Pages

2020. június 16., kedd

Emma 18

Szegény blog már csak nyomokban hasonlít saját magára, azt a célt már egyáltalán nem szolgálja, amiért létrejött.
De újra és újra megállapítom, hogy nagyon jól tettem, hogy sokáig relatíve rendszeresen írtam, ezért nem szeretném hagyni teljesen elsüllyedni.
Például mindenképpen muszáj rögzíteni a gyermekeink nagykorúvá válásának pillanatát - hogyan készültünk, hogyan ünnepeltünk, milyen volt.

Idén, február 27-én Emma is betöltötte a 18. életévét, és bármilyen hihetetlen is a mai napig, felnőtt lett, hivatalosan. Előre szaladva azért megjegyezném: ezzel még véletlenül sem szeretném azt sugallni, hogy nem viselkedik felnőttesen.

Szóval, már jóval korábban elkezdtünk gondolkodni azon, hogy mit is csináljunk a születésnapjára, Zita 18.-ja elég magasra tette magunk számára a mércét. És persze, nem akartuk ugyanazt, de mindenképpen olyat, ami főleg érzelmeket közvetít és nem kézzel fogható, elhasználható ajándékot.

Az élményt, amit mindenképpen szántunk neki már igazából másfél évvel korábban kieszeltük és csak a helyszín és az időpont volt a kérdéses: egy tengerparti lovaglás, vágtával.... Tudtuk, hogy ez nagy álma, és ideje, hogy megvalósuljon. Eredetileg a dél-francia tengerpartra gondoltunk (Camargue híres az ilyen lehetőségeiről), de aztán az élet felülírta - már a terveket is, nemhogy a megvalósítást. Zoli unokaöcsém, bátyám harmadszülött gyermeke ugyanis bejelentette, hogy 2020. júliusában elveszi a menyasszonyát, méghozzá Londonban (a menyasszony nigériai, így az angol főváros tűnt a legjobb megoldásnak, pláne, hogy a menyasszony per pillanat ott is él, így a szervezést tudta irányítani). Így aztán a terv az lett, hogy az esküvő előtt teszünk egy családi kirándulást a festői angol vidékre, Cornwallba, és OTT felkutattam egy ilyen lehetőséget. Már mindenben megegyeztünk, alig vártuk ezt családi nyaralást - még ha a karácsonyi bejelentésig nem is ilyesmiben gondolkoztunk idén nyárra. Lehet, hogy nem lövöm le a poént, ha elárulom: az élet (a vírus képében....) ismételten közbeszólt - de erről majd később.

Tehát, a fő ajándék-ötlet hamar megvolt. Aztán úgy múlt szeptember tájékán beugrott a másik ötlet is, mármint, hogy mit készítsünk neki. Van az "Az 50 első randi" című film, és abban egy rövidtávú memóriáját elvesztett hölgynek készít a szerelme egy minden nap megnézendő videót, amiben elmagyarázza, hogy mi a helyzet vele. A filmben van egy zenei bejátszás, Paul McCartney "Another Day" című kedves számából. Ez adta az induló löketet. Kitaláltuk, hogy mivel Emma 18. születésnapja egy "szürke" hétköznapra (csütörtökre) esett, így egy olyan köszöntő filmet csinálunk neki, aminek az elején (ezzel a számmal indítva) levetítjük egy napját, ahogy "hétköznapian" szokott zajlani (hogy aztán a film második felében kihangsúlyozzuk, hogy mennyire különleges nap ez mégis). Ébredés, reggeli, iskolába menetel, suli, edzés, vacsi, tanulás, lefekvés. Elkezdtük hát a nagy mesterkedést, hogy minden ilyen hétköznapi helyzetben úgy filmezzük őt le, hogy ő azt ne észlelje (persze, ha az ember nem gyanakszik, akkor eszméletlen, hogy mi minden nem tűnik fel neki...). És a családi jeleneteken túl (ahol azért itt-ott egy-egy "archívhoz" is nyúltunk) meg kellett szervezni a sulit, az edzést, stb. Imola és én voltunk a két fő "mesterkedő" és hatalmasak derültünk azon, hogy mi mindent nem vett észre Emma (pl., amikor egy piros lámpánál, mellette ülve a kocsiban, simán lefilmeztem azt, ahogy sminkel). Sok kis részlet kezdett kialakulni (ébredés, kávé-készítés, elindulás a házból, smink a kocsiban, kiszállás a sulinál, elindulás a suliból, stb.). Mondjuk, kész szerencse, hogy a mai korban rengeteg mindent filmeznek a gimisek, így a suliban történt forgatások nem igen tűnhettek fel neki (pedig még az is benne volt, ahogy az ebédjét melegíti...).

Amellett, hogy ezt szerveztük, sok mindenkit - aki fontos Emmának - megkértünk, hogy köszöntse fel videón Emmát. Van, aki csak annyit mondott, hogy "boldog szülinapot, Emma!", és van, aki percekig mondta. Ezen felül, még olyan "feladatot" is kaptak az Emma életében fontos emberek, hogy keressenek egy közös fotót Emmával, és írjanak pár sort. Ezeket kinyomtattam egy-egy A4-es lapra és összeragasztottam őket egymásnak "háttal".... Azaz: a kép az egyik oldalon, az üzenet a másikon.

A szülinaphoz közeledve, összeraktuk a filmet, ami már egy "teljes estés hollywoodi filmmé" kezdett válni.... (majdnem 30 perc lett a vége). Menet közben tele lettünk még ötletekkel, vicces felvezetővel és mindenféle átgondolt zenei választásokkal, feliratokkal. Mindezt úgy kellett bonyolítani, hogy ő ne vegye észre, ne legyen ott....

A nagy nap előtt még elmentünk lufit (Imola ragaszkodott a hatalmas számos lufikhoz), virágot persze, meg mindenféle kelléket venni. A "tortája" a szokásos volt - kérésére -, azt is még este megsütöttem: csúsztatott palacsinta. Majd elküldtük őt hamar aludni, mondtuk neki, hogy másnap úgysem fog.... Gyorsan elkészítettük a nappali dekorációját: madzagot feszítettünk ki keresztül-kasul és azokra csipeszekkel felaggattuk a sok összeragasztott A4-es fotót és jó-kívánságot. Nem azért, de nagyon jól nézett ki.... Még összekészítettük a zenei lejátszási listát, aminél a Neoton Família "Születésnap" című száma volt a hangadó, ami konkrétan a 18. szülinapról szól ("18 éve megszülettél, örültek neked"....... "Itt az idő, próbaidő, ma leszel nagykorú"). 

A napján mindenki önfeláldozóan felkelt fél 6-kor!.... Nagy izgatottan felkeltettük Emmát. És akkor beindult a zene, és kilépett a nappaliba. Onnantól kb. három napon keresztül el-elsírta magát meghatottságában. Nagyon vicces volt és persze aranyos és megható, hogy azonnal elkezdte olvasgatni az üzeneteket, mi meg egy idő után mondtuk neki, hogy "jaj, de gyere elfújni a gyertyákat a tortádon, mert már leégnek!". Akkor odajött az étkezőhöz, gyertyát fújt, ajándékot bontott, felvette a szülinapos kellékeket, vigyorgott.... Alapvetően, a "kézzel fogható" ajándékokat nem ragoztuk túl. A népszerű ékszermárkától vettünk egy karkötőt, és gyakorlatilag mindegyikőnktől kapott rá egy "fityegőt" (Zolival mi kettőt adtunk közösen). Zita csinált egy csodás albumot, amibe minden évre rakott egy közös képet és nagyon kedves/jópofa kommenteket írt hozzá. Imola egy dobozt kreált, tele mindenféle "kinccsel", amiket Emma értékelhet. Klári kicsit kicsúszott az időből, de a karkötőhöz ő is készült, illetve a film-készítésben sokat segített.

Az ajándékok és a hajnali tortaevést követően/alatt, már noszogattuk is Emmát, hogy üljön a tévé elé, mert még ott várja egy szuper ajándék. A kávét már ott ihatta (volna) meg.... Hát, tündérien reagálta le az egész filmet! Az első résznél folyton csodálkozott, hogy "ezt is felvettétek??? De ezt hooooogy?" Nagyon vicces lett a különböző zenékkel a nap különböző részeihez, illetve Zoli jópofa feliratai is hatottak, na meg egy kedves intrója is. A második részben, a köszöntésnél úgy rendszereztük az ismerősöket, hogy először a barátok szerepeltek, aztán a röpisek, aztán az edzők, illetve Vivi, a babysitter, aztán a családtagok, a "távolabbiaktól" indulva, az unokatesókon és a nagyszülőkön át a szűkebb családig. A végére maradtunk mi. Itt tört el végképp a mécses, az amúgy is folyamatosan meghatódott Emmánál - bár bevallom nálam már a forgatás alatt is megindultak a könnyek és utána, a film összeállításánál is. Történt ugyanis, hogy én nagyon rákészültem a dologra és treníroztam magamat arra, hogy nem sírom el magam a kamera előtt és elmondom azt, amit elterveztem. Kint, a kertben forgattunk, hogy Scotty kutyánk is szerepeljen (nem is tudtuk akkor még, hogy ennek más jelentősége is lesz hamarosan....). Én nagy levegőket véve, el-elakadva, de hősiesen elmondtam a mondandómat, majd jött Zoli. Neki is volt terve, hogy majd elmondja Emmának, hogy ott van ez a nyírfa a kertünkben, amit a születésekor ültettünk, és, hogy mindketten hogy megnőttek, megerősödtek és "jól állják a viharokat", de az igazság az, hogy csak az elejéig jutott, majd hüppögve ölelgette a fát.... Nagy nehezen összeszedte magát, és végül rövidebben, de elmondta a lényeget: "megtanítottad nekünk, hogy mi az önzetlen szeretet", és aztán odajött, megölelt és még a kutyust is bevontuk az ölelésbe. Utána dühöngött is Zoli, hogy nem tudta rendesen elmondani, amit akart, de Imola (aki rezzenéstelen arccal videózta az egészet, rém profin...) is, és én is biztosítottuk arról, hogy így lesz ez jó. Zoli nem nyugodott, és végül úgy vágta meg a filmet, hogy a "sírós" résznél bejátszotta Michael Bolton "Fathers and daughters" című dalát, és csak a mondanivalója végére tette vissza a saját hangját. Na, ettől, ha lehet, még meghatóbb lett a jelenet. Emma számára is. És akárhányszor újra nézte, mindig elpityeredett. Ez a jelenet más miatt is sírós lett a későbbiekben, de hátha végre mindent leírok a blogban, így ez ügyben "nem szaladok előre".

Szóval a "filmnézés" után még olvasgatta egy kicsit Emma a "felaggatott" üzeneteket, de már készülődnie is kellett, mert a suli nem volt tekintettel a jeles alkalomra és ugyanúgy elkezdődött 7.45-kor. :) Útközben végig lelkendezett Emma, illetve folyton arra csodálkozott rá, hogy mennyire nem vett észre semmit a filmezésekből.

Az iskolában is megköszöntötték őt többen mindenféle kedves ajándékkal, lufival és jó szóval. Aznap pont nem volt edzés, így ott elmaradt az ünneplés, de attól még nagyon szép napot zárt Emma, olyan vacsorával, ahol a kedvenceit kapta.

Másnap péntek volt, és azt már vele is leegyeztettük, hogy elmegyünk együtt, "kiscsaládilag" (plusz Bálint, Zita barátja) egy étterembe. Emma szereti a finom húsokat, így egy steak-es helyre mentünk. Ahol  - újabb meglepetés! - ott várt Vera barátnőm, Emma keresztanyukája, és Sári, Vera lánya, Emma nagyon jó barátnője, akivel oly' sok kalandjuk volt már együtt, és akivel mindig beköltözik a vidámság oda, ahol van. Emma újra elsírta magát - talán akkor tartotta csak magát, amikor Laci, Emma keresztapja, is "befutott". Ők közösen egyébként a jogsit ajándékozták Emmának. Amivel elég jól haladt volna - ha nincs a járvány....
A finom és vidám vacsora vége felé megjelent Emma két sulis barátnője, mintegy "véletlen". Emmának mondtuk, hogy azért majd elmehet bulizni utána, így sejtett valamit, de azt nem, hogy mi lesz... Hát az volt, hogy a különböző baráti körei (röpi, suli, általános suli) egy csoportot hoztak létre, Imola hathatós segítségével és megegyeztek, hogy hol találkoznak és majd hová mennek utána "bulizni". Oda ragadták el a családi vacsoráról Emmát a barátnők (Zita és Bálint is mentek - ez külön kérésem volt....), és hát, ott is eltört a mécses Emmánál, amikor a különböző helyekről jövő barátai együtt, már összeismerkedve várták őt, neki énekelve egy bárban. És hát, elmondása szerint az est további része is nagyon klassz volt.

Vasárnap még a nagycsaládi körben is ünnepeltünk egyet, és így a négynapos 18. szülinap le is zárult. :) Azaz.... tulajdonképpen nem négynapos volt ez, mert bő tíz nappal a nagy nap előtt már volt ünneplés - három napon át -, ugyanis a szüleimtől azt az ajándékot kapta Emma, hogy elmentek vele, Zitával és Zsófi unokahúgommal Párizsba. Az összes résztvevő úgy nyilatkozott erről az útról, hogy frenetikusra sikerült. Nagyon jól érezték magukat, sokat nevettek és a nagyszülők kényeztetésére a három lányunoka nagy szeretet-áradattal válaszolt.

Emmának egyébként az ékszeren (és a meghiúsult lovagláson) kívül egy profi fotózást adtunk ajándékba (csak egyszer 18 éves az ember lánya....). Ezt még a napja előtt "lebonyolítottuk", így a 18. születésnapjára már fel is használhatta a képeket.

Talán le sem kell írni, hogy döbbenet, hogy már a második gyerekünk vált nagykorúvá. Nem állítanám, hogy hihetetlen, mert úgy találom, hogy céltudatos, talpraesett, szorgalmas Emmánk van, akin már most látszik, hogy meg tudja állni a helyét a felnőtt világban. De közben persze ott van még benne az az érzékeny, naiv, szeretetteljes, kedves kislány, aki mindig is volt, és ami miatt biztos mindig "törékeny" is lesz. Vannak céljai, tesz is értük rengeteget, figyelmes, kedves, jó természete miatt mindenki hamar megszereti. Helyén van az esze, a szíve. Klassz ember.












Igen, ő még mindig pont ilyen. :)


11 megjegyzés:

Névtelen írta...

Gratulálok - ismeretlenül - a lányotok 18. szülinapjára.
Csodálatos meglepetésekben volt része Emmának, nagyon jó szülök vagytok!
A bejegyzésed olvasása során nekem is többször könnyes lett a szemem.))
Anna

Névtelen írta...

Szeretnék nálatok szulinapos lenni :D Jó hogy újra irtál, ha mondhatom ezt a blogodat több éve olvasó ismeretlenként.
Üdv: Anita

Vera írta...

Jaj, de jó, hogy írtál! Utólag is boldog Emmaszülinapot - Neked is!

Penny Lane írta...

Minden nap megnézem a saját blogom oldalsávjában, hogy írtál-e. Ma ünnepnap van, mert láttam, hogy írtál! :)

Így utólag, boldog szülinapot Emmának! Nálatok a szülinapok meg úgy az ünnepek mindig "frenetikusak". :)

Az, hogy ilyen klassz gyerekeitek vannak leginkább nektek köszönhető, mert az a világ, amit létrehoztatok nekik csuda különleges. Tudom, mindenhol vannak problémák, nehézségek, de rajtatok kívül nem nagyon tudok még egy ilyen családot, akik ennyire összetartanak közeli és távoli rokonokkal, nagyszülőkkel, kutyával macskával. :) Az is szuper, hogy négy lányotok van és szeretik egymást. Szóval gratulálok Emmának, de nektek is, szülőknek! :)

Ditke írta...

Utólag, kicsit amolyan ismeretlen ismerősként nagyon sok boldog szülinapot kívánok Emmának! Hihetetlen napot/napokat varázsoltatatok neki, le a kalappal, nagyon ügyesek, kreatívak vagytok!

Szitya írta...

Köszönjük szépen mindenkinek a kedves szavakat, köszöntéseket (Penny Lane, nagyon jól esett, amit írtál!!!), és most, hogy van egy kis szusszanás, igyekszem pár dolgot még leírogatni.

Penny Lane írta...

<3 :)

Zsuzsa írta...

Isten éltesse így ismeretlenül is!
A szülinap meg hű, hát nem semmi! Az esküvőmet nem szerveztem ennyire, sőt semmit még az életben.

sedith írta...

Már Emma is, Szilvi?! :O
Isten éltesse sokáig, és áldja őt gazdagon mindennel! <3
Ti pedig csodásak vagytok! Így kitalálni ezt az egészet! Le a kalappal! :)
Nagy ölelés Emmának és mindenkinek!

Kriszti írta...

Nagyon boldog szülinapot utólag is Emmának.
Csodálatosak vagytok. ❤️

Szitya írta...

Köszönjük mindenkinek, aki írt. :)