Gördül a kő...

.... lassan, lefelé a szívemről, Zoli szívéről és mindazokéról, akik szeretik Zitát és aggódnak érte. Végre letelt a várakozási idő és eljött az a pillanat, amikor beszélhettem a doktornővel Zita 24 órás EKG-jának eredményéről. Nos, nem azt mondja, hogy nincs semmi és vaklárma az egész. De azt igen, hogy nincs semmi olyan eltérés, ami miatt nem sportolhatna, vagy bármilyen korlátozást vagy gyógyszerezést igényelne. És még arra is kért, hogy mindenképpen menjünk el a csütörtökre betervezett terheléses EKG-ra a Kardiológia Intézetbe. Így lesz teljes a kép. Akkor majd beszéljünk újra. És majd akkor visszatérünk arra, hogy kell-e kontroll. Zitus mehet szerdán versenyre, és ez pompás. De a nyugalom még nem teljes. A fejem már öt napja fáj és feszít az aggodalomtól. Még nem múlt el. De a kő azért kezd lefelé gördülni...

Mindeközben Zita ugyanott folytatja, ahol abbahagyta. Rengeteget fut az atlétika-edzésen, vígan edz a vívó-versenyre, és tegnap azzal jött haza a suliból, hogy a tanítónő kihirdette (nem igazán értem, hogy mi célból, annyira azért nem tetszik az ötlet), hogy kinek van a legtöbb ötöse az osztályból... És hát kinek? Zitának!

Még egy gondolat. Hogy milyen nagyszerű kezek között volt/van Zita? A Tűzoltó utcai klinikán készült papírján a következő mondat áll az anamnézisnél: "Papp Erzsébet főorvosnő (a Sportkórházból küldő doktornő) kérésére vizsgáljuk az okos, sportoló leánykát." Örök hálám ezért a hozzáállásért! Túl a szemmel látható profizmuson, a nyilvánvaló értelmen, nagyon ott van az érzelem is! Szerintem a doktornő (Szabolcs Judit) kezei között már ettől is gyorsabban gyógyulnak a kis szívbetegek!