London

Amikor felvetődött és megformálódott bennem a gondolat (kb. tavaly novemberben), hogy Emmának egy utazást kellene ajándékozni a következő születésnapjára, felhívtam Vera-barátnőmet, Emma keresztanyukáját, hogy megkérdezzem, mit szólna egy olyan tervhez, hogy ő, a lánya Sári, Emma és én Londonba mennénk együtt? Szinte még végig sem mondtam, Vera már rá is vágta: rendben!

Akkor már "csak" meg kellett szervezni - a nagy napig titokban -, bevonva a Nagyszülőket és a Keresztapát is. Ja! Persze Zoli helyeslése is szükséges volt, de elég hamar megkaptam. :)

Február végén, amikor Emma számos köszöntése közül a keresztszülőset tartottuk, végre lehullt a lepel a nagy titokról!!!! Onnantól pedig elkezdődött a készülődés! Addigra a repülőjegyeket és a szállást már lefoglaltuk - már csak az ott-tartózkodást kellett a lehető legideálisabban kiötölnünk.
Ami nem volt egyszerű, tekintve, hogy kevés ott-töltendő idő állt a rendelkezésünkre, távoli reptereken szálltunk le és fel, későn érkeztünk és későn indultunk (későn, nem KÉSVE!!!! :) ), és valahogy sejtettük, hogy nem mi leszünk az egyetlenek, akiknek az az ötletük támadt, hogy a május-1-jei hosszú hétvégét Londonban töltik. (Persze, nem "mazochizmusból" választottuk pont ezt a hétvégét - ezt lehetett suliból való kimaradás nélkül megoldani, ami azért fontos szempont volt, főleg, hogy a síeléssel már "ellőttük" az igazolható napokat).

Az utazás előtt pár nappal már szinte folyton a telefonon lógtunk Verával, hogy mindent kitaláljunk, megszervezzünk, pontosítsunk.... Indulásra teljesen összeállt a kép.

És onnantól kezdve.... Hát, tulajdonképpen három nap tömény mosolygást/vihogást/kacarászást/nevetést/röhögőgörcsöt töltöttünk együtt. Tényleg, erre az utazásra nincs találóbb szó, mint az, hogy vidám volt!

Már a repülőtéren teljesen felszabadultunk, a repülőn csak folytattuk, és a stanstedi reptéren minket váró - magyar- taxist is kacarászva vártuk. És ez így folytatódott három napon át.

Rengetegen voltak mindenhol, a (tömeg)közlekedés néha stresszelt is minket rendesen a két folyton pusmorászó-vihorászó nőpalántát terelgetve, de legalább ment a metró (előtte és utána sztrájk volt), és egyszer sem tévedtünk el, sőt, a csajokat sem hagytuk el.

Szerintem nagyjából mindent megnéztünk és bejártunk a "kötelező gyakorlatok" közül, de semmiképpen sem szerettük volna agyonhajszolni Emmát és Sárit - bízva abban, hogy ez úgyis csak egy "kóstoló" Londonból, lesz még alkalmuk visszatérni remélhetőleg. Szóval voltunk persze a Big Bennél, a Parlamentnél, a Buckingham palotánál (a lányok nagyon reménykedtek, hogy "valaki", mondjuk a királynő, majd csak "kikukucskál", ezért nézelődtek ott jó darabig, de aztán "csalódniuk" kellett.... ), bejártuk a Towert, felmentünk a London Eye-ra és fotózkodtunk sok-sok "sztár" mellett a London Tussaudsban, meglestük Nelson admirálist a Trafalgar Square-en, rápislogtunk a nagy neonokra a Piccadilyn és hosszasan elidőztünk a Covent Gardenben, mindeféle vicces utcai mutatványosokat nézve. De szántunk időt szuvenír-válogatásra, egy-két boltra is, az emeletes buszon való ide-odautazgatásra, és persze ettünk-ittunk jókat steakhouse-ban, dinerekben, roppant gusztusos "önkiszolgálókban", fish'n'chips-esesnél (de nem fish'n'chipset), igazi angol reggelizőben és jó kis kávézóban. Áldottuk az eszünket, hogy mindenhová előre lefoglaltuk a belépőket, illetve a London Eye-nál még "elsőbbségi" extrát is fizettünk, mert így ezeken a helyeken legalább nem álltunk sorba (néha a metrónál, illetve egy-egy étteremnél viszont igen, és ott lemérhettük, hogy a lányok mennyire "türelmesek".... ).

Az időjárás amolyan angolos volt. Kaptunk mindenfélét. Első nap esett (de mivel előre tudtuk, megpróbáltuk arra a napra időzíteni a "benti" látnivalókat), második nap borús volt csak, harmadik nap pedig sütött a nap és fújt a szél. Melegünk, na, az nem volt.

Kék kiemelés kékszemű leánykámmal
a Tower Bridge előtt

Trafalgar Square - az égtől nem messze
Nelson admirális

Nagy kedvenc: az emeletes busz!!!!

Keresztanya-keresztlánya,
nagy vidámságban

Egy megértő férfiú.... :)

Emma szépséges tekintete
London "szemén" (szemében?)

A királyi család és két aranyos turista

Underground

"Paparazzi" felvétel a két leányzóról a
Covent Gardenben, egy utcai "performanszot"
csodálva

Igazi turista-kép a "muszáj"
kategóriából....

Anya-lánya, fejünkből a Big Ben nő ki

Pubba (sajnos?!) nem jutottunk el,
de láttunk ilyen szépeket (is)

Ez elméletileg Emma születésnapi ajándéka volt, de tulajdonképpen úgy éreztem, hogy az enyém is. Igazi (fel)üdülés volt ez a három nap. A jókedv állandó kísérőnk volt, Verával jól kibeszélgettük magunkat, ami nagy kincs, tekintve, hogy már évek óta Balatonfüreden laknak, ami nem teszi egyszerűvé a gyakori találkozást (de azért elég jók vagyunk, még így is, szerintem), és a sok gyaloglás ellenére is pihentető volt az egész, mert "csak" egy-egy gyerekkel voltunk, ráadásul nem kellett konfliktusokat kezelni, nem volt szükség fegyelmezésre.

Ezalatt Zoli itthon jól "menedzselte" a másik három hölgyeményt, akik közül a legidősebb gyakorlatilag mást sem csinált, csak tanult, töri-viszgára készülve, az ikerpár pedig hol játszott (Lego/Barbie), hol olvasott - mert nagy örömömre, Imót is elkapta a Harry Potter olvasóláz!!!!

Zita azt mondta nekem, hogy teljesen kisimultam az út során. Jó, valószínűleg azért is fogalmazott így, hogy utána azzal folytathassa, hogy "Anya, menjünk el mi is kettesben egy külföldi nagyvárosba!" : ) De ettől én még tényleg úgy érzem, hogy kicsit kivasalódtak az idegeim.

Örülök, hogy elutaztunk, örülök, hogy ebben az összeállításban utaztunk el, és remélem, hogy vár még ránk sok ilyen élmény!!!!