Pages

2017. október 30., hétfő

Tini, tini

Születésnapi reggeli hajnali csendélet
Az októberünk egy ünnepekben gazdag hónap. Az én születésnapommal nyitjuk meg, a házassági évfordulónk a vége felé van, és a kettő között, az őszi hónap legszebb ékeként, az Ikrek születésnapja "ragyog".
Teenager, mondja az angol az olyan korú gyerekekre, akiknek az évszámuk "teen"-nel végződik. Azaz, a thirteen (13), fourteen (14), fifteen (15), sixteen (16), seventeen (17), eighteen (18) és nineteen (19) évesekre értik ezt.
Klára és Imola október 17-én lettek 13 évesek, így ők is beléptek a tini korba. Azaz: most van négy "tini" lányunk otthon - ami azért elég fenyegetően hangzik, főleg azért, mert a tiniket a kamaszok szinonímájaként is érthetjük. És igen, értjük is, éljük is. És pont olyan fenyegő, mint amilyennek hangzik.... Mert most már ezek a "Kicsik", akiknek a blogban rögzített szülinapi történeteiket gyorsan átolvastam nosztalgiázás végett (itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt) is produkálják a kamaszodás összes jelét. Vicces, valahogy ezeket is szétossztották egymás között. Mondjuk a hiszti, az öltözködés fontosságának ugrásszerű megemelkedése és a túlzott sampon-használat kórossága közös. De az egyik inkább harsány lett, a másik meg szobájába bevonuló, elbújó, a világra, saját magára és főleg az anyjára haragvó lett. Az egyik csupa pattanás, a másik arca sima, mint egy babáé. Az egyik folyton beszél, a másikból úgy kell kihúzni egy-két szót (aztán megbánni, hogy próbálkoztunk). Az egyik csupa lendület, a másik néha már-már apatikus. Az egyik megfogadja a tanácsokat (néha kissé duzzogva), a másik alapból megsértődik. Az egyik egyre lelkisebb, a másik egyre haragosabb (kb. a világgal szemben). Ahh, de inkább nem folytatom. Még panasznak tűnne. Pedig csak - ahogyan a szülinapjukon írtam az egyik igazán kedves kommentelőnek - túlélésre játsszunk. Sokszor odaképzeljük rájuk a Vekerdy által olyan jól kitalált táblát, miszerint is "Átalakítás miatt zárva", és örülünk azoknak a pillanatoknak (perceknek? óráknak? napoknak? - áhh annyi sosincs), amikor mégis "kinyitnak" és meglátjuk régi önmagukat, illetve azt, amivé majd válnak - ha kijönnek a begubózás fázisából....
Tehát most is megünnepeltük őket - ismét hétköznapra esett a napja, sajnos. Így a hajnali fényben várta őket a két torta (most kivételesen cukrászdai, mivel előző nap este értünk haza Zolival a horvátországi (poreci) hosszú hétvégénkből).
És szerintem nekem mindegy lesz, hogy hány évesek lesznek a gyerekeim - a szülinapjukon mindig eltölt majd az a mérhetetlenül nagy szeretet, amit irántuk érzek. (Persze a többi napon is szeretem őket - csak ilyenkor valahogy majd szétfeszít az érzés). Azt pedig külön élvezem - és élvezem majd, amíg megadatik -, hogy láthatom őket ezeken a jeles napokon REGGEL, ébredés után. Olyankor még "kicsit kicsik" és teljesen önazonosak, az álomtól szétcincált pofival, a világra nyitás örökérvényű reggeli kíváncsiságával.
Gyertyát fújtak, ajándékot bontogattak, örvendeztek - majd minden ment a szokásos reggeli rutin szerint. Elment a két "frissentini" az iskolába - egy kicsit ott is ünnepeltetni magát. Én pedig a  munkahelyemre érve gondoltam jobban végig mindazt, ami 13 éve és azóta történt. Mert 2004. október 17-én lett NÉGY "a lány", és akkor lett ezáltal teljes a világ.
Álmos gyertyafújás


Ajándékok feletti örömködés a nagyobb "családi" köszöntés során

És egy szerető apai ölelés a születésnap reggelén

4 megjegyzés:

Dominika írta...

Boldog születésnapot az ikreknek!
Nálunk a legnagyobb lett nem régiben teenager, hát, nem mondom, hogy unalmasak a napjaink... :DD

vargaera írta...

Isten éltesse a lányokat!
Neked pedig boldog szülésnapot kívánok + kitartást a négy kamaszhoz! :)

Penny Lane írta...

Boldog szülinapot a lányoknak! :)
Milyen jó volt 13 évesnek lenni még akkor is, ha a kamasz hormonok néha elkapják az ember lányát.

Szitya írta...

Köszönjük, Dominika! Az unalom ismeretlen fogalom nálunk is....
Köszönjük, Era! A kitartásra pedig nagy szükség van....
Köszi Penny Lane! Őszintén szólva, én nem sírom vissza a kamaszkori énemet. Én nem voltam hisztis, de zárkózott és a világra haragvó, az igen...