Rendben, játsszunk!

Nincs nekem semmi kifogásom különösebben ezek ellen a körbe-jelölgetős dolgok ellen. Nem sznobizmusból ignorálom őket - hanem pusztán időhiányból. Annyi mesélnivalóm akad mindig a családról, hogy annak is csak már az jó, ha a felét leírom - nemhogy még bemásoljak, kilinkeljek, felsoroljak, stb. Ráadásul, néhány bevált blogon kívül, nem nagyon olvasok sem blogokat, sem az Internetet, úgy általában.

De most. Ezzel a gyerekkori emlékekkel kapcsolatban - szó szerint, szinte filmszerűen, megrohantak az emlékek, a képsorok. Rengeteg, felfűződve egymásra, mint egy gyöngyökből álló lánc. Így hát, ezúttal engedek - főleg Edith oly' kedves unszolásának - és ha az összes láncszemre nem is lesz időm, energiám, de néhányat "kibontok".

Hát jöjjenek!

1. Reggelik

Apám nagyon elfoglalt ember volt világ életében - viszont mindig "rám ért". Például minden reggel, amikor kisiskolás koromban, elvártam, hogy a kakaóm mellé, megkapjam a napi "Lucky Luke" adagomat. Vagy esetleg Tintint. Ezek képregények, amelyeket akkoriban csak külföldön lehetett beszerezni, idegen nyelven. Apu ilyeneket hozott nekem számos külföldi útjáról (angolul vagy franciául) és aztán reggelente elovasott belőle négy oldalt - szinkron tolmácsolva. A poén az, hogy én ezt nem éltem meg egy különleges teljesítménynek, de azért méltányoltam az erőfeszítést.

2. Bevásárló lista

Ha már megemlítettem Apám gyakori utazásait, feljött a következő meghatározó emlék. Mielőtt elindult ezekre az utakra (ahol, ha nem volt meghívása valamilyen ebédre/vacsorára, akkor az itthonról vitt téliszalámit ette, ott vásárolt kenyérrel, hogy ne nagyon kelljen költenie, többet vásárolhasson nekünk), gondosan összeállított listákat kapott - Anyám tollából. Persze mi is kérhettünk. Bátyám esete egyszerű volt, vagy farmert, vagy Rolling Stones lemezt kért. De mi nők! Bonyolítottuk, részleteztük! Kértünk pl.: kék alapon kockás rakott szoknyát térd fölé érő modellben, de ne legyen rajta gomb. És akkor az én drága Apám járta a genfi/párizsi/londoni üzleteket addig, amíg meg nem találta a gombnélküli, kék alapon kockás rakott szoknyát, ami véletlenül sem ért térd alá....

3. Párizs legszebb elefántja

Az egyik ilyen kérésem még kb. 4 éves koromban. "Mit hozzak neked, Szityuskám?" - kérdezte Apám. "Apa, hozd el nekem Párizs legszebb elefántját!" - kértem én, szerényen. És Apu elhozta! Még levehető kabátja is volt és számomra a legszebb a világon! Annyira, hogy a mai napig velem van, az ágyban (Zolinak kötelező volt megszoknia!) és igen sokáig vittem magammal minden utamra. Kabátja már nincs, de még mindig gyönyörű a csíkos kis felsőtestével és egyáltalán. Még gyermekeim is tiszteletben tartják - az Anyáé!

4. Balatonszéplak

Ott volt nyaralója Apu munkahelyének és ott töltöttem minden nyáron (már közvetlen a suli előtt is) a nyári vakáció első két hetét - sok más gyerekkel, szülők nélkül. Fantasztikus hely volt! Két dolog volt mindig jellemző erre a két hétre: nem volt jó a kaja és nem volt jó az idő. Ha ez utóbbi mégis, néha, akkor gyorsan leégtünk és utána a szobánk szőnyegpadlójába dörgölőzve vakaróztunk - hámlottunk. Négyen voltunk egy szobában, én mindig pótágyon aludtam. Pompás nyaralások voltak, hétvégén meglátogattak a szülők, de attól mi még maradni akartunk. Bátyám mindig írt levelet - elmesélte az iskolai évzáróimat, amiket szinte mindet kihagytam, de mindig kaptam könyvet a kiváló tanulmányaimért (magatartásból MINDIG kegyelem ötös!), az igazgatónő beszéde MINDIG unalmas volt (tesóm szerint) és Misi mindig megkérdezte, hogy találkoztunk-e már jegesmedvékkel és küldjön-e fülvédőt.

5. Családi nyaralások

Azok is remekek voltak. Voltunk úgy Jugoszláviában, keresztszüleimmel, Brac szigeten. Igazi kaland volt! Már eleve Trabanttal és Wartburggal! Kicsit még vadon voltunk, nem kialakított strandokon, öblökben járkáltunk, árnyékos "kannibál" sarkot találtunk ki magunknak, a déli étkezésekre. Csupa szép emlék!

És még mennyi minden toporog itt a fejemben! De most mennem kell, anyai kötelezettségeim hívnak, harsány szóval. De talán holnap délelőtt folytatom, mert szeretnék még szót ejteni Nagymamám életszagú meséiről és a közös diótörésekről, imádott Nagypapám "kopogós" játékáról a szenes-pincéből, no meg a hurka-készítéseiről, további nyaralásokról, Jánossal is együtt, vasárnap délelőtti főzésekről Anyuval és az ugyancsak vele lebonyolított szombati piacozásokról, az olvasási mániámról, a fociról Bátyámmal és más ifjakkal a kert végében, az Onedin-családról, a fülműtétemről és egy bizonyos óvodai farsangról - no meg annak meglepő folytatásáról (egy torta kálváriája alcímmel...)

Talán holnap!