Laptopkonyha forgatás (igen, eddig még sikerült ezt is megoldanom az időbeosztásban...). Jó a hangulat, élvezetes minden, de azért hosszú a nap. Korán kezdődött. Elmúlt már dél, érzem magamon, hogy pislogok nagyokat. Szünet van, váltás két kaja-film között. No, itt az idő, hogy leugorjak egy jó kis kávéért! Kapom a telefonomat is, közben Anyuval akarok konzultálni a gyerekek hogyléte felől. Megyek le a mozgólépcsőn, elmélyülten beszélgetek. A mozgólépcső aljánál egyszer csak az orrom elé kerül egy pont olyan kávé, amiért indultam. A kávé mögött egy kéz, a kézhez egy nagyon is ismerős test tartozik, melynek fején széles vigyor ül. Zoli az, aki éppen beugrott a forgatásra, és úgy gondolta, biztos jólesne nekem egy kávé... :-) Hát mi ez, ha nem szerelem?! Egy régóta tartó, egymást az utolsó molekuláig ismerő és szerető kapcsolat?!
7 megjegyzés:
De jó nektek! én sem panaszkodhatom, de azért ez beszédes történet volt!
Örülök nektek!
Zsófi
Beleborzongtam... :-)))
Ezt a bejegyzést ki kell nyomtatni és minden hűtőre kirakni :D
Az én férjem általában csak úgy működik ha álmodozok neki valamiről, vagy megemlítem hogy mennyire kívántam valamit - de nem volt kedvem elindulni - azt másnap hoz. És legközelebb is ugyanazzal "lep meg", ha magától eszébe jut, hogy valamit hozzon. A kreativitást még tanulnia kellene :)
Ez nagyon szép...vannak ilyenek nekem is! :-)))
Sok-sok "kávét" kívánok még!:-)))
Biza, biza! :)
:)
Ez bizony az... nekem is vannak ilyen elmenyeim,es mennyire jo....
Megjegyzés küldése