Pages

2016. május 9., hétfő

Kul-túra

Az utóbbi két hétvége egy kicsit most rólunk is szólt, szülőkről, egyszem megmaradt állatunkról és némi kultúráról.
A mostanit megelőző hétvégén csoda történt: elutaztunk kettesben Zolival! Erre már nem tudom, hogy mióta nem volt példa, úgyhogy már tényleg nagyon vártuk! Először Tihanyba szerettünk volna menni, de aztán az ott kiszemelt szállással végül nem jutottunk dűlőre (mire lefoglaltuk volna az ajánlatukat, már mást és máskorra tudtak csak felajánlani), így az egyszer már jól bevált Villányt céloztuk meg - gondoltuk, megnézzük, hogy milyen a vidék tavasszal.
Nem csalódtunk.... Gyönyörű volt minden; ráadásul az úgynevezett "Borzsongás" hétvégére érkeztünk egészen véletlenül, úgyhogy volt programlehetőség is bőven. Amiket mi be is terveztünk, többek között a szállásunkat is adó borászat pincéinek bejárását is. De mindenek előtt szerettünk volna mozogni is, így egy kellemes péntek esti fürdőzés és vacsora után eltöltött pihentető (és saját magunktól ébredős...) éjszaka után biciklinyeregbe pattantunk. Kaptunk térképet, és elterveztünk egy útvonalat.... Ami aztán egyszer csak gellert kapott egy jószándékú ámde félreérthető "rövidebb" út felajánlása miatt... A lényeg az lett, hogy a bicóval már kék túra-útvonalon is toltuk a bringát, erdőben, ahol rajtunk kívül csak egy meglepett őz és rengeteg madár járt.... a túra nem kicsit elhúzódott, én teljesen kifáradtam (nem vagyok valami nagy formában...), a pince-látogatást kénytelenek voltunk lemondani, de végül egy gyönyörű helyre keveredtünk el, a Malatinszky pincészethez. Ott aztán kaptunk finom bort, megnyugvást és segítséget, hogy..... taxival menjünk vissza Villányba még emberi időben. :) Kaland volt, és végül is, így is jó volt. :)
Aznap este még jobban esett a fürdőzés és egy másik pincészetnél elfogyasztott remek halvacsora....
Vasárnap délelőtt még bejártuk azokat a helyeket, ahová előző nap terveztünk menni, aztán komótosan hazacsorogtunk. Sokat voltunk levegőn, sok finom bort kóstoltunk, sokat beszélgettünk, nem siettünk sehová, egymásra figyelhettünk. Jó volt. Képet nagyon nem tudok mutatni, mert próbálkoztunk egy-két selfie-vel az én nem túl szuperszónikus telefonomal, de azokkal inkább nem riogatnék senkit...


A mostani hétvége pedig igen kultúrálisra sikeredett. Péntekre volt négy jegyünk az Örkény Színházba a már sokak által dicsért "Anyám tyúkja" című előadásra. Úgy terveztük Zolival, hogy vagy a négy lány megy, vagy egyikünk hárommal, de Zita és Emma mindenképpen, mert leginkább nekik lenne való. Hogy mi lett a végső leosztás? Még az utolsó pillanatban is változott - akkor éppen úgy volt, hogy Zoli megy a három kisebbel, Zita ... hát Zitának máshol, mással volt fontos dolga (:) ), nekem pedig a munkahelyem által rendezett igen nagyszabású, hivatalosan fontos eseményen kellett részt vennem, aminek a vége bizonytalan időpontban volt. Ebből az lett, hogy Emma az utolsó pillanatban kitáncolt (meccse volt előtte és elfáradt), nekem pedig pont jókor ért véget a rendezvény, ami ráadásul a közelben is volt, így én lettem a negyedik. És igen. Csak az a két lányunk nem jött el, akinek mindenképpen szántuk az élményt.... De az igazság az, hogy így viszont mi négyen élveztük nagyon. Pedig aggódtam kicsit, hiszen ez mégsem egy klasszikus színdarab volt (legutóbb a "Ma eset megbukunk" című nagyon vicces darabot láttuk összcsaládilag, és az hatalmas sikert aratott a lányoknál). De bejött a csajoknak is, és ez azért van, mert nagyon jól véiggondolt és zseniálisan előadott verscsokor ez a műsor! Ajánlom mindenkinek! Új értelmet kap a versmondás, értelmet nyer minden vers (sok a kötelező köztük, amit szerintem sok-sok diák csak gépiesen magol be...), lehet nevetni, meghatódni, elmélázni, mosolyogni, csodálkozni az előadás alatt. Menjetek, és éljétek át ti is!



Szombaton ketten mentünk színházba Zolival (kényeztet minket az élet mostanság, mi? :) ránk fér...). Ez is kalandosra sikerült.... Ismét az Örkénybe indultunk, és a szombat esti buliközpont akadozó forgalma kiszúrt egy kicsit velünk - késve érkeztünk. Nem mi voltunk az egyedüliek, nem is volt gond ezzel, rugalmasak már ott, szerintem. De ráadásul - mivel két előadásra kaptam ajándékba jegyet Zolitól (azt hiszem Húsvétra), úgy volt összekapcsolva két jegy, hogy a most szombati és a másik, júniusi előadásra egy-egy jegy.... Valószínűleg ilyet sem először láttak ott - így egy gyors számítógépes ellenőrzés után elhitték, hogy miénk az el nem hozott szomszédos jegy is, és már mehettünk is..... pótszékre. Az egyfelvonásos előadásra.... Mindegy, azért ez is jó volt. A Bernhardi ügy című előadás volt. Ezt is érdemes megnézni (ha lehet, a legeslegelejétől....).



Vasárnap estére is jutott program! Ezúttal a négy lány és én (anya-lányai program :) ), illetve barátainknál is anya-gyermekei (ott van egy fiú is) program keretében, elmentünk kilencen megnézni az "Anyák napja" című filmet. Aki látta a "Szilveszter éjjel"-t vagy a "Valentin-nap"-ot nagyjából belőheti ezt is; nagyon hasonló kaptafára készült. Igen amerikai, nincs benne nagy meglepetés, de teljesen élvezhető.



A kutyánkról is pár szót... Hát, egy öreg eb sem egyszerű.... Nagyon ráfért volna már egy "kozmetika", mert összeragadt a szőre itt-ott, meg beleragadt ez-az, meg a karmai is túl hosszúak. Oltás is aktuális volt. Azt még a mi villányi hétvégénk során intézték az itthon maradottak és a hős nagymamák. Hát már az sem volt egy sima ügy, mert Scotty mostanra már semmilyen macerát nem visel nyugodtan... A kozmetikus pedig, aki most hétvégén jött (hosszas egyeztetés után),...., hát, feladta. Scotty minden módon harcolt a számára vad ellenségnek tűnő olló ellen. Végül, Zoli a szombat délutánját kb. azzal töltötte, hogy próbálta meggyőzni a kutyát, hogy hagyja magát egy kicsit. Végül került rá sampon, valamennyire megszabadult a ráragadt cuccoktól, de aztán a leöblítést, meg a szárítást már nem nagyon bírta. Ettől most úgy néz ki, hogy az első fele szép és kifésült (ott hagyta magát), a hátsó fele meg torzonborz, mert még kissé samponos és teljesen kifésületlen. Ráadásul igen durcás. Szó szerint zsémbes öregúr lett belőle. Aki attól még imádatunk tárgya, és továbbra is megy a morfondírozás arról, hogy magunkkal visszük-e a jövő heti kalandunkra.... Hogy az mi lesz, remélem jut időm elmesélni. :)


0 megjegyzés: