatta mindazok különleges kívánságai, akiket megkértem, hogy készítsenek valamit erre a nagy napra. Írt neki az edzője, a fuvola-tanárnője, a tanító nénije, egyik barátnője, és... a Bátyám, mint keresztapja. Misi irományát, egy verset, most ide bemásolom, mert úgy vélem, hogy nekem úgysem sikerülne leírni azt az érzelem-halmazt, ami most bennem tolong. Viszont Misi már megint tökéleteset alkotott ezen a téren.

Íme:

Ha az ember már tízéves

Ha az ember már tízéves,
jó sok dolog lesz kérdéses.
Szemében még ott a csipa,
de már látja: hol a hiba.

Ha az ember már tízéves,
türelme elég véges.
Elkapja a vita heve;
bárki szólt is, megvív vele.

Ha az ember már tízéves,
ereiben száztíz ménes.
Kicsit kamasz, néha hadar,
egy csapásra mindent akar.

Ha az ember tíz felé jár,
folyton szalad, sose sétál.
Lelke mélyén lila lángok
égnek s zöldbe hajló álmok.

Ki megélt már tíz esztendőt,
ebben-abban ő is felnőtt.
Segít - hol ott, hol meg emitt,
hogy rá nem un, azt mégse hidd.

Hát az ember tízévesen
nem beszél már negédesen.
Dumája van, jó szövege,
csupa-csupa fürge ige.

Ha az ember már tízéves
leplezendő, ami édes.
Szeretni kell, de másképpen:
mikor nem néz oda éppen.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT DRÁGA ZITA!

Apró iparművészek

Mindenképpen  szeretnék még írni erről, mielőtt végleg elmerülök a Zita-ünnepségek előkészületében...

Még a nyáron jártunk a balatoni tartózkodásunk során egy Boglár melletti falucskában, Edit "néninél", aki a Légli fazekas-központot vezeti. Nála agyagoztak és korongoztak már többször is a lányok, minden évben nyáron. Idén Imolát teljesen "elkapta" a dolog: mindenről elfeledkezve gyúrta, alakítgatta az agyagot, hosszú időn keresztül. Utána pedig állandóan könyörgött, hogy menjünk vissza agyagozni. Nem nagyon sikerült megszervezni (Edit "néni" sem ért rá nagyon), de megígértem neki, hogy majd itthon keresek neki egy rendszeres lehetőséget arra, hogy kiélje ezt az új szenvedélyét. Hazatérvén, örömmel olvastam a helyi újságban, hogy a kerületi, és messze híres, Kresz Mária Fazekas Központ költözni készül, és az Anyuékhoz igen közel lévő, Centenáriumi Általános Iskolába teszi át székhelyét. Hurrá! Utánanéztünk, hogy mikor indul ilyen apróknak valami agyagozás-korongozás. Péntek délutánonként, kissé keresztbe vágva Judit néni tornáját. No mindegy, azért kipróbálták. Szerencsére, Anyu bevállalta ennek a tevékenységnek a menedzselését (mivel nekem addig Zitát kell vívásra vinnem).

Először Klára, Imó és Emma is elmentek. Fél háromtól fél ötig folyamatosan dolgoztak teljesen lelkesen! Egy-két alkalom után, Emma visszatért inkább Judit nénihez (akihez a Kicsik is járnak azért hétfőnként), de Klára és Imó azóta is a péntekeket várják és töretlen kedvvel agyagozzák-korongozzák végig a péntek délutánokat!

Már hoztak haza pár alkotást, amik mind helyet kaptak a Zoli által "Kovács Margit Múzeum"-nak elnevezett külön polcon (ahol már a balatoni és a toszkánai művek is pihentek). De amit a múlt héten hoztak haza, az "díszhelyre" került, a nappali komódjára, mert valami olyan lenyűgöző, hogy az csak! Nagyjából annyira, mint a létrehozóik, akik a két kerámia-maci mögött képen láthatók!

A macik egyébként két részből állnak, az alsó rész külön mázat kapott még belül is (a mázat természetesen már az ugyancsak Judit tanfolyam-vezető tette rá), így ékszer-tárolónak is jó...
Szóval, emelem kalapom a két kis iparművész-palántám előtt!!!!

Levél-részletek

Az idei Mikulás és Jézuska levelek különösen bájosra sikeredtek. Szeretnék pár részletet kimásolni, mielőtt a "posta" elnyelné őket...

Mikulás

Alapvetően, mindkét esetben Klára volt az, aki lenyűgözött minket. A Mikulásnak ugyanis ezt diktálta:
"Kedves Mikulás! Kérek szépen egy meglepit és amit te jónak találsz!"
Imó kevésbé volt szerény, ő sorolta: "Kedves Mikulás! Kérek szépen meglepetést, vonatot, kinder tojást és egy tábla csokit!" Jellemző, hogy mindegy, hogy nyuszi vagy Mikulás, kinder tojás kell!
Emmus komoly rajzokat készített az Öregnek, és nagyon hasonló felsorolást készített Imóéhoz, csak éppen vonat helyett naplót kért.
Zitától a szerénység igen távol áll. Konkrét elképzelései vannak, amiket nagyon szépen tálalva (színesekkel) sorol fel. Ezzel kezdi. "Kedves Mikulás! Szeretnék először is négy könyvet!", majd felsorolja a pontos címeket.... Aztán plüssállatokat is ír (Didl), majd : "Szeretnék víváshoz vezetékeket!" Ah, a praktikus Miklós bá'! Végül: "És még kérek mogyorót."

Karácsony

Megint Klára vitte a prímet, a következő ötlettel:
"Kedves Jézuska!" Kérek szépen ujjbábot, mindenkinek boldogságot és mosolyt, ne legyen beteg senki."
Hát, mintha egy Miss World választásra gyakorolna.... A további felsorolás sem túlzó: "Kérek szépen vicces medált (az milyen?????), meglepit, ceruzát és füzetet, no és egy varázsmedált (és az milyen???) , egy fejlámpát (mindegy, hogy milyen színűt!) Köszönöm, Klára". Ja, és rajzolt mosolygó embereket, és egy áthúzott lázmérőt....
Emmára is ráragadt ez a Miss World választás hangulat, ő sem akart lemaradni (főleg, mikor látta, hogy mennyire lelkesedünk Klára ötleteiért.). Tehát ő ezt kanyarította: "Kedves Jézuska! Szeretnék egy lovaglós táskát, olyan naplót, amit ha kéred, hogy nyíljon ki, akkor kinyílik (???????). Mindenkinek szeretetet! Kérek szépen egy ébresztórát és boldog karácsonyt, könyveket (sütősöket is!), írószerszámokat, egy dobozt a kincseimnek, szép karácsonyfát sok csokival!" A felsorolás összetétele és sorrendje is rém szórakoztató, szerintem.... ahelyesírást inkább nem idéztem, pedig az is igen "kreatív".
Imó ötvözte Klára ötletét a felsorolandó tételekkel, mert a különböző kérések közé (pl. "ceruzát, papírt, füzetet , mindent, amivel és amire rajzolni, írni lehet") bebiggyesztette, hogy "amit jónak találsz".
Zita ismét eszméletlen részletes, precíz volt. Először jött az elektronika: "Szeretnék egy MP4-et, olyan modellt, ami most divat, világoskéket vagy rózsaszínt." (Az az igazság, hogy ezt beígértük neki a születésnapjára, csak arra beelőzött a vívócucc, ezért most aggódik, hogy esetleg nem olyan lesz a kiválasztott példány, amilyennek ő szeretné.) Jött a sport: "Kérek még egy hosszú, fekete KALENJI futógatyát és lovaglós lábszárvédőt is. (Tiszta sor: a Jézuska menjen el a Decathlonba!). Következett a nőcis mütyür kategória, lehetetlen kihívással: "Kérek szépen egy olyan naplót, ami rózsaszín, szőrös és egy olyan maci van rajta, ami Emma naplóján is van. Ne legyen lakatos!" (Tehát a Jézuska a Nici boltokat is járja végig, amíg pont ezt a modellt megleli...) Végezetül jöhet a kultúra: "és kérek szépen könyvet, könyvet, na és persze könyvet". Szerencsére ezúttal nem volt pontos címfelsorolás, csak egy apró kitétel, zárójelben: "legyen közte Geronimo Stilton is!"

Hát, így lehet készülni az ünnepekre....

És a Mikulás is járt nálunk!

Még jó! Kaptak a lányok ezt-azt, főként könyvet, meg rajzolnivalót, és nagyon örültek mindennek. Aranyosak voltak, mert kértem őket előző este, hogy NE hajnalban osonjanak ki meglesni, hogy miket pakolt a fehérszakállú a gondosan kitisztított (!!!!) csizmácskákba; ha mégis idejekorán kivetné őket az ágy, és a kíváncsiság kivezérelné őket, akkor azt csendben tegyék és hagyjanak minket aludni. Bár hallottam a pusmogásukat és az örvendezésüket, becsületükre legyen mondva, nagyon igyekeztek. És még nem is keltek túl korán...

Reggel megnéztük együtt a Zita által "rendelt" filmet, a "Kutyaszálló"-t, majd átsétáltunk Anyuékhoz, ahol újabb ajándékok és egy fenséges ebéd várt minket. Hazatérvén, némi lecke-harc után már készülődhettünk is.... MOZIBA!!! Zoli kapott jegyet elő-premierben a "Hercegnő és a béka" című Disney-remekre, hát oda igyekeztünk. Meg is néztük a filmet.... Érdekes, hogy kiben mit váltott ki. Zita nagyon lelkes volt, mert ő már eleve a ténytől,hogy moziba mentünk, lázba jött; és erre még rátett nála egy lapáttal az, hogy a film előtt bemutatták az ott meg is jelent "magyar hangokat". Maga a film is szórakoztatta. Elfoglalt sulisként már az nagy öröm volt a számára, hogy egy ilyen hosszú filmet egészben végignézhetett (ami aznap már másodjára járt neki - szerintem ez volt az igaz Mikulás-ajándék neki!!!). Klára viszont.... felháborodva jött ki, azt magyarázva az apjának, hogy mondja meg azoknak, akik a jegyet küldték, hogy máskor ne ilyen rossz filmre adjanak jegyet, mert ez szörnyű volt! Igaza volt. A film egy kis Hamupipőke és egy kis Arielle áthallással nem túl eredeti ötleten alapul. Viszont a szinte már szükségszerűnek tűnő gonosz nagyon félelmetessé sikeredett... Egyedül a szentjánosbogárka figurája elragadó, ő viszont meghal.... Na, Klára kiborult... Annyira, hogy ahogy azt előre is vetítette, éjszaka beállított, hogy rosszat álmodott... Emma és Imó a pattogatott kukorica-perec duótól voltak aleglelkesebbek, meg attól, hogy hatosban csináltunk programot.

Ez volt tehát a mi Mikulásunk...

Egyébként advent van nálunk is

Csak én nem értem rá eddig, hogy írjak róla. Egyébként most sem érnék rá, csak attól tartok - ismerve a következő két hét előzetes programját -, hogy annyira elsodornak majd az események, hogy nem lesz időm rögzíteni semmit.

Szóval. A koszorút nálunk ismét a két Nagy "oldotta meg", iskolai keretek között. Két eléggé hasonló, csak színeiben eltérő alkotás született, mindkettő igaz remekmű. Egyedül csak azt sajnálom, hogy nem sikerült rávennem őket egy közös elkészítésére. Ezért aztán folyton trükköznöm kell. Hol Emmáé kerül a nagy asztalra, és Zitáé a kicsire, hol fordítva, hol megint másként, mert vannak még ugye a nagy tömbgyertyáink összerendezve, körülvéve arannyal lefújt mogyorókkal (Emma betegszabis műve), és szegfűszeges naranccsal (mindenki készített egyet, csak mostanra belevághatnak újra, mert a narancsok "zöldellni" kezdtek, ezért kidobtam őket). Ezeket a nagy gyertyákat gyújtjuk meg reggelente, már elég régen, amióta reggel sötét van még ébredéskor. Sokkal hangulatosabb, kevésbé "kegyetlen" a reggeli ébredezés.

Adventi naptárunk is van. Természetesen feltettük a még tavaly Vivivel készített, "Adventi dalos naptárunkat" (minden ablak mögött egy téli dal címe olvasható, amit aznap kell előadni). Aztán... Hát nálunk általában a csokis-nyitogatós naptár is működni szokott, amit mindig Anyu szállít be a csokimenyország Svájcból. De most nem járt még Svájcban eddig (majd megy a jövő héten), ezért elkezdtem nézegetni az itthoniakat. Ami elérhető áron volt (hiszen néggyel kell felszoroznom...), az olyan vacak minőség volt, hogy csoki-ügyben igencsak elitistára sikeredett (svájci állampolgár!!!!) csemetéim valószínűleg meg sem ették volna. Ami meg jobb minőégű, hát az meg olyan áron volt, hogy úgy gondoltam, hogy ha már ennyi pénzt kiadok, akkor azt kicsit fantáziadúsabb formában teszem.

Volt nekünk már egy filc-anyagból készült, macit formázó adventi naptárunk, még abból a távoli időből, amikor Zitus egyke volt (bármilyen hihetetlen, volt olyan!!!!), azt szedtem elő. Aztán kellett még egy aranytoll (az is volt még tavalyról - és meg is találtam, a végén még elhiszem, hogy kezd egy kis rendezettség kialakulni a háztartásunkban...), no meg jópár apróság és ötletecske. Tehát: a lányok "házi tündére" elrejt mindig egy - aranytollal írt - levelecskét, az adott nap "rekeszébe", és esetleg mellékel hozzá valamit ott helyben (ha belefér), vagy elmondja a levelében, hogy hol találják meg. Sőt! Az "házi tündér" néha nem csak ad, hanem kér is. Pl. kaptak egy-egy aranyceruzát, és kért tőlük rajzot arról, hogy miként képzelik el a házi tündért... Volt már karácsonyi zsebkendő a párnájuk alatt, szép csatt a fogmosópohár alatt, csoki, rágó, stb. a rekeszben, tervezem még, párdi', tervezi még a házi tündér, hogy egyik nap (ha a tündérpalánták anyukája, azaz szerénységem végre bekeveri a mézesnek való tésztát) egy aranyzsákocskában egy-egy süti-forma lesz, amit majd használniuk kell arra, hogy segítsenek mézest sütni. Van még kis party-trombita négyes a tallonban, hogy majd Zita zsúrjának napján azt kapják, meg még egy pár apróság. Jó móka, élvezik ők is, én is. Sőt, mintha Zoli is jót mosolygott volna rajta.... Persze megy a találgatás, hogy ki a házi tündér és erősen hajlanak - nem értem, "miért" - felém... Egyébként az utolsó nap majd "anyaként "ír alá a házi tündér és akkor kiderül...  Addig játszunk. Ha nagyon faggatnak, akkor mindig elmesélem nekik az aranytojást tojó tyúk történetét.. Ha kiderül, hogy mi (ki) okozza a csodát, megszűnik a csoda....

Természetesen az advent jegyében elkezdtük teleaggatni a házat ezzel-azzal (főleg Mikulás-zoknikkal, mert Anyu Mikulása mindig azt hagy itt, ezért aztán már mindenhová jut....). Továbbá kézműves-lázban égnek. Eddigi legnagyobb alkotásuk az üdvözlő-lap gyártása volt, amin most nem a fényképük fog díszelegni, hanem a műveik...

Hát, ilyesmi a mi adventünk.

Egyébként a képeket a gyerekek készítették....