Pages

2014. május 14., szerda

Az élet apró dolgai

Reggel van, végre elindultunk a suliba. Most "csak" az Ikreket viszem, Emma még lábadozik otthon (múlt heti a "történet"). Persze, sietnünk kell, nincs időm leparkolni. Klára és Imola kiszáll az autóból, intenek, és mennek befelé. Nézem őket.... A helyes "kis" barnát, ahogy viccesen rövid (divatos!!!!) farmerjában szaporázza lépteit, és közben a helyére rázogatja a hátán a táskáját, és mellette az örökké hatalmas hőfokon égő szöszi, akinek még a járásában is annyira határozottság és elszántság van. Mennek egymás mellett, két degeszre tömött iskolatáska mozog fel-le a lépteiket követve, és arra gondolok, hogy mennyire összetartoznak ők, a két annyira különböző tünemény. Hogy milyen jó, hogy vannak egymásnak. Hogy milyen jó, hogy vannak nekem, nekünk.

Egy másik reggel. Kissé párás, hűvös. Még csak mi vagyunk ébren, Zolival. Zoli, a lakótelepi gyerek, a mai napig sem tud betelni a kert látványával. Ki is megy, úgy ahogy van, pizsamában. Scotty, a kutyánk nagyon megörül neki. Elmennek a füves rész széléig, ott Zoli körülnéz, viszgálgatja a gyepet, a bokrokat, "barátait", a növényeket. A leghűségesebb barát pedig, Scotty odaül mellé. Zoli automatikusan lenyújtja a kezét, simogatja kutyusunk fejét. Én is leállok a reggeli készülődéssel - hogy őket nézzem: a gazdit a vidám kockás pizsamanadrágjában és mellette üldögélő kutyáját, mögöttük a kert zöldje, a levegőben a pára és a reggel. Egyszerűen ennyi! Már-már meghatódok.

Zitával, a kamasszal, hazafelé tartunk a sport-pszichológustól. Amúgy sem túl szomorkás leányzóm ilyenkor olyan mindig, mint akit töltőre tettek, felszabadult, vidám, csicsereg. Nekem is jó kedvem van, szeretem ezeket a kettesben töltött időket, no meg végre péntek van, jöhet a hétvége. Szól a rádió, sötét van már szinte teljesen. Meglátjuk, hogy a vasúti felüljárón, ami alatt készülünk átsuhanni, robog egy vonat. "Gyorsan, Anya, húzzál bele!"- biztat Zita. Kicsit rálépek a gázra, majd amikor látjuk, hogy "időben" odaértünk, biztatjuk egymást - no nem mintha kellene -, hogy "kííííívánj valamit!!!!" És vigyorog rám a gyermek, megnyugtat, hogy kívánt, de persze nem árulja el, mert akkor nem válik valóra. És persze én is kívántam. Abban a pillanatban nagyjából azt (is), hogy az ne is múljon el!


Emma, a szerelmes lányom, nagyon készült az Anyák napjára. Annak a hétvégéjén mentünk ugye Londonba. Nem nagyon ügyesen titkolva egy borítékot is becsúsztatott a csomagba, "Anyának" felirattal rajta. Végül be is ismerte, ezt majd nekem akarja odaadni anyák napja alkalmából. Nem akrtam firtatni, hogy akkor miért viszi ki Londonba, hát ő tudja. Szombat késő este értünk haza. Anyák napja reggelén Zita sürgölődött a konyhában, készített nekem reggelit (kávét is... majdnem). Emma, amikor kitámolygott az ágyából, akkor csak meghökkenve ezt kérdezte: "De akkor én miért vittem ki ezt az anyák napi levelet Londonba?!" És odanyújtotta nekem. Hát igen, miért. :)

Tegnap Imola nap volt. Ennek kapcsán muszáj egy kicsit részleteznem, hogy hogyan bontogatja szirmait ez a szépséges (búza)Virágszálunk.... Már a BVSC házi vívóversenyén is lenyűgözött az az Imola, akit csak most kezdünk megismerni: bátrabb, magabiztosabb, elszántabb, mint az eddigi. Mindeközben továbbra is bűbájosan simulékony: noha néha ő is partner abban, hogy valamelyik testvérével szembe menjen (főként azért, hogy így Klára pártját fogja, az ő igazát bizonygassa), alapvetően azért inkább azon igyekszik, hogy elsimítsa a fel-fellángoló konfliktusokat. Előfordul az is, hogy ő bántódik meg a testvérei viselkedése miatt - de még mindig fennáll az a "probléma", hogy duzzogni is olyan aranyosan tud csak és amikor mérgelődik, az is olyan vicces, hogy nehezen veteti komolyan magát. Legfeljebb, ha sírva fakad. Mert az még most is szívszaggató. Imola továbbra is nagyon kötelességtudó, és mindemellett végtelenül rendetlen gyermek. Hogy a kettő hogy férhet össze? Simán. Mindig tudja, hogy mi a lecke, és meg is csinálja lelkiismeretesen, de az a mai napig sem zavarja, hogy a fiókait nem tudja betolni a sok odahalmozott mindenfélétől, hogy az íróasztalát beborítja a sok mindenféle, és hogy az ágya környéke is tele van mindenfélével.... Az iskolai teljesítménye igencsak hullámzó. Szeretne ő és tudna is jó lenni, csak hát kicsikét lustika, meg figyelmetlen. De legalább nem stresszes. Csak el ne higgye magáról, hogy ő nem jó tanuló.
Imola rajong a LEGO-ért, a legózásért. Gyakorlatilag, minden szabad pillanatát annak szenteli. És ebben legfőbb partnere Emma. Ennek azért örülök, mert így ismét egymásra találtak ők, akik pár éve elválaszthatatlanaok voltak. Békésen eljátszanak a szőnyegen órákon át. (Mondjuk, így a szőnyegen nincs is más, csak egy komplett LEGO-város.... kicsit nehéz így takarítani, illetve a nappaliban egyáltalán közlekedni, de sebaj). Persze, ha Emmának más dolga akad, vagy máshoz van kedve, akkor Imola méltatlankodik. Általában olyan kitartóan (olyan ellenállhatatlanul?!), hogy Emma előbb-utóbb beadja a derekát.


Volt ám anyák napja a suliban is. Rövidke kis műsor csak, tulajdonképpen. Számomra kincs, hiszen tudom, hogy lehet, hogy az utolsó (vagy legfeljebb az utolsó előtti) anyák napi ünnepségen vehettem részt. Huncut Klára egy olyan verset mondott a fiatalos nagymamáról, hogy szerintem mindkét nagymama azonnal megbocsátott neki minden, a múltban Klárával kapcsolatban megélt "nehézséget" és jónéhányat az elkövetkezendőkből is.
A műsoron kívül ajándékokat is adtak ám a hölgyek. Hát, amilyen üdvözlőlapot Klára készített nekem, olyan tuti nincs senkinek!!! Gondolta a kis leleményes nőszemély, hogy ő farigcsál egy verset. Ez lett belőle:

Itt van Imoláé is, persze! :)

Szerintem rém vicces, és eredeti. Rajta kívül még biztos nem jutott eszébe senkinek sem egy hernyót belecsempészni egy anyák napi versbe! :)

És végül.... Tegnap vacsoránál a táncra terelődött a szó. Elég hamar a keringőre, és pontosabban a szalagavatói keringőre. Zita persze - aki már mindent eldöntött az életével kapcsolatban az elkövetkező harminc évre vonatkozóan, beleértve gyermekei nevét és az esküvői tortája színét - már mondta is, hogy melyik számra szeretne és hogyan táncolni. Odarángatta húgát, Emmát - akiről kiderült, hogy az egyik osztálytársa (fiú!) már megtanította őt keringőzni (vajon miért, de most komolyan? és ő honnan tudott?!), hogy legyen a partnere. Zoli ott vigyorgott rajtuk, hogy Emma tud keringőzni, Zita meg csak ráncigálja szegényt, a maga szögletes, vívó-mozdulataival. No, nem kellett sok ahhoz, hogy mi is (megpróbáljunk) táncra perdüljünk/ni Zolival. A vége mégis az lett, hogy Zoli és Zita táncoltak. Mi tagadás, nekem már gyúródott is a gombóc a torkomban..... milyen hamar itt lesz a szalagavatója!!!! (4 év) És te jó ég, de gyönyörű lesz!!!!!

11 megjegyzés:

Dominika írta...

Annyira jó volt ezt olvasni. Most jöttem másodjára, de még mindig jóleső. A lányok gyönyörűek!

Szitya írta...

Ó, köszönöm, Dominika!!!! Ez nekem is jóleső! :)

MJ írta...

A lányok tényleg gyönyörűek! :)
Van szemem hozzá, leányom is van s most már leány unokám is. :)

Timi írta...

Amikor az ikrekrõl írsz mindig az jut eszembe, hogy Imola és az én Lénám mennyire hasonló személyiség lehet. Nálatok Õ a "kicsi"? A vers nagyon cuki

Szitya írta...

MJ!

Köszi! Jó szemed van, no! :)

Szitya írta...

Kedves Timi!

Igen, Imola a "kicsi", mármint ő a "B" magzat, a másodikként érkezett. (Amúgy méretre sokkal nagyobb Kláránál: 6-8cm-vel és sok-sok kilóval :)).

Gyorsan belelestem a blogodba is; el is merülök majd jobban benne, és akkor majd én is láthatom a Léna és Imó közötti hasonlóságot.

Mindenesetre, jó neked, hogy még ilyen kicsik a tieid!

Örülök, hogy írtál!

Timi írta...

Én is örülök, hogy még ilyen törpök, de néha előreugranék az időben megnézni milyen lesz 5-10 év múlva. Gondolom még hangosabb :)

Névtelen írta...

Kedves Szitya!

Egy ideje már olvasom a blogodat, nagyon tetszik, gartulálok 4 ilyen szuper gyerekhez. Egyszer valamikor azt írtad, hogy Emma milyen rossz alvó volt másfél éves koráig, de aztán egy homeopata segített. Meg tudnád adni az elérhetőségét? Nekem 1 éves múlt a lányom, és szeretnénk még kistesót, de amíg ennyire nem alszik nincs erőnk belevágni. Köszönöm szépen előre is. Ha itt nem tudod megírni, alább az emailcímem: mjudit@citromail.hu
Üdvözlettel: Judit

Névtelen írta...

Nem lesz idén nyáron mezitlábas kép a lányokról ? Régi 2010-es sorozat remek volt a piszkos talpacskákról.
Üdv.:Tomi

Szitya írta...

Kedves Judit és Tomi!
Ne haragudjatok, csak most láttam a hozzászólásaitokat.
Küldöm az elérhetőséget. A talpakat nem ígérem... Meg már nem olyan "cukik" (Zita a 40-es méretet súrolja....)
Üdv,
Szilvi

Névtelen írta...

40 -es ??? az őrületesen izgi. Kérlek kérlek legyenek lábikós, talpikás képek a csajokról !!!

Köszi:
Tomi