Miközben rettenetesen öregnek érzem magam azzal, hogy ezt leírom, nem tehetek másképpen: a mai gyerekek viszonya a fényképezéssel gyökeresen eltér attól, amit anno mi ápoltunk. Nem titkolom, hogy már beikszeltem a negyediket, és bizony,az én gyerekkoromban mi még elmentünk a fényképészhez, és bepózolt az egész család, vagy esetleg a fényképész jött el hozzánk. Később, saját géppel, már a szüleim készítettek egy-egy tekercsnyi képet; majd jött a dia-korszak, aztán vissza a papírképekhez, immáron színesben is. Jó pár év tükör-reflexes csodával, aztán lassan beköszöntött a digitális éra - a mi családunk az elsőt az Ikrek születésével kapta, Zoli német partnereitől. Nos, ha én ezt így elmesélem Zitának, gyakorlatilag úgy képzeli a gyerekkoromat, hogy bizonyára kőpattintással csiholtunk tüzet.... Mert most már lassan a tolltartóba is beépítenek egy fénykép-készítő szerkezetet - amin természetesen RÖGTÖN vissza lehet nézni a frissen készített művet. Instant fotózás folyik - "muti, muti!"- szól a kérés egy másodperccel a kattintás után, és már lehet is értékelni. És ritkán kerül kinyomtatásra a kép. Viszont repül a közösségi oldalra, fénykép-bűvölő programokra, és jöhetnek a like-ok...
Szóval, Zita, mint a generációja sok tagja már ebben környezetben felnőve, teljesen másképpen viszonyul a fotózáshoz. Sok volt és mostani osztálytársa (edzőtársa, stb.) képét látom a neten, és megállapíthatom, hogy ez kortünet. Nem szeretnék megfogalmazni kritikát, mert pont ellenkezőleg, egy új önkifejezési forma alakul ki - szerintem. És sokszor rengeteg ötletet, egyéni látásmódot, tőlem nagyon eltérő észlelési készség is megmutatkozik. Zitánál is látom, hogy máshogy kezeli a fényképezés adta lehetőségeit, mint én; és mindig lenyűgöz, hogy mit és hogyan fotóz. Úgy vélem, van hozzá érzéke, de azt is érzékelem, hogy nem csak neki. Sokaknak az ő generációjában.
Rengeteg "önarcképet" készít, ami engem meglep. Sokszor elég majomkodós, meg megjátszott, de néha meg olyan jól elkap valamit saját magából... Mostanában sokat fotózta az ikerhúgait (Emma kimaradt egy picit a szórásból, aminek most nem szeretnék túl mély lelki okokat nyilvánítani). Gondoltam, beteszek pár képet azok közül, amiket ő készített. Hogy rögzítsem, hogy hogyan látta ő őket most, 2012. nyarán.
KLÁRA
KETTEN
|
A művésznő és az egyik "modell" |
|
A művésznő és a másik "modell" |
4 megjegyzés:
A lányok nagyon helyesek!
Az én Rékám is 8 éves, de egy ideje már kiválóan kezeli a fotógépet. Egészen más generáció.
Hat ezek tenyleg nagyon jo kepek, van koztuk par igazan muveszi is!
Es ami a legfontosabb: erezni a kepekbol a szeretetet, amivel a testverei fele fordul, az odafigyelest...
És milyen "spórolósan" fényképeztünk. Néztük, még hány kocka van, mert pénzbe került az előhívás meg a nagyítás. És nagyon meg kellett nézni, mit fényképezünk le, és nagyon kellett figyelni, nehogy véletlenül életlen vagy sötét legyen a kép, mert azt már csak hetek múlva láttuk, hogy a pótolhatatlan kép nem sikerült. Sajnos ez a reflex belőlem már nem kopik ki, pedig tudom, hogy legföljebb az elemet kell kicserélni, vagy a memóriából törölni, és százszám készíthetném a képeket. Jó, hogy a mai gyerekek már szabadon használják ezt az eszközt. Móni
Így van, Móni! És örülök, hogy ebben nem kell spórolni. A bőség zavara ez esetben nem zavar, mert ezek a képek mind-mind emlékké válnak!
Dominika, Judit! Köszi!!!
Megjegyzés küldése