Ma este, miután a tizedmásodpercenként rám záporozó, "Anya!" felkiáltással kezdődő 13 426 kérdést megválaszoltam (ami a vízkéréstől a hurrikánok eredetének firtatásáig mindent lefedtek, ami az életben eszünkbe juthat), kissé kifakadtam Anyukámnak:
- Hol voltam én, miért nem találtak meg engem, amikor ezt a kutatást végezték, aminek a végén azt állították, hogy a szülők csak napi hét percet beszélgetnek a gyerekeikkel?!
Mire Anyukám:
- Mert éppen a gyerkeiddel beszélgettél!!!
De én rájöttem, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy kimaradt a hírből a kutatás eredményének másik fele: a szülők ugyan 7 percet beszélnek a gyerekeiknek, de a nap fennmaradó 23 óra 53 percében a gyerekek beszélnek a szüleikhez....
u.i.: Félreértés ne essék. Boldog vagyok, hogy velük tölthetem a napjaimat. Nagyon örülök, hogy van mondanivalójuk. Mindig. Mindegyiknek más, máshogy (de nem máskor: egyszerre!!!). Imádom a négy dumaládát. És nagyon fog hiányozni a cserfes pezsgésük, ha majd mind elmennek suliba. Csak ma este már egy hangyányit zsongott a fejem....
11 megjegyzés:
engem is megkérdezhettek volna...:-))
Nekem még csak kettő beszél a négyből, de már félek elindulni velük autóval, mert annyira elfáradok ilyenkor a sok kérdés okos megválaszolásában.
A statisztikák szerintem meg sok mindenre jók, csak nem arra, hogy érzelmeket méricskéljünk velük.
Tegnapelőtt este beszélgettünk Csizivel az álmainkról, vágyainkról. Nála szerepel egy ötödik gyerkőc is. Kérdeztem tőle, hogy "és ha Ő is lány lesz?", teljesen természetesen válaszolta, hogy "nem baj az!".
:-) Ezen a hét percen én is elcsodálkoztam azért... Kikkel csinálták ezt a kutatást?
Sajnos a nálam táborozó gyerekek között van, akire igaz, de azért a nagy többség foglalkozik a gyerekkel.
Én speciel minden egyes ébren töltött percemet beszélgetéssel töltöm.
A legérdekesebb témákról, teszem hozzá... Ló ügyben lassan diplomázhatok is.
Vera!
Gondoltam!!!!
Edit!
Képzeld, nálunk is Zoli az (no meg a gyerekek), akik nagyon szeretnének egy ötödiket! És (most már) Zolinak is mindegy, hogy milyen nemű lenne...
Amúgy pedig biztosíthatlak: majd ha mind a négy beszél,akkor tényleg lesz olyan, hogy este, amikor már mind alszik, csak csendben ülsz majd és nézel ki a fejedből. De kellemes kimerültség ám ez!!! Mint az izmoknak, amikor egy jót futottál/edzettél/bicikliztél/stb....
Cilee!
A lótudományok karán én is hallgató (meg beszélgető...) vagyok ám! Habár, mostanság felvettem egy új szakot: kutyák!!!
Szilvi, bar nalunk meg csak egy gyerek van, de a het perc beszelgetes mar a felebredestöl szamitott tizedik percben megvan, es azert csak akkor, mert az elsö haromban tejet iszik es joghurtot eszik Marcel, ami közben meg nem beszel :)))))
Tegnap pedig barataink kislanyat vittük autoval, kis izelitö volt, milyen az, mikor kettö (több) gyerek ül hatul, es be nem all a szajuk es egymast tulkiabalva beszelnek-meselnek, hat az utra nem nagyon lehet ilyenkor koncentralni :)
Es imadom, mikor csacsog, dumal, kerdez, bar amikor az ezredik miert-nel tartunk egy nap, akkor mar neha örülnek egy kis csendnek :)
Szep (beszelgetös) napot Nektek, sok puszi Orsi
ps. es ahol negy gyerköcnek van hely, ott van egy ötödiknek is :)))))))
Mi négyen vagyunk testvérek, három lány, egy fiú. Most már a legkisebb tesóm is 27 éves. 2-3 évvel ezelőtt egyik karácsonykor anyukám egyszer csak felkiáltott, hogy "ha mégegyszer meghallok egy mondatot, ami azzal kezdődik, hogy mama, akkor kiugrok az ablakon."
Szóval nem akarlak elkeseríteni, de azt hiszem, hogy nem múlik el ez az évekkel sem majd :)
Nem tudom hogy jött ki a hét perc. Akárhogy osztok-szorzok, még amikor táborozni volt is a gyerekem, telefonon is többet beszéltünk naponta. :D
A bőbeszédű családok körét mi is bővítjük..mindig, minden helyzetben van kérdés, mesélni való, ..az ciki, hogy a falu mindig mindenről tud..
Egyébként, amiket leírtok, a saját példáitok, az a normális - vagy annak kéne lennie. A hét percet tényleg nem értem. Meg azt sem, hogy ezt ki méri, melyik szülő? Ti már megpróbáltátok megbecsülni, hogy kábé mennyit beszélgettek velük? Mit is mondanánk, ha nekünk szólna a kérdőív?
Hát, én nem. (De jobban belegondolva, a hét nagyjából stimmelne egy átlagos, azaz iskolai, napon - csak inkább órában. Talán. De lehet, hogy rosszul tippelek... Áh, mindegy... Ezentúl sem stopperrel a kezemben fogok a Göncöl-szekérről beszélgetni...)
Még sosem probáltam mérni... Mondjuk iskolásgyerekem sincs még :) Viszont ugy el tudom képzelni ezt a hét percet, hogy a napi rutin dolgok nincsenek benne, evés, ivás, fürdès,rendrakás, tanulás, stb, hanem csak a valódi beszélgetés, hogy mi volt az iskolában, mi foglalkoztatja, mit mondott a barátja, ilyesmi. Nyilván van, aki több, es van, aki kevesebb. Pl apósom szerintem soha nem beszelget az iskolas fiaival... A multkor engem pofán vágott az is, hogy a nagy többség, hat orát néz átlagosan tvt egy nap. Szóval lehet, hogy el sem tudjuk képzelni csak, hogy lehet máshogy.
Sajnos, kikocs, tartok tőle, hogy igazad van, egyébként... Mármint, nem azt sajnálom, hogy neked van igazad, hanem azt sajnálom, amiben...
Na jó, ebből nehezen kecmergek ki, de biztos érted!!!
Megjegyzés küldése