December már régen megérkezett...

... én meg még egy sort sem írtam ebbe a szegény, ártatlan, semmiről sem tehető blogba. Hát, ez van. Sok teendő, kevés idő, rohanó napok, még mindig sok teendő, talán kicsit még több, és még kevesebb idő.
Miközben pedig úgy érzem, egészen szervezetten mennek ezek a sűrű dolgok. Csak pont ez a napi-kétnapi lazítás, amit a blog írása és más blogok olvasása jelent, no, az nem fér bele nagyon. De most azért!!!

Arról szeretnék írni - többek között -, hogy megállapítottam, hogy milyen aranyosan hagyomány-tisztelők és -kedvelők (lettek) az én lányaim. Azért írom úgy, hogy "én", mert azért alapvetően az én rögeszmém volt mindig is, hogy az ünnepet méltón tartsuk, és főleg, hogy az advent alatt a várakozást igazi élményként, kalandként és szívet melengető hagyományként éljük meg.

És a lányok most már várják, elvárják és imádják ezt az időszakot. Egyre többször említik, hogy tulajdonképpen magát a várakozást már szinte jobban szeretik, mint magát a kicsúcsosodást, a karácsonyt.

Most már ők sorolják, hogy készítsünk adventi koszorút, ugye lesz adventi naptár, hozzam már fel a díszeket a pincéből (mármint a lakást díszítő elemeket), süssünk mézeskalácsot, kézműveskedjünk, menjünk a Vörösmarty térre, és egyáltalán, olyan jó ez az egész időszak, csak tanulni ne kellene!!!

Ez a hozzáállásuk azért is jó, mert belesodornak engem is ebbe a hangulatba, egy percre sem kell erőt vennem magamon, nincs muszáj érzésem. Szívesen teszek eleget ezeknek a gyengéd követeléseknek.

Idén nem sajátkezűleg készítettem el az adventi naptárukat. Ez van. Ötleteim voltak, a kivitelezés pedig csak éjszakai műszakban lett volna lehetséges, az meg egyszerűen nem ment. Mindegy, senki sem zsémbelt. Tehát a gyári, nagyon aranyos kis füzérbe (Tchibo termék, bevallom) került minden napra egy-egy cédula. Amin felajánlás és kérés egyaránt szerepel. A kérések mindig arra vonatkoznak, hogy rajzoljanak, vagy írjanak valamit az adott nap témájáról. Például, Zoli születésnapján (ami ugye rögtön december elsején volt) születésnapról, tortáról vagy esetleg az apjukról kellett képet készíteni. Készültek is. Zoli anyukájának is most volt, december elején a születésnapja - azon a napon azt kértem, hogy a nagy családunkról készüljön valami - lenyűgöző családfákat készítettek az Ikrek! Persze, ajándékokat is kapnak. Például ma azt, hogy korlátlan a pattogatott kukorica fogyasztás az esti tévénézéshez! Kaptak közösen filceket a rajz-készítéshez, vagy egy díszes doboz gyufát (kizárólag szülői felügyeletes használattal) vasárnapra, amikor az adventi koszorút készítették.

Mert idén az is teljesen az ő művük lett! Én megvettem a hozzávalókat, segítettem, ha kérték, de alapvetően csak szurkoltam nekik. Klára és Emma együtt (!!! hú, és ez milyen nagy szó most nálunk!) tervezték meg, együtt fújták be arannyal a mogyorókat és műhóval a fenyőnk tobozait; kötötték a masnikat, és ragasztgattak fel mindent. Szerintem szép lett!

Imola az iskolai koszorúkészítésben vett részt. Örültem, hogy tőle szokatlan visszafogottsággal állt a dologhoz - nagyon meg is dicsértem őt, hogy milyen gyönyörű koszorút hozott haza!

Sajnos nem sikerült a kép...

Már nyár óta gyűjtöm a borosüvegek dugóit. De gyűjthettem volna még évekig ahhoz, hogy egy olyan kopogtató-koszorút elkészíthessek, amilyenre vágytam! Itt jött segítségemre egy kedves kolléganőm (no, milyen jó, hogy ismét aktív dolgozó lettem, nem?), aki nem alkoholista (:-) ), viszont a kedvese egy éttermet vezet! Hozott egy doboznyi dugót, és akkor végre nekifoghattam a "nagy projektnek"! Nos, ilyen lett:

Először a kis piros bogyós növény potyogott belőle, de aztán a ragasztópisztoly nem kegyelmezett neki sem!
Készültek még ajándék-kísérő lapocskák, amiket gyakorlásként készítettünk el otthon. Ugyanis Klára és Imola osztályával (meg Emmáéval is) ismét részt veszünk a Tanoda karácsonyi vásárán, amin sajátkészítésű tárgyakat árulnak majd a gyerekek. Ezeket közös készülődések során valósítottuk meg - idén nagyon ügyeltem arra, hogy részt tudjak venni mindhárom tanodás gyermek ilyen megmozdulásán. Emmáékkal varrtunk, Kláráékkal több mindent is ügyeskedtünk, többek között ilyen kártyácskákat is.

Klára kitalált és "megdesignolt" még egy karácsonyi párnát is. Ennek a fotója még hiányzik - majd jön. Nagyon jópofa lett, és jó sok munkám volt benne - amit rögtön "kifizetett" a "megrendelő" öröme és lelkesedése, amikor a napokban valamelyik reggel végre készen találta a párnát a kanapén!

Zitáék iskolájában a Luca-napi vásár helyettesíti a karácsonyi elnevezésű hasonló megmozdulást. Idén már ma, azaz 7-én megtartják. Zita összeállt több barátnőjével; közös pultot "visznek" majd. Zita az édesség-részleget vállalta, így tegnap este jó későig ezeket készítettük elő. Lesz tehát "szerencse"-muffin (azaz a rendes muffinokba karácsonyi gondolatokat, bölcsességeket dugdosott be a Nagylány), aztán csokigolyók (amolyan "trüffel"-típusúak, Hegyi Barbara receptje alapján) - ezek már tavaly is osztatlan sikert arattak, és végül, de egyáltalán nem utolsósorban, a Virágnál látott "pop cake-ek" vagy milyen sütikék. Igen, csokimérgezés. A hurkapálcikás "csokinyalókák" sok bíbelődést igényeltek, de olyan mutatós!!! Mondhatni ütős! :-) Kíváncsi leszek a sikerére...

A hétvégén Zita buliját tartjuk - gyakorlatilag az egész hétvégénk rámegy. Ilyen még nem volt - mármint, amilyet tervezünk. Majd beszámolok!!!
A leányzók (el)várják már a mézeskalács-készítést, a lakás további díszítését, a Vörösmarty terezést, a fenyőfa-vásárlást, az adventi meglepetéseket, röviden, a hangulat további fokozását! És igen, én is!