Mi is a legjobb és a legrosszabb?

Ezen a nyáron úgy alakult, hogy sokszor van öt gyerekünk, a "megszokott" négy helyett. Még Pesten, a jobb agyféltekés rajztábor alatt, Zita barátnője, Dóri, is nálunk "lakott" - így egyszerűbb volt mindenkinek, és persze "bulisabb" a gyerekeknek. Most meg, mióta a Balatonon vagyunk (lassan két hete), "turnusokban" váltják egymást a "bónusz" gyerekeink. A sort unokaöcsém, Gergő kezdte, aki csak egy hétvégét volt itt, majd jött Eszter, Emma barátnője, és őt pedig ismét Dóri, Zita "LB"-je (Legjobb Barátnő) vagy inkább "BFF-je" (Best Friend For ever) követi, aki megint táborozik az összes saját lányunkkal: ezúttal az olyan nagyon szeretett boglári teniszedző által szervezett sport- vagy, hivatalos nevén, tenisztáborba járkálnak majd el a mi "bázisunkról".

Szóval, az ötgyerekes lét nagyon tetszik ám nekünk; és élvezzük az olyan pillanatokat, amikor feltesszük a pincérnek azt a kérdést, hogy vajon kitalálja-e, hogy az öt gyerekből melyik az ikerpár (nem, nem találja ki: Emmát és Esztert gondolja annak), vagy a kompnál elkerekedő szemmel néz ránk a pénztáros: ÖT GYEREK?!?! Az eggyel több gyerek (főleg, hogy az az extra nem egy pólyás) még vidámabbá, zajosabbá, élettelibbé teszi az amúgy is élvezetes nyári balatoni napjainkat. Nyilván, hogy ismét érkeznek az öcsikére való kérelmek...

Az örök balatoni kedvenc, a Kistücsök előtt (kissé túlexponálva...)

A kompon, szélben, Tihany felé

Ami miatt "klaviatúrát ragadtam", az valahogy ehhez kapcsolódik, noha közvetve, és valamiért fontosnak tartom lejegyezni, mert megragadja a Lényeget.

Egyik nap, Eszter itt-tartózkodása során, mindannyian elkísértük Zitát és Emmát a teniszre (mert ők már a tábor előtt is eljárnak gyakorlatilag napi szinten). Klára, Imola és Eszter egy darabig nézték őket, aztán Kláritól, az edzőtől, kaptak egy-egy ütőt, és elmentek kicsit ütögetni a pici pályához és a falhoz. Aztán megint visszajöttek. Mindvégig, amíg ott voltunk, körülettünk legyeskedett egy legény, akiről később kiderült, hogy húsz év körüli, de sajnos a szellemi szintje jóval, sokkal alacsonyabb volt. Egy vicces, kedves és szorgalmas értelmi fogyatékos volt ő, aki segít a pályák karbantartása körül, akit lefoglal a teniszklubban való "fontoskodás", és akivel mindenki kedvesen, ámde határozottan bánik. A lányok elég jól vették a néha meglepő viselkedését, talán csak Klára ijedt meg egy kicsit - Zita és Emma már régi ismerősként kezelték.

Ahogy kísértem vissza a lányokat a pici pályáról, Eszterrel is róla beszélgettem, magyaráztam, hogy mi is a helyzet vele. Majd csak úgy hozzátettem: "Ez talán a legrosszabb dolog, ami egy szülővel történhet: hogy nem egészséges gyermeke születik...." Mire Eszter rám nézett nagy barna szemével, meleg tekintettel: "Én azt hittem, hogy a legrosszabb, ami történhet az, ha valakinek nincs gyereke!" Eszternek négy testvére van. És igaza. Nagyon igaza.