"Csendéletek" (bár a legtöbbje hangos)

1. Sikerül kettesben töltenem egy kis időt Klárával. Nem nagy dolog, ráadásul nem csinálunk semmi igazán izgit. De valahogy mégis... A gyógyszertárban kezdünk, Emmának veszünk körömvirágkrémet, hogy gyorsabban gyógyuljon az állán a seb. A gyógyszerésznek szemlátomást nagyon tetszik Klára csivitelése, amíg várakozunk, többször odamosolyog rá. Aztán Klárára bízom a "rendelést" - nagyon bátran, okosan és kedvesen magyarázza, hogy mit kérünk. A gyógyszertáros hölgy szélesen mosolyog, és megkérdezi rövidhajú poronytunktól, hogy "Jól hallottam, téged is Klárának hívnak?" Kiderült, hogy őt is, és nagyon örül, hogy ilyen kisméretű Klárával is találkozik, ritka manapság. Közösen megállapítják, hogy szép nevük van, és mindenki mosollyal az arcán búcsúzik. Az utcán sétálva becsúsztatja kicsi kezét az enyémbe, és olyan jó.
Következő állomásunk a rőfösbolt. Ott egy tudós alaposságával méri fel a gombkészletet, és elmélyülten válogat. Adventi díszekhez keresgélünk kellékeket, Klárának pontos elképzelései vannak. Imádom! Olyan boldogan lép ki az üzletből a zacskónyi színes gombbal a kezében, mintha kincset vinne. Pedig a kincs ő maga.

2. Imolának nehezen verődnek a fejébe a német szavak. De ő úgy igyekszik!!! Most tudja, hogy két nappal később szódolgozat lesz, szeretné, ha jól sikerülne. Minden alkalmat megragad a magolásra. Emma uzsonnázik (nem tudom, másoknál ez hogy van, nálunk valaki mindig eszik...), Imola mellette, az étkezőasztalnál ismételgeti a német szavakat. Emma felajánlja, hogy kikérdezi. Megy is egy darabig, majd Imó felpattan, hogy hát... szóval sürgős dolga akad. Viszont szeretne haladni. Imó berohan a fürdőbe, behajtja az ajtót. Emma bekiabálja a magyar szót, a "vécé" kikiabálja a németet. Az arrajáró családtagok meg jókat vihorásznak a jeleneten.

3. Vacsora van. Zita, szokásához híven, elsőként végez. Úgy tűnik nekünk, hogy nem volt kellőképen fárasztó az aznapi edzése, ficereg, nem fér a bőrébe. Egy idő után ennek szószerint hangot is ad. Nem tudom, hogyan jutunk el a beszélgetésben a pigmeusokig, de Zita hirtelen felpattan, és előad egy "ungabunga pigmeus" táncot - a húgok hatalmas gyönyörére. Ezért aztán megismétli. Újra és újra. Klára gurgulázik a nevetéstől, már régen képtelen enni. Mi Zolival összenézünk, és szavak nélkül megegyezünk: ma nem fegyelmezünk. Ám legyen - ma ungabunga táncos előadás keretében vacsorázunk.

4.  Lencse van vacsorára, sült hússal. Eléggé népszerű menü ez minálunk. Egyszer csak összevetem az ikrek tányérjait. Klára, mérnöki igényességel kerülgeti ki a húst, és eszegeti meg a lencsét körülötte. Szentül ígéri, hogy a húst majd a végén fogyasztja el, de tudom, hogy esély sincs rá. Imola viszont jól széttúrja a lencsét, megeszik három adagnyi húst, és közli, hogy kész, mindent megevett. Igyekszik a kését és villáját is úgy tenni, hogy a lehető legtöbb lencsét kitakarjon. Na tessék! Vajon méhen belül osztották el így egymás között a bejövő táplálékot? Tulajdonképpen ketten egy (jó) adagnyit ettek meg, egyik a a húst, másik a köretet. Itt sem gondoltam, hogy nagyon közbe kellene avatkozni; nyilván diktálja nekik ott legbelül, valahol, valami, hogy mit vegyenek magukhoz.

5.  Emmával vagyunk egy picit kettesben ezúttal. Piacra kell mennünk, többek között a henteshez is. Emma imádja a húsokat, a kolbászt, az egész hentesüzlet hangulatát, örömmel jön. Anyukám megmondta, hogy kinél kell sütnivaló hurka-kolbászt vennünk, odamegyünk. Az eladó kedves, közvetlen, kéri Emmát, hogy ha ízlett, máskor is jöjjön. A legfélénkebb gyermekem csak elpirulva vigyorog, és motyog, hogy jó... A következő megálló a zöldséges, ott felbátorodik, hiába, a nyuszi érdekében bármit... A felvágottasnál ragyogó szemmel vizsgálgatja a kolbászokat és virsliket. kezében egy zsömledarab, amit előzőleg vettünk (mert hát, ó, mily' meglepő, megint éppen nagyon éhes volt...). Az eladó hölgy itt is nagyon mosolygós, lelkes. Meglátja Emma kezében a zsömlét, gyorsan ad neki mellé egy virslit. Csak úgy. Emma pofija lángol, megköszöni, és odasuttogja nekem: "Ez a néni nagyon kedves!" A boltból kilépve azt kéri, máskor is vele menjek a piacra... Nagyon szívesen!