Pages

2014. június 18., szerda

Vakáció előtti vakáció és vakáció közbeni vakáció. Vagy valami ilyesmi

A kettővel ezelőtti bejegyzésem után talán nem meglepő, ha elárulom, hogy kimondhatatlan az örömöm, hogy kitört végre a vakáció. Még akkor is, ha most tulajdonképpen nem itt kellene lennem, és nem a gépen kellene pötyögnöm, hanem a megcélzott üdülési ponton kellene élveznem a családi együtt-nyaralást. Hogy ez nem így van még nem ad okot keserűségre, hiszen ami késik, jelen esetben nem múlik, maximum cseppet átalakul - és hogy ezt különösebb nyafogás nélkül viselem remélhetőleg annak biztos jele, hogy még nem volnék olyan nagyon vagy akár már túl öreg.

Ráadásul, még ha most éppen nem is nyaralunk (még? éppen?), már nyaraltunk egy picikét, méghozzá a vakáció előtt! És erről szándékoztam ezúttal "regélni" kicsit. Miközben megerősítem, hogy annyira jó, hogy már nincs suli!

Szóval, úgy esett, hogy Pünkösd hétvégéjére remek időt ígértek. És, ahogy ez a későbbiekben kiderülhetett mindenki számára, de ez az írás is megerősíti majd, ezúttal az ígéret betartatott, pompás kánikula volt! A kánikula már előbb betört az országba, mint a nevezett hétvége, ezért valamelyik reggel, amikor már a kávétól is először lett túl melegünk, és csak azután éreztük üdítő - vagy pszichoszomatikus - hatását, az az ötletünk, vagy még inkább vágyunk, támadt, hogy "jaj, le kéne menni a Balatonra!". Ezt "csak úgy" megemlítettem Anyukámnak is. És valószínűleg ez vezetett oda, hogy az álom megvalósult.... :) Tehát a szavakat szervezkedés, majd tettek követték, és tényleg lementünk a Balatonra Pünkösd hétvégéjén.

Amikor pénteken jó késő este, egy igen hektikusra sikeredett délután és koraeste után, végre bezsúfolódtunk az autóba, és nekivágtunk a röpke 145 km-nek, picit elbizonytalanodtam, hogy vajon megéri-e a sok szervezkedés, pakolás, ide-odamenetel (mindjárt kiderül, hogy milyen ide-odamenetelek) azt, hogy eltöltsünk három éjszakát és két és fél (vagy egyesek még kevesebb) napot a Balcsin. De amikor másnap reggel, egy jó nagy alvás után, kiültünk a teraszra reggelizni, egy elképesztő madárcsicsergés közepette (létezik, hogy júniusban más madarak (is) vannak a Balatonon, mint augusztusban?!), már tudtam, hogy IGEN, megérte.

Mert - mint ahogy azt később Zolival megfogalmaztuk - az egész család úgy "működött", mintha átkapcsoltak volna rajtunk valamit "balatoni üzemmódra". Mindenki úgy viselkedett az első pillanattól kezdve, mintha már hetek óta ott lennénk. A lányok reggeli után azonnal bringára pattantak, a kertben körözve és játszva, a Balaton-parton rögtön azokat játszották, mint amiket szoktak, biciklivel mentünk a lángososhoz, gördeszkával a partra, tollasoztunk, röpiztünk (mondjuk ez relatíve új motívum), pingpongoztunk; lángost ettünk és elmentünk bobozni; mindig kint terítettünk, a parton még a homokozó is visszavárta érdeklődő családtagjainkat, nagyokat pancsoltunk a már akkor isteni finom hőmérsékletű Balatonban, labdázva persze, siklót lestünk a szikláknál, nádszálakkal pecázást színleltünk. És nagyon-nagyon vágytunk arra, hogy onnan most pár hétig el se jöjjünk.

Ehelyett..... Miután szüleim (és Gergő unokaöcsém) vasárnap reggel csatlakoztak hozzánk, mi Zitával és Zolival "leléptünk" és visszavágtáztunk Pestre, hogy Zita részt vehessen az országos csapat bajnokságon (és annak rendje és módja szerint meg is nyerjék azt :) ). Hát, a Balaton üdítő vonzereje után nehezen tudta felvenni a lépést az UTE igencsak lelombozó külsejű, levegőtlen, hőségkatlanná átváltozott "vívócsarnoka".... De az eredmény nyilván kárpótolt mindenkit! Este pedig ismét -immáron tágabb családi körben - együtt néztük már a kis balatoni tévén Az ének iskoláját. Hétfőn pedig még igyekeztünk minden pillanatot kihasználni ebből az idilli állapotból, amibe olyan könnyedén belezökkentünk ezalatt a két és fél nap alatt. És a beígért kánikula is velünk tartott, ami csak emelte a hétvége amúgy is erősen ragyogó fényét.

Vár még ránk pár izgalmas és klassz kaland - de remélem, hogy idén is jut majd sok a Balatonból (a lányoknak biztos....), mert visszavágyunk azóta is, egyfolytában.

Nem sok kép készült - sőt, egyáltalán nem
fotózgattam. Ezt Zita kattintotta
 - egy szép naplemente.

A Platán-strandon van egy új, nagyon jópofa játszótér.
Például van egy Balaton alakú homokozó, körbe fa székekkel,
a székeken a balatoni települések nevével. Meg van ez a
földgömb is, amire Klára támaszkodik a képen. Meg egy csomó minden
más is. Legközelebb majd nem alkonyatkor megyünk oda,
hogy jobb képek készülhessenek. :)

Ez a kép "teljesen nappali" - a 2014-es bajnok csapatról,
serdülő női kardban. :)
(Csak zárójelben: remélem, nagyon sokáig maradnak ilyen
aranyosak, a szó minden értelmében!!!!)

2 megjegyzés:

Dominika írta...

Zitának nagy gratula! Minden elismerésem neki, hogy így összpontosít, kamaszként ez nem semmi!
És nagyon örülök, hogy nyaraltatok kicsit, én is nagyon várom már, hogy menjünk! :)

Névtelen írta...

Szia, kérlek szépen legyenek a lányokról mezitlábas, talpas képek.
Tomi