Az én adventem

Imádok terveket szövögetni. Szinte az éltet, hogy kitalálok, eltervezek és megszervezek jó dolgokat. Hol egy finomabb vacsorát, hol egy összejövetelt, hol egy személyre szabott ajándékot.

Az adventet is bizonyára ezért kedvelem egyre jobban. Biztos a Lányok is tanítanak ebben - olyan jó látni, ahogy élvezik a várakozást!!! Szinte jobban, mint magát, a megérkezést!

Idén, egy nem túl könnyű év után, ha lehet, még jobban vágytam egy igazi, lelki adventre. Nehéz, a szinte automatikus, és nehezen leállítható, évvégi lótás-futásban - de egyre jobban érzem, hogy erre van leginkább szükség(em).

Sikerült sort kerítenem olyan baráti találkozásokra - kevesebbre, mint amennyire igazából vágytam, de nem az elégedetlenség miatt írom ezt! Volt akivel egy kávéra futottunk össze, volt akivel forralt boroztunk a karácsonyi vásárban, volt, akivel egy vacsorányi időt is együtt tudtunk tölteni. Akadt, akivel csak telefonos kapcsolatot tartottunk - de talán intenzívebbet. Továbbra is ilyenkor hiányoznak a legjobban a genfi barátnőim, akik feltettek nekem egy képet facebookra, mert előtte pont leveleztem az egyikkel arról, hogy mennyire szeretnék velük találkozni. Hát, elhomályosult egy kicsit a világ, a fotót látva... Mert ott lenne a helyem velük, legalább évente egyszer...

A Lányokkal is sok olyan programunk volt, ami jól kíséri az ünnepi készülődést. Ezek között volt a Kicsik iskolai ünnepi délutánjuk és a hangszeres karácsonyi koncertek. Zita valami frenetikus életerővel és tehetséggel fújta el Brahms 5. magyar táncát. És a zongoristáink.... A saját műsorszámaikon kívül, a koncert végén, leültek mindhárman (!) a zongorához, és együtt elklimpírozták a Mennyből az angyalt! A második versszaknál Zita is belépett a fuvolával.... Hab a tortán, hogy a többi tanítvány (a kisebbek inkább) pedig énekelt hozzá... Ha majd sikerül teljesen elfelejtenem a nem teljesen adventi hangulatú próbafolyamatot, akkor már biztos csak ezt a felemelő pillanatot raktározza el a lelkem.... :-) Itt megjegyezném, hogy Larisza néni, a zongora tanárnő nagyon jól hozzájárult a karácsonyi hangulathoz. Nemcsak testvérpárok zongorázhattak, hanem zongorázni tudó anyukák - és apuka is! - előadhattak együtt egy-egy műsorszámot a csemetéikkel! Szép volt!

Emma és Klára négykezese

Sikerült eljutnom, és végigélnem a Tanoda karácsonyi vásárát is. Már az előkészületeknél is ott voltam - Klára és Imola kifejezetten igényelték a jelenlétemet. Szerencse, hogy annak ellenére, hogy most már munkahelyre bejáró dolgozó nő lettem; eddig mindig sikerült kivennem szabadságot akkor, amikor igazán kellett. Szóval ez a karácsonyi vásár nagy buli! A gyerekek készítenek igazán helyes apróságokat, majd ők is árusítják - persze némi szülői segédlettel. Igazán szép és kedves portékákra lelhetett az, aki bemerészkedett a kissé zsibvásáros hangerejű, ámde mégis hangulatos vásárra. Mindenki árult és vásárolt egyszerre - és az egész olyan "izgi" lehetett az ő szemükben. Jó volt részt venni - és szinte csak elenyésző szempont, hogy még az osztálypénztár is jól járt.

A 2. B. "kirakata" b- mindent az apró kezek készítettek

Még egy részlet (a mécsestartók díszítése volt az ő feladatuk)

Klára "üzletel"

Emma árusít

Felsőben ez már "buli" is

Eljutottunk a Vörösmarty térre -habár nem a legideálisabb napon (időjárási szempontból). Azért jó volt, és együtt voltunk. A mézeskalács-sütést is "elvárták" az aprónépek - megtartottuk azt is Az eredmény hamar elfogyott, de így van ez jól. A házat is feldíszítgettük apránként - habár még lenne mit kiaggatni. Ki tudja, talán utolsó nap. Kézműveskedtünk is egy sort- erről már beszámoltam korábban. Az adventi koszorú gyertyái minden étkezéskor égnek - annyit, hogy már egy-két gyertyát le is cseréltünk. Az adventi naptárban minden reggel találnak valamit - de legalább is egy cetlit. Ötletek, felajánlások, kérések - mind a karácsony közeledtét jelezve. Habár kíváncsi vagyok, mit szólnak a holnap (ma?) reggelihez: bútortisztítót és törlőpapírt találnak majd - mert hiszen a karácsonyt tiszta házban illik fogadni... :-)

Pénteken véget ért a tanítás - ami persze már csak buli, illetve iskolai karácsonyi koncert formájú volt. Ma aztán végre egész nap együtt barangolhattunk. Kicsit kétkedve fogadták az ötletemet, hogy nézzük meg a téli állatkertet, de ahogy kifelé jöttünk (kissé átfagyva, bevallom) már egyöntetűen azt vallották, hogy igazam volt, az állatkert télen is szuper! De tényleg! Először is: nincsenek sokan. Aztán: a nemrégiben megnyílt Varázshegyben meg meleg is van. És sok-sok érdekesség. Amit kényelmesen, tömeg nélkül lehet élvezni, kipróbálni, elolvasni, megérteni. És bizonyára ritkábban fordul elő az is, hogy összefutunk egy szőrös jószággal (hangyász, talán...), akit (amit) a gondozója éppen "sétálni" vitt, a célból, hogy az emberekhez szoktassa. Emma volt a legbátrabb - ő hagyta, hogy a kis állat a csizmáját kicsit megrágcsálja... :-) Nagyon helyes kis darab volt - és roppant barátságos! Aztán a kinti állatok is egészen másképpen viselkednek. A fóka-etetés például parádés volt - és tömegmentes! A tevéket Emma úgy átmozgatta, hogy mostanra bizonyára izomlázzal küzdenek... A kecskék végre nemcsak vég nélkül ettek a simogatóban, hanem életszerűen mekegtek! A tigrisek végre nemcsak aludtak És a benti állatok! A gorillakölyök olyan műsort adott, hogy alig tudtuk otthagyni! Emmát a zsiráfoktól is nehezen rángattuk el - ők is teljesen máshogyan mozogtak, az őket körülvevő és állandóan tápláló embermassza nélkül.Szóval: csak ajánlani tudom a téli állatkertet, sok örömet rejt!

Megújult az állatkert bejárata!

Hideg van, de azért élvezzük!

Hát, az állatkerti játszótéren sem kellett "dulakodni" a hintáért

 Egy régóta beígért McDonalds után pedig a koripálya felé vettük az irányt, ahol barátokkal (Mingiékkel) találkozva mozogtunk egy jót! Külön öröm, hogy Emmának sikerült legyűrnie az eséséből fakadó traumát, és vígan, no meg bátran suhant újra!

Az advent része számomra néhány kellemes olvasmány, illetve kultúrális élmény is. Sajnos mind a színházzal (A tanú), mind a mozival (Skyfall) mellélőttünk kicsit, mert egyik sem nyerte el nagyon a tetszésünket, de könyvből biztosra megyek, és ilyenkor Schaffer Erzsébet történeteivel hangolom a lelkemet.

Nem sütöttem meg minden süteményt, nem találkoztam mindenkivel, akivel szerettem volna, nem annyira díszes és rendezett a ház, amilyennek megálmodtam, és nem is sikerült lótás-futás, mérgelődés és sietség nélkül megúszni december idáig vezető időszakát. De a lényeg, ami számomra a lényeg, megvan. És noha ezt folyamatosan így gondolom, ilyenkor mindig megerősödik bennem az érzés: szerencsém van. Szerencsém, hogy van egy teljes, szerető családom, hogy van házunk, jó meleg, lesz karácsonyfánk, szép nagy és díszes, sok ajándékkal alatta, hogy a gyerekeink örömét mi is mosolyogva élvezhetjük majd. Szerencsém, hogy majd átmehetünk a szüleimhez, ahol az ünnepi asztal mindig lélegzetelállító, és finomságokkal teli. Szerencsém van, hogy Anyu még mindig olyan fitten és lendületesen tartja az ünnepet, hogy Apu fadíszítése továbbra is olyan egyedi és szívvel-lélekkel teli. Szerencsém van, hogy ők mind vannak nekem. 

Áldott, békés karácsonyt!!!!