Ambíciók

A helyzet az, hogy Imola személyisége egyre jobban kinyílik. Szó szerint (I)mókás lett a hölgy; valami egészen sajátságos, természetesen bűbájos, humort fejlesztett ki. A család dől a nevetéstől, ő meg néha műfelháborodást mímel, hogy "kinevetjük", de látszik rajta, hogy egyébként élvezi a figyelmet. Egyszerűen lenyűgöz mindenkit, kivétel nélkül, tulajdonképpen a komplett család rajongójává vált. Nem mindig poénnak szánja, de egyszerűen úgy sül el. Bohókásan gesztikulál hozzá - utánozhatatlanul. Minden napra tartogat valami leleményességet, párat le is jegyeztem nemrégiben - bár azok inkább bájosak, mint viccesek, de azért ott is fellelhető egy gyengéd humor. Jöjjön tehát egy újabb gyöngyszem, amin hatalmasat kacagtunk mind. Arról beszélgettünk, hogy ki milyen sportot készül űzni. Klára listája igen hosszú, nem tudom, hogy lesz elég 24 óra arra, hogy ez mind beleférjen a napjába... Imola is tervezget, természetesen. A vívás, futás és egyebek mellett, egyszer csak felragyogtatta a tekintetét: "Tudom már! Én vízilabdázó leszek!!!" Próbáltam közbevetni, hogy "De Imó! Olyanok nem vízilabdázhatnak, akik nem is tudnak (rendesen) úszni! Vagy te leszel az első karúszós vízilabdázó?!" Mire Imó közelebb jött és hevesen kalimpált a kezeivel: "Dehogyis! Én CSEREJÁTÉKOS leszek!!! A többiek játszanak, nyernek, és az enyém is lesz a kupa!!!"
Hah. Fifikás, mi? (Meg elementárisan, ámde tulajdonképpen egészségesen lusta....)