Lovaglás IV.

Egy-két kivételtől eltekintve, Zita zárta a sort a lovaglók között. Miután a Kicsik összesen fél órát, Emma egy másik felet lovagolt, így Zitusnak bő egy órát kellett várnia. De nem unatkozott ám!!!! No, nem ülte végig feszült figyelemmel húgai produkcióit, hanem elballagott az istálló felé és ott serte-pertélt végig. Beszélgetett a lovarda dolgozóival, begyűjtött egy csomó "értékes" információt (pl.: miért van kötés egyik ló lábán, ki a csődör, ki a kanca, ki a herélt, melyik hány éves és melyik dobta le a vendéget aznap reggel, stb.). A lovakat simogatta, "beszélgetett" velük is, ha lehetett, segített is a teendőkben. Továbbá megcsodálta a lovarda nem lónemű állatait is. Vannak ott birkák, szürkemarhák, cicák, szamár (egy gyönyörű példány, Sanyi névvel...), és vagy öt-hat kutya. Ez utóbbiak közül nagy barátságot kötött az egész család az egyikkel, egy kis "kotorék" ebbel, amelyik hűségesen kísérgetett minket és lelkesen rohangált az eldobált labdája után. Persze, az összes lány haza szerette volna vinni...
Zita lovagló-tudománya is megérdemel minden elismerést. Ő is csinálja mindazokat a műveleteket, mint Emma (pl. ügetés, "figurák", futószáron vágta), és nagy örömömre, az esetek túlnyomó százalékában ő is nagyon koncentrált. Benne talán nagyobb félsz (vagy "tisztelet"?) lakozik a ló irányában, ezért néha talán nem olyan határozott, mint legidősebb húga. Sajnálja is megrúgni azt a szegény állatot....

Nagy vágya, hogy terepre mehessen végre, de szerencsére az oktatói (Bea Rádpusztán és Dóri és Kata Gödöllőn) türelemre intik. Már ott tart, hogy ő szárral vágtázik futószáron (tehát nem csak kapaszkodik). Lassan majd vágtázhat szabadon (jaj nekem!!!), később mehet majd nagy, füves karámba, ahol megtanulhatja azt, hogy teljesen biztosan irányítsa a lovat olyan környezetben, ahol nem "adott az irány" (ahogy a körkarámban) és aztán majd, talán.... No, én remélem, hogy addig még eltelik pár év. Mondjuk Zita lovaglásában meg az a jó, hogy azért ő már nem olyan kicsi a lóhoz képest; valahogy jobban hihető, hogy tudja "uralni" az állatot. Viszont nála félek attól, hogy könnyebben bepánikol.
Mindenestre, ezen a nyáron, ő is nagyot lépett előre és biztosan jót tett mind a testének, mind a lelkének ez a sok találkozás a lovas-sporttal.

Miután mindenki lelovagolt, még megküzdöttek a lányok azért, hogy ki vezetheti vissza a lovat, ki moshatja le a lábait és ki szerszámozhatja le, majd mindezt végre is hajtották. Még megsimogattunk tíz-húsz lovat, újabb időpontokat egyeztettünk és már a végére is értünk az így, circa 2,5-3 órás mókának....