Pages

2012. augusztus 18., szombat

Edzőtábor reloaded

"Hát, nem tudom, fura lehet az edzőtábor"- közölte egyszer csak a minap Imola merengve.
"Miért, Imó?"-kérdeztem, mert tényleg érdekelt.
"Hát, mert én nem tudnék elaludni jóéjt puszi és mese nélkül."
Kicsit elolvadtam. :-) (Még akkor is, ha tudom, hogy ha valaki, hát ő bárhol, bármikor, bárhogyan képes elszunnyadni...)

Zita ismét nekivágott a keszthelyi vívó edzőtábornak. Ebben ugye nem lenne semmi különleges, ha nem létezne még mindig sajnos az elalvós problémája. Egy darabig azon nyavalygott, hogy nem akar menni. De tudta, hogy ez egy "szükséges rossz" (no meg az apai szigor úgysem engedte visszakozni... ) Aztán egyszer csak átcsapott lelkesedésbe. Ami egészen két órával az odaérkezése utánig tartott. 
Szurkolok azért neki, hogy jól érezze magát.
Szurkolok magamnak is, hogy ne hívogasson fél éjszakákon át. :-)
Folyt. köv. 

3 megjegyzés:

Catty írta...

Szia Szilvi, Mennyire sok a hasonlóság a gyerekeink között is néha... Nálunk Dávid a nemotthonnem alszomjól :-) Tavaly Erdélyben járt táborozni így és néha fél éjszakákon át hívott minket, hogy zajokat hall, nem tud aludni és még sorolhatnám, de edzőtáborral is jártunk már így. Domi bárhol bármikol el tud aludni és el is alszik, ha elfáradt. A kicsikről nagyon még nincsenek tapasztalataink, de ami késik ...
puszi
Márti

VRJúlia írta...

Üdv szerény világomban, ezzel kezdem, mert odaát nem szeretnék ezzel feltűnősködni( itt muszáj megjegyeznem, hogy hű de örültem...erről ennyit).
És ami az elalvást illeti-évek óta táborokat szervezünk, és buzdítjuk a szülőket, hogy tessék csak szépen elengedni a gyereket megszokja, élvezni fogja, és majd csak elalszik valahogy...és persze a mi lányaink velünk vannak...könnyű nekik ( vagy nem).
Aztán esténként simogatunk, vigasztalunk, mesét mondunk, hogy senki ne legyen árva.
Most meg azon gondolkodom, hogy milyen is lesz, amikor a lányok majd nélkülünk mennek el, kinek lesz nehezebb az elalvás: talán nekem.( Bár Anna egyelőre bárhol, bárkivel, Rebeka meg sehol senkivel, csak velünk...)

Oanke írta...

Na igen. Én már egészen kicsi korban küldözgettem a gyerekeket mindenhova, hogy ne legyen ottalvós problémájuk, mert nekem mindig volt és rendszeresen tönkretette az egyébként nagyon klassz táborokat, bulikat. Manapság, ha úgy felhívom őket két-háromnaponta, akkor is rámmordulnak, hogy nem dedósak, ne hívogassam őket állandóan.