Pages

2009. december 8., kedd

Zenés elsők

Az élet persze egy pillanatra sem fékezhet nálunk, hiába kellett még pár orvosi vizsgálatot beiktatni (mert ráadásul, Zitán kívül, még Emmus is produkált egy kis megfázásos-köhögős izét, amivel itthon maradt a múlt héten három napra). Múlt szombaton ismét izgatottan készülődhetett családunk.... Emmácska első zongora vizsga-hangversenyére! Ez természetesen egy jelentős esemény volt, hiszen ő is megkezdhette zenei pályafutását a nagyközönség előtt. És, megvallom, így utólag, hogy kissé szorongva vártuk ezt a napot, mert Emma nem kifejezetten az a szereplős típus. De azért kúrálja magát...


Két pici darabkával készült. Többet nem is lehetett volna elvárni, alig három hónap zongora-tanulás után. Legnagyobb örömünkre, remekül sikerült a bemutatkozó előadása, mert bár látszott rajta az elfogódottság, tökéletesen adta elő a kis számait! Ugyan csak halkan merte elrebegni a Larissza néni által odaszervezett Mikulásnak, hogy milyen darabokat készül játszani, és a végén is olyan villámgyorsan hajolt meg és tűnt el a színpadról, hogy akármilyen szélvész kisasszony megirigyelhette volna...., de a zongoránál tökéleteset nyújtott! Nagyon örültünk ennek, mert egy esetleges felsülés biztos nagyon visszavetette volna őt a zongorázhatnékjában, így viszont inkább lendített rajta ez az élmény!


Szombatra jutott még egy premier; persze családunk életében kevésbé jelentős, mint Emma fellépése. Az úgy kezdődött, hogy október végére kaptunk - a házassági évfordulónkra - a szüleimtől két jegyet (plusz az ő kellemes társaságukat) egy koncertre a Gödöllői Kastélyba. Az előadó Bogányi Gergely zongoraművész volt. Szüleim mindig lelkesen járnak a koncertjeire. Akkor azért megérthettem, hogy miért.... Fantasztikus Liszt-estet hallhattunk! Akkor este Emma kissé sírdogálva kérte, hogy vigyük magunkkal őt is. Ezt, sajnos, nem tehettük meg, de megígértem, hogy legközelebb mindenképpen úgy intézem, hogy ő (és persze Zita) is jöhessen.

Mostanában mindig keresgéltem a neten, hogy milyen ünnepváró programra vihetném a gyerekeimet. Már sikerült eljutnunk a két Kicsivel a Művészetek Palotájába az "Egyszer volt Budán kutyavásár" című táncelőadásra, amit annyira imádtak az Ikrek, hogy sokáig emlegették: "Anya, olyan jó volt!!!" És így bukkantam rá a Gödöllői Kastélynapokra. Nagyon vonzónak tűnt az egész program (bár főként hóban lenne az, a lovasszánnal...), de leginkább a szombat esti zenei műsor: Bogányi Gergely és Kelemen Barnabás ünnepi koncertje. Ez az! Erre kell elvinnem a lányokat, életükben először, igazi, esti, "felnőtteknek való" komoly zenei estre!

El is mentünk, öten: Zita, Emma, Anyu, Zoli és én. A környezet gyönyörű volt persze- pont abban a teremben volt a koncert, ahol Zolival összeházasodtunk. Az egyik sarokban egy hatalmas, ízlésesen feldiszített karácsonyfa. És akkor bejöttek ők négyen: Bogányi Gergely, zongoraművész, Kelemen Barnabás, hegedűművész, Kokas Katalin hegedűművész és "egyébként" Kelemen Barnabás felesége, és Kokas Dora, Katalin húga. Brahmsot adtak elő, valami fergeteg módon. Nem elég, hogy szédületesen jól játszottak, de ráadásul látványnak sem volt utolsó. Ahogy a zenészek összenéztek néha... Volt ott szerelem, szeretet, barátság, huncutság és szenvedély! Dora szigrú, szép kontya a végére teljesen széthullott, a szemébe lógott a haja, az arca kipirult... Zitát nagyon elbűvölte a dolog. Emma is élvezte, de ő nagyon elfáradt. A második részről el kellett volna jönnünk, mert az egy kevésbé élvezhető darab volt (számomra ismeretlen zeneszerzőtől), Emma bele is aludt, Zita azt is élvezte. Bár ott már nem volt zongora, hanem nyolc vonós.

Szóval ez a volt a két zenei premier. (Csak zárójelben jegyzem meg, mert ez már nem olyan izgi, hiszen csak engem érint, de tegnap voltam Anyuval a Művészetek Palotájában a Postás-Matáv-Magyar Telekom zenekar legújabb névváltozásának nulladik születésnapján, ahol élőben hallhattam-láthattam, életemben először, Kocsis Zoltánt zongorázni. Liszt Esz-dúr zongoraversenyét játszotta a zenekarral valami olyan frenetikus módon, hogy azt gondolom, hogy egyáltalán nem kell hozzáértőnek lenni - hiszen én sem vagyok az -ahhoz, hogy ez bárkit lenyűgözzön. Megállapítottam, hogy Liszt őrült volt, hogy ilyen darabot komponált, de milyen jó, hogy a XXI. században is akadnak még őrültek, akik ezt el is tudják játszani, és ilyen jól!!!)   

2 megjegyzés:

Judit írta...

Gratula a vizsgához! :)

(milyen érdekes, Bogányi Gergely weboldalát a párom készítette anno...) :)))

Maculi írta...

Gratulálok a vizsgához!
Macus