Pages

2015. november 13., péntek

Mielőtt kiszaladna a fejemből


Bár még adós vagyok az utolsó felvonásból a nyári beszámolókat illetően (már félig kész...), gyorsan ideírnám pár szóban az őszünket, mert az sem eseménytelen.

A szeptembert nagy izgalommal kezdtük. Egy részről, mert ismét új felállás alakult ki. Otthon is, ugyanis közel 11 év (plusz a pocakban eltöltött idő) szoros együttélés után, most már az Ikrek is külön szobába kerültek; nem kis átrendeződést okozva és kissé beszűkítve a mi terünket Zolival (dehát, mint már annyiszor leírtam, a gyerekeink "vendégek" nálunk, "kergetjük" mi majd egymást eleget Zolival szomorúan (?!) a kiürült szobákban.....). És az iskolában, hiszen Klára kisgimnazista lett: Zita "lábnyomait követve", ő is a Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnáziumba jár ezentúl.

Tehát az Ikrek elszakadása egymástól két síkon is megtörtént. Ezt persze a nosztalgikus énem kissé megsínylette, viszont ha objektíven nézem a dolgok alakulását, üdvözítő megoldás volt ez mindkettőjük számára. Klári is és Imó is kiegyensúlyozottabbak (bár ez Imolánál nehezebben észrevehető, hiszen eddig sem volt labilis, de azért látni a különbséget), kettőjük kapcsolata is átalakult kissé, de abban is segített, hogy a Zita-Klára és az Emma-Imola kötelékeket is megerősítse. Imola álmai osztályfőnökét kapta meg és nagyon szereti őt is és az osztályt is, meg a felső tagozatot is (persze panaszkodik, hogy sokat kell tanulni, de nekem nem tűnik fel, hogy többet gyötörné magát, mint eddig...), Klára pedig egy határozott és ugyancsak nagyon jó osztályfőnököt kapott, egy férfi személyében, ami szerintem külön jó (mármint Klárának, hogy egy férfi a "főnök" a suliban). A kezdeti feszengés után, ami az imént említett ofő jóvoltából hamar feloldódott, Klári is nagyon megszerette az új osztályát. Imóéknál kissé megborult az ivararány, ami nem feltétlenül jó - a lányok vannak többségben, de talán esetében ez nem lesz túl zavaró. Kláránál viszont kifejezetten előny, hogy fele-fele arányban vannak a fiúk és a lányok és ráadásul talán azért, mert új a  közösség és még nincs berögzült kapcsolatrendszer, a fiúk és a lányok egymással is barátkoznak, jóban vannak.

A szeptemberi izgalom másik oka az, hogy Emma nyolcadikos lett. Azaz: ebben a tanévben felvételizik. Erre egyszer külön ki fogok térni, mert rengeteget foglalkozunk a témával: felvételi gyakorlatsorokat gyakorolunk nyakra-főre, nulladik órákban felkészítőkre jár Emma a suliba, annyit tanul, mint az előző hét évben összeadva (kihangsúlyoznám: magától!!!!), gimnáziumokat nézegetünk, mérlegelünk, és igen, közösen szorongunk.... Mondom, majd leírom, de a lényege mindenképpen az lesz, hogy nagyon megvisel minket, hogy most majd kétszer 45 percen fog igen sok minden múlni. És ennek nem kéne így lennie. Sem az egyszeri és rövid időbe beszorított megmérettetésnek, sem annak, hogy ezen ennyi mindennek kell múlnia, hogy ennyire nem mindegy már 14 éves korban, hogy melyik iskolába veszi az irányt.

Sport-fronton a helyzet kb. változatlan. Mindenki nagy lelkesedéssel űzi a sajátját, Zita versenyez talán a legtöbbet, hiszen nemzetközi vonalon is mozog már (habár eddig ezek sajnos nem úgy sikerültek neki, ahogyan szerette volna), de Emma is eléggé "rákapcsolt": a röplabda-csapattal sokat játszanak különböző tornákon és bajnokságokban. Egyébként elég érdekes, hogy Emmánál ez hogyan alakult: amióta több idejét elveszi a sport, azóta többet - és jobban - tanul. Csak ki ne fáradjon.... De majd figyelünk. És azokon a napokon, amikor nem röplabdázhat, "szenved", a házban röpizik mindennel, ami a kezébe akad (lufi - most az Ikrek bulijából megmaradva-, Angry Bird plüss - az jó kerek -, puha labda, zokni, bármi... :) ). Klári judo-edzései még nem vesznek el túl sok időt tőle, így neki lett még egy extra-elfoglaltsága, aminek nagyon örülök: eljár rajzolni a Varázsműhely nevű kerületű csodaintézmény foglalkozásaira. Azért jár oda, mert ő eddig is sokat rajzolt, festett, stb., és itt megismer különböző technikákat. Eredetileg azt javasoltam neki, hogy nézze meg, ha tetszik, és azokon a napokon pont van kedve hozzá, akkor elmehet, ha éppen nincs kedve kimozdulni a szabad délutánján, akkor meg nem megy. Hát... a minap mondta nekem, hogy ki nem hagyna egyet sem. Csak azt sajnálja, hogy csak másfél órás a foglalkozás. Szerintem eltöltene ott szívesen három-négy órát is. Igazán kellemes környezetben, nagyon aranyos oktatóval (???? tanárral???? nem is tudom hogyan nevezni, hogy az ne legyen túl "szigorú"), elmélyül az alkotásban és kivasalt idegekkel jön el onnan. :)

Őszi szünetünk is volt ám. Szerencsére végig szabadságon lehettem, nagyon jól esett.... Jutott idő sokmindenre. Például faragtunk egy komplett töksorozatot.... Meg végre kidekoráltuk az átrendezett, átszervezett, néhol átfestett szobákat. És még el is utaztunk. A mesés, ősszel meg különösen mesés Bakonyba. Gyönyörű időnk volt. Kirándulgattunk is - amelyek során kipróbáltuk a sziklamászás egy "könnyített" verzióját, az ún. Via Ferratát (vagy vasalt utakat) Cseszneken. Ez részemről volt különösen nagy tett, hiszen erős tériszonnyal és folyamatos aggódáskórral küszködök. De végigcsináltam, és ennek következtében a következő napokban olyan helyen is izomlázam volt, ahol nem is tudtam eddig, hogy van izom.... Meg persze "lazultunk is". A szállásunknál volt egy golfpálya, a gyerekek (Mingi-barátnőmékkel és az ő három fiúgyermekükkel voltunk) ki is próbálták, hosszan próbálkoztak.  Volt egy kis fürdő-részleg is, azt is alaposan kihasználtuk, és aztán a vacsorát követően pedig folytak a véget nem érő kártyapartik....

És még.... Szüleimnek lett egy új kutyájuk, miután nyár eleje óta már az égi terelőmezőkön ugatja a vihart imádott pulijuk, a szép kort megélt tündéri Császár. Az új kutty' egy energiabomba, egy ellenállhatatlan rosszcsont, egy golden retriever, akinek sikerült az inkább "komondoros" Betyár nevet adni.... És még.... Zitus harmadjára is elnyerte a kerületi tehetségek pályázatát, ami a megtiszteltetésen túl még némi támogatást is jelent. És még.... Klári rögtön egy Bolyai matek területi harmadik hellyel indította tanulmányi versenyzői pályafutását a suliban, és Emmának pedig kétszer sikerült a csapatával a legjobb tízbe kerülni (matekból ÉS magyarból is!)



Szóval, így vesszük most a kanyart az év finisében. Rengeteg program vár ránk (versenyek persze, bulik, színház és hát a nagy kedvenc: Advent, a karácsonyi készülődés)....


7 megjegyzés:

Orsi írta...

Gyakrabban is szívesen elolvasgatnálak! :)

Vildi írta...

En is! :)

Szitya írta...

Én meg szívesen írnék gyakrabban... :)

Mini Mom írta...

Nemrég találtam a blogodra és nagyon szeretem!
Hajrá lányok! :)

Zsuci írta...

Hajrá a felvételi fejtöröben! Nagyon érdekel a részletes beszámoló is!
És hajrá az évvégi finisben az összes csajszinak! ;)

Zsuci írta...

Hajrá a felvételi fejtöröben! Nagyon érdekel a részletes beszámoló is!
És hajrá az évvégi finisben az összes csajszinak! ;)

Szitya írta...

Kedves Mini Mom!
Üdvözöllek nálam! Igyekszem továbbra is írogatni! Remélem, maradsz! :)

Zsuci!
Hát lesz mit írnom.... Csak meg szeretném várni legalább az írásbeli eredményeit (ez kb. január vége), de lehet, hogy az egész folyamat végét is. Még nem tudom. Sok-sok energia, "harc", türelem, küzdelem ez. És hatalmas kalapemelés már most Emma-lányom elszántsága, kitartása és szorgalma előtt! Akármi is lesz a "vége"! :)