Ma reggel - mit reggel!, hajnalban! - ismételten arról beszélgettünk Zolival, hogy milyen jól kezd belerázódni Zitus a gimnazista életébe. Mintha kevesebb hisztivel járna a matek házik megoldása (pedig minden nap van!!!). Mintha egyre nagyobb kedvvel tanulna... Jófejek, hogy egy saját honlapot is létrehoztak a mindenkilapján. És ez a magyar tanár! Milyen jópofa feladatokat ad fel! Ekkor jutott eszembe, hogy elregéljem Zolinak, hogy mi is Zita házi feladata erre a hétvégére magyarból. A saját nevéből kell anagrammát készítenie (illetve, esetleg az osztályfőnökükéből is). A szabályok a következők: az "a" lehet "á" is, a rövid magánhangzó válhat hosszúvá is, a kéttagú mássalhangzókat nem lehet szétszedni (ez Zita nevének esetében teljesen mellékes, de az ofőében nem), értelmes dolgokat kell leírni és minden betűt fel kell használni..
No, iziben, a kávé felett, elkezdtünk megoldásokat keresni, nagyokat vihogva. Találtunk párat, de persze az érintettnek nem árultuk el őket.
De ide leírom.
Először a hosszabb verzióval, azaz a "Balogh Zita Anna"-val próbálkoztunk. Kiderült, ez a nehezebb.
Arra ezeket találtuk: hontalan Zab Ági, hontalan bazi ág, noha tíz bálna ága (hogy ez értelmesnek minősül-e, passz...)
A "Balogh Zita"-ra csak egyet találtunk, de, szerintem, az tarol. Lehetne egy mottó is: Hit, Zaba, Gól.
A tanárnő nevét azért mégsem írom le, tisztelet is van a világon. (De azért lehet, hogy előbb-utóbb elárulom, mert zseniális!)
Nos, örömest várnék más tippeket is, ha valmelyikőtöknek van kedve eme módon "pihentetni az agyát".
Sajnos, nyereményjátékot nem tudok hirdetni, mert most hirtelenjében nem tudom, hogy mivel tudnálak titeket "meggyőzni". De tudjátok mit? Lehet, hogy menet közben kitalálom! Így aztán, aki nevet is ad az ötletéhez, még a végén jól járhat!!! És ha már az "önnépszerűsítési" akciómat próbálom ilyen bice-bócán megszervezni, ezúttal szeretnék ujjongani egyet azon okból kifolyólag, hogy az igazán remek Sárosdi Virág által, már 60 bejelentkezett rendszeres olvasóm van! Köszönöm!!! És, természetesen, ezen örömöm a végtelenségig fokozható.... :-)
És utóiratnak még valami: kéretik nagyon szurkolni nekünk!!! Ma indítunk el egy olyan projektet, amin már lassan egy éve dolgozunk. Ez már a finis környéke. Tíz+1 nap kemény meló (szegény gyerekeim...) és esetleg már mesélek... ha belőlem elszáll minden erő, akkor majd Móni....
2010. október 9., szombat
2010. október 8., péntek
A szőke nő, aki bennem bújkál....
... néha "előjön"....
De már az elején szeretném leszögezni: természetesen, az ég adta világon semmi bajom sincs a szőkékkel. A barnákkal és a vörösekkel sem. No meg a feketékkel, őszhajúakkal és a tizenkét színre melírozottakkal sem. A rózsaszín- és lilahajúaknál is csak a kezdeti meghökkenésen kell túljutnom. Szóval, már most üdvözlöm az összes szőke (és ha már itt tartunk: barna-, vörös-, fekete-, ősz-, rövid-, hosszú-, göndör-, egyenes-, lila-, zöld-, stb.) hajú olvasómat! Külön puszi a búbra a kopaszoknak!
No de, ezzel a csúnya és elcsépelt klisével csak hihetetlen gyarlóságomra szerettem volna rámutatni. Amelynek egy ékes példáját próbálnék most rögzíteni az utókor számára. Nehogy azt higgyem majd pár évtized múlva (amikor ősz-, de az is lehet, hogy lilahajú leszek), hogy bezzeg a harmincas éveim végén még volt eszem. Mert nem....
Tehát, a minap teknősakvárium-tisztításra kényszerültem. Ezt a feladatot nem tudom a "gazdira" bízni, mert a vízzel és kavicsokkal (meg pár egyéb dologgal) megtöltött akvárium elég nehéz. Meg ugye, kissé törékeny. És mivel a kádban suverálom - hát szóval, jobb nem bele gondolni, hogy milyen élvezet lenne szilánkosítalani a kádat.... Szóval, mint "mondom", akváriumot kellett tisztítanom. Miután kipateroltam az állatot egy külön edénybe némi harapnivaló kíséretében, elkezdtem kiszedegetni a vízből a kavicsokat, kagylókat, vízszűrőt, stb. És egyre csak beleakadtam valami fura cuccba. Ejnye, mérgelődtem magamban, milyen műanyagdarabkákat dobáltak ebbe bele a lányok?! És ugyan mi ütött beléjük? Hát nem tudják, hogy ezzel megmérgezhetik szegény párát? Amikor már vagy a tizedik ilyen furcsa darabka akadt a kezembe, kezdett némi félhomály derengeni agyacskámban... Így aztán tüzetesebben is megvizsgáltam... Hát persze! Hiszen egy hüllőnk van! Ez az állat "levedlette" a páncélja legfelős rétegét!!!!
Izé.... Ez ciki, mi? Habár, az elmúlt majd' három év során ilyet nem tapasztaltam. Pedig sokat nőtt azóta, amióta megvettük. Vagy ez mégsem normális dolog? Kissé elbizonytalanodtam. Mondjuk, teljesen egészségesnek tűnik a drágám... Jaj, már szinte érzem a szőke "csíkokat" a hajamban, ahogy szépen, lassan elszaporodnak....
De már az elején szeretném leszögezni: természetesen, az ég adta világon semmi bajom sincs a szőkékkel. A barnákkal és a vörösekkel sem. No meg a feketékkel, őszhajúakkal és a tizenkét színre melírozottakkal sem. A rózsaszín- és lilahajúaknál is csak a kezdeti meghökkenésen kell túljutnom. Szóval, már most üdvözlöm az összes szőke (és ha már itt tartunk: barna-, vörös-, fekete-, ősz-, rövid-, hosszú-, göndör-, egyenes-, lila-, zöld-, stb.) hajú olvasómat! Külön puszi a búbra a kopaszoknak!
No de, ezzel a csúnya és elcsépelt klisével csak hihetetlen gyarlóságomra szerettem volna rámutatni. Amelynek egy ékes példáját próbálnék most rögzíteni az utókor számára. Nehogy azt higgyem majd pár évtized múlva (amikor ősz-, de az is lehet, hogy lilahajú leszek), hogy bezzeg a harmincas éveim végén még volt eszem. Mert nem....
Tehát, a minap teknősakvárium-tisztításra kényszerültem. Ezt a feladatot nem tudom a "gazdira" bízni, mert a vízzel és kavicsokkal (meg pár egyéb dologgal) megtöltött akvárium elég nehéz. Meg ugye, kissé törékeny. És mivel a kádban suverálom - hát szóval, jobb nem bele gondolni, hogy milyen élvezet lenne szilánkosítalani a kádat.... Szóval, mint "mondom", akváriumot kellett tisztítanom. Miután kipateroltam az állatot egy külön edénybe némi harapnivaló kíséretében, elkezdtem kiszedegetni a vízből a kavicsokat, kagylókat, vízszűrőt, stb. És egyre csak beleakadtam valami fura cuccba. Ejnye, mérgelődtem magamban, milyen műanyagdarabkákat dobáltak ebbe bele a lányok?! És ugyan mi ütött beléjük? Hát nem tudják, hogy ezzel megmérgezhetik szegény párát? Amikor már vagy a tizedik ilyen furcsa darabka akadt a kezembe, kezdett némi félhomály derengeni agyacskámban... Így aztán tüzetesebben is megvizsgáltam... Hát persze! Hiszen egy hüllőnk van! Ez az állat "levedlette" a páncélja legfelős rétegét!!!!
Izé.... Ez ciki, mi? Habár, az elmúlt majd' három év során ilyet nem tapasztaltam. Pedig sokat nőtt azóta, amióta megvettük. Vagy ez mégsem normális dolog? Kissé elbizonytalanodtam. Mondjuk, teljesen egészségesnek tűnik a drágám... Jaj, már szinte érzem a szőke "csíkokat" a hajamban, ahogy szépen, lassan elszaporodnak....
2010. október 7., csütörtök
Levélváltás
Emmának nem erőssége az olvasás. Fájlaljuk is ezt rendesen, de nyilván nem lehet rá kényszeríteni. Sok minden érdekli, sok mindent elolvastat velünk, imádja a tudományos tévécsatornákat, de leülni egy könyvvel, az valahogy nem megy. Így aztán, ezzel párban, a helyesírása is... öhöm, öhöm, kreatív, ahogy azt már említettem is. Ezért is lett nyelvtanból az egyetlen "nemötös" jegye a legutóbbi bizonyítványában. Egész nyáron rimánkodtam neki, hogy olvasson, aztán kb. egy Rosszcsont Petire "futotta" neki (Zita ezalatt kb. egy tucatnyi könyvet "bekebelezett").
Summa summárum, csodák nincsenek; az új tanév első szövegértési felmérője nem sikerült túl jól. Feleslegesnek tartanánk veszekedni vele ezért, vagy leszidni, mert az ugyan mire lenne jó? Talán, hogy végképp megutálja a dolgot. Azt, mondjuk, kissé fájlalom, hogy a suliban, egyetlen vállrándítással megszüntették a korrepetálást (és a tehetségfejlesztést is ugyanazzal a lendülettel, egyébként, pedig abból Zita még sokat profitált tanodás korában). De ez van.
Zolinak támadt egy jó ötlete. Megbeszélte Emmával, hogy minden estére kér tőle egy ötmondatos, összefoglalót a napjáról, írásban.
Már egy ideje megállapítottam, hogy Emma végtelen Apa-imádata társul egy kisebb, hogy is mondjam, "tartással" (?) Zoli irányában. Lehet, hogy tévedek, de az biztos, hogy szorgalmasan körmöli estére a mondatkákat. Viszont Emma végtelenül rafinált, és a lustasága erősebb gondolkodásra sarkallja. Igaz ugyan, hogy apája azt kérte, hogy ne írjon túl rövid mondatokat, ő azért határozottan "egyszerűsít". Viszont tökéletesen kijön a szövegből Emma tündéri mivolta.
Bemásolom az első levelet (a helyesírási hibákat nem, személyiségi jogokból kifolyólag... :-) ):
"Én ma megírtam a matekot és szerintem jól sikerült. Kínoztak rajz órán a Katával együtt. És te mit csináltál? Egyébként jó volt a napom. És neked?" (apró magyarázat: a "kínzás" arra vonatkozik, hogy ő a betegsége miatt nem mehetett a múlt héten kirándulni az osztállyal, amit ő végtelenül sajnált, és rajz órán pedig arról kellett mesélni és rajzolni... gondolom, Kata barátnője is lemaradt róla)
Zolinak nagyon tetszett, így megválaszolta neki (ő nem ejtett eltusolandó helyesírási hibákat... :-) ):
"Az én napom zsúfolt volt. Az irodában el kellett készítenem néhány tervet és délután Buza Sanyi barátommal elmentünk tárgyalni egy céghez. Egyébként hiányoztatok."
A tegnapi Emma-összefoglaló is helyes lett (mármint úgy, mint aranyos, nem úgy, mint helyesírásilag pontos... :-( ):
"Ma teniszeztem és mielőtt megkérdezed, jól ment. Finom a vacsi. Szóval sokat egyél. Jó étvágyat! Milyen volt a napod?"
És még odabiggyesztette előre, hogy "Válasz:" Zoli most csak ennyit írt erre: "Fárasztó."
Célravezető lesz-e ez a kezdeményezés? Nem tudom. Én, mindenesetre, élvezem....
Summa summárum, csodák nincsenek; az új tanév első szövegértési felmérője nem sikerült túl jól. Feleslegesnek tartanánk veszekedni vele ezért, vagy leszidni, mert az ugyan mire lenne jó? Talán, hogy végképp megutálja a dolgot. Azt, mondjuk, kissé fájlalom, hogy a suliban, egyetlen vállrándítással megszüntették a korrepetálást (és a tehetségfejlesztést is ugyanazzal a lendülettel, egyébként, pedig abból Zita még sokat profitált tanodás korában). De ez van.
Zolinak támadt egy jó ötlete. Megbeszélte Emmával, hogy minden estére kér tőle egy ötmondatos, összefoglalót a napjáról, írásban.
Már egy ideje megállapítottam, hogy Emma végtelen Apa-imádata társul egy kisebb, hogy is mondjam, "tartással" (?) Zoli irányában. Lehet, hogy tévedek, de az biztos, hogy szorgalmasan körmöli estére a mondatkákat. Viszont Emma végtelenül rafinált, és a lustasága erősebb gondolkodásra sarkallja. Igaz ugyan, hogy apája azt kérte, hogy ne írjon túl rövid mondatokat, ő azért határozottan "egyszerűsít". Viszont tökéletesen kijön a szövegből Emma tündéri mivolta.
Bemásolom az első levelet (a helyesírási hibákat nem, személyiségi jogokból kifolyólag... :-) ):
"Én ma megírtam a matekot és szerintem jól sikerült. Kínoztak rajz órán a Katával együtt. És te mit csináltál? Egyébként jó volt a napom. És neked?" (apró magyarázat: a "kínzás" arra vonatkozik, hogy ő a betegsége miatt nem mehetett a múlt héten kirándulni az osztállyal, amit ő végtelenül sajnált, és rajz órán pedig arról kellett mesélni és rajzolni... gondolom, Kata barátnője is lemaradt róla)
Zolinak nagyon tetszett, így megválaszolta neki (ő nem ejtett eltusolandó helyesírási hibákat... :-) ):
"Az én napom zsúfolt volt. Az irodában el kellett készítenem néhány tervet és délután Buza Sanyi barátommal elmentünk tárgyalni egy céghez. Egyébként hiányoztatok."
A tegnapi Emma-összefoglaló is helyes lett (mármint úgy, mint aranyos, nem úgy, mint helyesírásilag pontos... :-( ):
"Ma teniszeztem és mielőtt megkérdezed, jól ment. Finom a vacsi. Szóval sokat egyél. Jó étvágyat! Milyen volt a napod?"
És még odabiggyesztette előre, hogy "Válasz:" Zoli most csak ennyit írt erre: "Fárasztó."
Célravezető lesz-e ez a kezdeményezés? Nem tudom. Én, mindenesetre, élvezem....
(ez egy régi kép... de úgy szeretem!!! a falon is fent van...)
2010. október 6., szerda
A fogatlan gólya
Az Ikreknél még nyoma sincs a fogváltási szándéknak, méltatlankodnak is rendesen. Mintha ez befolyásolható lenne... Emmának az első sorozat foga is hamar jött ki, és a foghullást is korán kezdte; alig múlt ötéves, amikor már ki is pottyant az első (egy eléggé viharvert) fogacska. A többi hét pedig lendületesen jött utána. Azóta "szünetel".
Zita kb. hatéves korában kezdte potyogtatni a fogacskáit, többé-kevésbé rendszeresen. Az első nyolc fog kb. elsős korának végére hullott ki, és minden fogvesztést többhetes "fogmozgás" előzött meg. Utána jött egy hatalmas szünet.... Már kezdett idegeskedni, hogy neki már a többi ki sem esik, mert bezzeg X-nek, Y-nak, no meg persze Z-nek is kiesett már egy/kettő/hat. És akkor negyedik végén nagy nehezen elhagyott megint egyet. Majd, az elmúlt 2-3 hónapban, hirtelen ötöt! Ráadásul, nagyjából úgy, hogy reggel egy kicsit megmozdul, és estére már kint is van! Ezért aztán most "befúj a szél a száján".... Legalább is, így cukkoljuk.. Mondtuk is neki, hogy biztos azért betegedett le a múlt héten, mert huzat van a torkánál... Egyébként tündéri így és nagyon vicces. Nem győzzük biztatni azzal, hogy vállalhatna valahol valami banya-szerepet, mert jelmez sem kéne...
Hogy jó döntés volt ez az iskola, az most már kezd határozottan kikristályosodni. Összehasonlításban az itthagyottal mindeképpen, de nem szándékom bántani a Tanodát, és a Balassi abszolút értékben is fantasztikus.
Az osztályközösség alakul, nagy erőkkel formálják a tanárok. Voltak már kirándulni együtt, ezen a hétvégén pedig a szülőket is meghívták egy közös kiruccanásra. Volt már "ismerkedő" játékos nap. Van egy darabka kertje minden osztálynak, amit művelnie illik, és év végén a legszebb kertet jutalmazzák. Azt is rendszeresen ápolgatják. Zita nagy rajongással beszél a legtöbb tanárról. Neki külön imponál, ha valaki szigorú. A torna tanár esetében is csak előadja a "műnyafogást", hogy de kemény, de ez tulajdonképpen bejön neki. A Honismeret tanár fanyar humoráért kórusban rajong az egész osztály, pedig nem bánik kesztyűs kézzel velük. Viszont a humor a fő fegyvere.... A latint is úgy szereti Zita! És amikor a latin-tanár megmutatta nekik a görög abc első tíz betűjét, az osztály kikönyörögte az összes többit is! Amikor arra biztatom lánykámat egy fárasztó estén, hogy mégse tanulja meg a János vitéz teljes első énekét (hétfőről szerdára adták fel..), teljesen felháborodva néz rám, és azt mondja: "EZT Róza néninél nem lehet megtenni!" És megtanulja... Félóra alatt... Ugyanezt a Róza nénit is imádja.. Naná, ha egyszer képregényt rajzoltat velük a János vitézből és olyan írásos házi feladatokat ad, hogy azok felolvasásánál dől az osztály a rötyögéstől?! Vidáman megy suliba, várja, hogy mehessen és fegyelmezetten készül az órákra. Mit kívánhatnék még? Ja! Első perctől egymásra találtak egy kislánnyal, aminek külön örülök...
Nos, ebben az iskolában tartottak Gólyabált múlt pénteken. Zita ugyan egész héten nem volt suliban a betegsége miatt, de erre bement. És a társai mindent elkészítettek neki. Így lett neki is "gólyacsőre", szerepe a műsorban és kékre fújt haja... A nyolcadikosok készítették elő nekik a programokat, az ötödikes "gólyák" pedig boldogan vetették bele magukat a gimnáziumi életbe! Letettek egy "esküt", és erről oklevelet is kaptak... Meg egy helyes papírgólyát. És tombola is volt, Zita egy csomó mindent nyert. Nagyon feldobódott, szerintem a végleges gyógyulását is elősegítette...
Így van nekünk tehát egy "fogatlan gólyánk"....
2010. október 5., kedd
Ajándék
Imolám és Klárám továbbra is hatalmas lelkesedéssel járnak péntek délután "agyagozni". Úgy tűnik nekem, hogy ez annál jóval több: igazán jó szakember "kezében" vannak, aki a Kresz Mária Alapítvány keretei között tartja ezt a foglalkozást. És az agyagozást sokszor kiégetés követi, meg mázazás. Már második éve töltenek ott két órákat, egy "végigdolgozott" munkahét levezetéseként - és engem mindig lenyűgöznek ezzel. Igazi szenvedély az, ami odaszögezi őket az alkotói székhez ennyi időre!
Az is igaz, hogy gyönyörű dolgokat hoznak haza. Amelyeken teljes mértékben látszik az ő odaadásuk, és néha persze a segítő kezek nyoma is. Egy ilyen komoly munkálkodás eredményét kaptam tőlük a születésnapomra. és ahogy az előző bejegyzésben elmesélt Imó-alkotástól, úgy ezektől a kis gyümölcskosárkáktól is elállt a szavam! Elfogult vagyok, persze... Ki nem az a gyerekeivel? De ezzel együtt is csodálatra méltónak tartom ezeket a műveket.
Íme:
És ha már ajándék... Van egy ilyen című dal is, a Piramis együttes énekelte. No meg Zoli is.... Hogy mikor? Hááát.... Az esküvőnkön!!!! És hogy miért? Mert amikor megkérte a kezemet (és végre el is hittem, hogy nem viccel), akkor egyetlen egy feltételt szabtam: hozzámegyek, de csak akkor, ha hajlandó az esküvőnkön egyszerre kb. 120 embert is büntetni azzal, amivel engem szokott rendszeresen: nevezetesen a folyamatos éneklésével!!! Bevállalta... És egyszer csak, a lagzi előrehaladtával, rávett két profi énekesnő vendégünket, hogy vokálozzanak neki, egy "mulatós" barátunkat, hogy szintetizátorral kísérje, elkunyerbálta a mikrofont a zenét szolgáltató (szuper!) csapattól és már szólt is:
"Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek
Gondolkodtam, mit is adhatnék neked.
Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,
hogy igazán én vagyok..."
Az is igaz, hogy gyönyörű dolgokat hoznak haza. Amelyeken teljes mértékben látszik az ő odaadásuk, és néha persze a segítő kezek nyoma is. Egy ilyen komoly munkálkodás eredményét kaptam tőlük a születésnapomra. és ahogy az előző bejegyzésben elmesélt Imó-alkotástól, úgy ezektől a kis gyümölcskosárkáktól is elállt a szavam! Elfogult vagyok, persze... Ki nem az a gyerekeivel? De ezzel együtt is csodálatra méltónak tartom ezeket a műveket.
Íme:
"Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek
Gondolkodtam, mit is adhatnék neked.
Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,
hogy igazán én vagyok..."
2010. október 4., hétfő
Állatok világnapja
Az van ma. Eddig ezt csak a suliban "tartották", amikor is akár élő állatot is lehetett bevinni. Így járt már mindkét nyulunk a Tanodában. Idén az ízeltlábúakról volt kiemelten szó. Gondoltam, hogy néhány morzsaleső vendégünket betessékelhetném egy skatulyába a porszívó kegyetlensége helyett, de aztán mégsem tettem.... :-)
Idén először, az oviban is tartanak egy egész "állatos-állati" hetet. Ennek keretében, kérték a gyerekeket, hogy vigyenek be állatos képeket, illetve plüssállatokat.
Tegnap délelőtt, a betegszabinak teljesen véget vetve, leckét írt Zita és Emma. Legidősebb lánykánk ugyan már hétközben is szorgoskodott, Emma viszont mindent kitolt az utolsó napra. Ezért aztán, a vasárnap délelőttünk némileg vergődve telt. Amíg Emma felolvasott nekem, vagy csak írta a feladatokat, addig én ruhákat hajtogattam, újabbakat teregettem, zoknikat párosítottam (már amelyiknek megtaláltam a párját...), hellokittysebbnél hellokittysebb bugyikákat szortíroztam, pakolgattam, stb... Zita is kötelességtudóan görnyedt az íróasztala felett - neki délután vívóversenye volt (hogy miért ment el egy hét betegség után? mert fanatikus! és egészen jól teljesített....). Zoli Klárával egy futóversenyen volt. Ez volt Klátyika első versenye, erre is csak azért ment el, "mert a végén Sport-szeletet osztanak". Mivel nagyon jó kis rugói vannak a mi kis "Nyüzüge Gizellánknak", ezért nagyon ügyesen teljesítette az 1km-es távot.
Szóval, mit is csinált mindezen idő alatt Imóka? Nos, közölte velem, hogy "Anya, nekünk is van házi feladatunk ám!" Kiderült, szeretne állatos képeket kivágni. Elé tettem egy halom National Geographic-ot és arra biztattam, hogy keressen bennük képeket. Nagyon lelkesen dolgozott és gyönyörűen vágott ki vagy egy tucat képet. Ekkor kiderült, hogy, ahogyan azt a Nővéreitől már többször látta, ő is szeretne egy tablót készíteni ezekből a képekből. Jó, mondtam, és adtam neki ragasztót és egy színes kartonlapot. Imó ismét türelmesen, hosszasan és erősen koncentrálva elbíbelődött, majd hozta a kész művet....
Őszintén szólva, leesett az állam! Teljesen szépen elrendezett, gusztusos összeállítást készített, amihez még díszelemeket is rajzolt, sőt, nagyvonalúan bevonva az itt sem lévő ikertesóját, ráírta mindkettőjük nevét!
Úgy gondoltam, hogy ezt meg kell örökíteni. Íme:
Idén először, az oviban is tartanak egy egész "állatos-állati" hetet. Ennek keretében, kérték a gyerekeket, hogy vigyenek be állatos képeket, illetve plüssállatokat.
Tegnap délelőtt, a betegszabinak teljesen véget vetve, leckét írt Zita és Emma. Legidősebb lánykánk ugyan már hétközben is szorgoskodott, Emma viszont mindent kitolt az utolsó napra. Ezért aztán, a vasárnap délelőttünk némileg vergődve telt. Amíg Emma felolvasott nekem, vagy csak írta a feladatokat, addig én ruhákat hajtogattam, újabbakat teregettem, zoknikat párosítottam (már amelyiknek megtaláltam a párját...), hellokittysebbnél hellokittysebb bugyikákat szortíroztam, pakolgattam, stb... Zita is kötelességtudóan görnyedt az íróasztala felett - neki délután vívóversenye volt (hogy miért ment el egy hét betegség után? mert fanatikus! és egészen jól teljesített....). Zoli Klárával egy futóversenyen volt. Ez volt Klátyika első versenye, erre is csak azért ment el, "mert a végén Sport-szeletet osztanak". Mivel nagyon jó kis rugói vannak a mi kis "Nyüzüge Gizellánknak", ezért nagyon ügyesen teljesítette az 1km-es távot.
Szóval, mit is csinált mindezen idő alatt Imóka? Nos, közölte velem, hogy "Anya, nekünk is van házi feladatunk ám!" Kiderült, szeretne állatos képeket kivágni. Elé tettem egy halom National Geographic-ot és arra biztattam, hogy keressen bennük képeket. Nagyon lelkesen dolgozott és gyönyörűen vágott ki vagy egy tucat képet. Ekkor kiderült, hogy, ahogyan azt a Nővéreitől már többször látta, ő is szeretne egy tablót készíteni ezekből a képekből. Jó, mondtam, és adtam neki ragasztót és egy színes kartonlapot. Imó ismét türelmesen, hosszasan és erősen koncentrálva elbíbelődött, majd hozta a kész művet....
Őszintén szólva, leesett az állam! Teljesen szépen elrendezett, gusztusos összeállítást készített, amihez még díszelemeket is rajzolt, sőt, nagyvonalúan bevonva az itt sem lévő ikertesóját, ráírta mindkettőjük nevét!
Úgy gondoltam, hogy ezt meg kell örökíteni. Íme:
2010. október 3., vasárnap
Összeesküvések gubanca
Holmi kimerültség, holmi hajszoltság, holmi megpróbáltatások és holmi közeledő (most már távolodó...) születésnap apropójából, kedvenc férjem úgy gondolta, hogy elragad engem egy hétvégére a mi kis sárvári paradicsomunkba.
Holmi közelgő (immáron távolodó...) születésnap és holmi régen tapasztalt kultúrális élmény apropóján, drága anyukám vett négy jegyet a tegnapi-szombati MŰPA-s koncertre.
Amikor szerda este, Anyut a kapuhoz kikísérve, Zoli arra tátotta volna a száját, hogy megbeszélje Anyuval a péntektől vasárnapig tartó gyerekmegőrzést, Anyu gyorsabb volt és odavetette: "Szombat este négyesben megyünk koncertre a Beethoven-estre, Vásáry Tamás fog zongorázni és vezényelni!" Zoli be is csukta tátva maradt száját és kissé letörve kullogott vissza a házba. Beavatott tervébe és elmondta, hogy milyen nehézségbe ütközött.
Végül aztán felhívta Anyut, és neki is elmondta gondját. Nos, Anyukám elégg nehezen viseli, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogyan ő azokat elképzelte, de azért gálánsan felajánlotta, hgy akkor sógornőmékkel elmennek. Zoli nem akart egy ilyen csalódást megkockáztatni. Akkor elég lesz egy éjszaka is... De azért még megkísérelt egy fordulót a szállodával, illetve Sanyi barátunkkal (aki egyébként ugyancsak odament feleségével és akinek eredetileg az ötlet köszönhető), de a nagy válság közepette sem volt már üres szoba csütörtökről péntekre, hogy esetleg előre csúsztassuk az érkezés időpontját. Sebaj.
Péntek reggel még elszállítotttuk Imót és Klárát az oviba, összeszedtük a négy gyermek egynapi cuccát, átvittük Emmát és Zitát Anyuékhoz (a két sulis még betegszabin volt), és kényelmes tempóban lekocsikáztunk Sárvárra.
Tulajdonképpen, nálunk a pihenés, a kettesben lét öröme már ott kezdődik, amikor úgy tudunk pár órát utazni, hogy nyugodtan beszélgethetünk. Senki nem szakítja félbe a mondatunkat szavanként - és még a telefonok szerepe is lecsökken....
A Sárváron töltött 24 óra maga volt a tökély, szokás szerint. Fürdés, evés-ivás, beszélgetések (végül is egy kis társaság jött össze), alvás, pihenés és NYUGI. Nagyon jó volt.
Nem állítom, hogy nem volt nagy a csábítás az ottmaradásra, de azért szívfájdalomról sem beszélhetnék. Ismét nyugis tempóban, ismét beszélgetősen visszakocsikáztunk Pestre. Itthon átöltöztünk, és már jöttek is Anyuék: ugyanis még egy vacsorára is meghívtak minket a koncert előtt! Kívánhatnék ennél többet? Nem hiszem...
A vacsora számomra eléggé felejthetővé sikeredett, már ami a gasztronómiai részét illeti, a koncert viszont zseniális volt! Hogy egy ilyen vékonydongájú emberbe ennyi energia, ennyi tűz, ennyi lélek és ennyi tehetség szoruljon!!! Lenyűgözött!!!
Így sikerült tehát kicsomózni a jószándékú titkolózások csomóját.... Így lett részem egy egyéjszakás kalandban Sárváron.... Így gondolom ismét azt, hogy még így, "megöregedve" is, nekem irtózatosan nagy szerencsém van.
Holmi közelgő (immáron távolodó...) születésnap és holmi régen tapasztalt kultúrális élmény apropóján, drága anyukám vett négy jegyet a tegnapi-szombati MŰPA-s koncertre.
Amikor szerda este, Anyut a kapuhoz kikísérve, Zoli arra tátotta volna a száját, hogy megbeszélje Anyuval a péntektől vasárnapig tartó gyerekmegőrzést, Anyu gyorsabb volt és odavetette: "Szombat este négyesben megyünk koncertre a Beethoven-estre, Vásáry Tamás fog zongorázni és vezényelni!" Zoli be is csukta tátva maradt száját és kissé letörve kullogott vissza a házba. Beavatott tervébe és elmondta, hogy milyen nehézségbe ütközött.
Végül aztán felhívta Anyut, és neki is elmondta gondját. Nos, Anyukám elégg nehezen viseli, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogyan ő azokat elképzelte, de azért gálánsan felajánlotta, hgy akkor sógornőmékkel elmennek. Zoli nem akart egy ilyen csalódást megkockáztatni. Akkor elég lesz egy éjszaka is... De azért még megkísérelt egy fordulót a szállodával, illetve Sanyi barátunkkal (aki egyébként ugyancsak odament feleségével és akinek eredetileg az ötlet köszönhető), de a nagy válság közepette sem volt már üres szoba csütörtökről péntekre, hogy esetleg előre csúsztassuk az érkezés időpontját. Sebaj.
Péntek reggel még elszállítotttuk Imót és Klárát az oviba, összeszedtük a négy gyermek egynapi cuccát, átvittük Emmát és Zitát Anyuékhoz (a két sulis még betegszabin volt), és kényelmes tempóban lekocsikáztunk Sárvárra.
Tulajdonképpen, nálunk a pihenés, a kettesben lét öröme már ott kezdődik, amikor úgy tudunk pár órát utazni, hogy nyugodtan beszélgethetünk. Senki nem szakítja félbe a mondatunkat szavanként - és még a telefonok szerepe is lecsökken....
A Sárváron töltött 24 óra maga volt a tökély, szokás szerint. Fürdés, evés-ivás, beszélgetések (végül is egy kis társaság jött össze), alvás, pihenés és NYUGI. Nagyon jó volt.
Nem állítom, hogy nem volt nagy a csábítás az ottmaradásra, de azért szívfájdalomról sem beszélhetnék. Ismét nyugis tempóban, ismét beszélgetősen visszakocsikáztunk Pestre. Itthon átöltöztünk, és már jöttek is Anyuék: ugyanis még egy vacsorára is meghívtak minket a koncert előtt! Kívánhatnék ennél többet? Nem hiszem...
A vacsora számomra eléggé felejthetővé sikeredett, már ami a gasztronómiai részét illeti, a koncert viszont zseniális volt! Hogy egy ilyen vékonydongájú emberbe ennyi energia, ennyi tűz, ennyi lélek és ennyi tehetség szoruljon!!! Lenyűgözött!!!
Így sikerült tehát kicsomózni a jószándékú titkolózások csomóját.... Így lett részem egy egyéjszakás kalandban Sárváron.... Így gondolom ismét azt, hogy még így, "megöregedve" is, nekem irtózatosan nagy szerencsém van.
