Csak egy rövid párbeszéd

Csak egy rövid párbeszéd lejegyzéséhez készülődnék - némi felvezetővel.
Szóval, van nekünk egy ilyen kamaszodófélben lévő Zitánk. Azt kell, hogy mondjam, hogy nincs panasz. Még nincs. Úgy szoktam összefoglalni, hogy naponta tíz percet kamaszodik, annyi meg belefér.... (Ugye, Zitus?!)
És ennek a Drága Gyermeknek is volt ám farsangja, bizony! Mert az még gimnáziumokban is divat, már amelyikben, persze. Náluk az. És az a zseniális, hogy itt csoportos-jelmezes felvonulás és verseny van, amit persze mindig valami produkcióval is kísérnek a csapatok. Valami táncossal, általában.
Zita és az osztálytársai zöme rengeteget készültek erre az alkalomra. Heteken át járt be Zita majd' egy órával korábban az elvártnál, hogy gyakoroljanak. Az eredmény lenyűgöző lett. És ezt nem csak elfogult anyai szívem mondatja velem ám... Mi sem igazolja jobban, mint az, hogy megnyerték a versenyt.
Olimpikonoknak, olimpiai sportágot űző sportolóknak öltöztek be. És felosztották a koreográfiát az öt kontinens szerint. Minden kontinenshez saját zene tartozott, pl. Európához a "Euforia" című euróvíziós győztes dal, Amerikához a "Valami Amerika!", stb. Na mi volt Ázsia zenéje, na mi? Természetesen a mostani koreai őrület, a Gangnan style (nem biztos, hogy így írják). Minden újabb földrésznél felemelkedett egy újabb hullahoppkarika - olimpiai ötkarikát képezve a végén. Volt fáklyavivő is, a menet elején és végén (az egyik az osztályfőnök lett!). Jópofán táncoltak, illetve labdáztak, futottak, "úsztak", teljes összhangban, és a humor sem hiányozhatott. Helyesek voltak, mert mindenkinek volt nemzeti színű festés a pofiján.
No és itt jön lassan a párbeszéd...
Szóval, Zita "jelmeze" adott volt - vívó, naná! És amikor odaértem az iskolába, hogy egy részről odaadjam a kardját (azt csak minimális időre akartuk a suliban tárolni) és a sisakját, más részről, hogy én is megnézzem, hogy mire készültek ennyit, na szóval, akkor ő már beöltözött, arcán ezzel a festéssel... Nézzen hülyének vagy túlérzelgősnek aki akar, de egyszerűen meghatódtam...

Vasárnap, a szokásos nagycsaládi ebéd után, Apukámmal beszélgettem (jön a párbeszéd!!!), aki egyébként oroszlánrészt vállalt ebben a farsangi készülődésben, mert sokszor felajánlotta, hogy elviszi Zitát abban a korai időpontban. Neki is mondom:
- Tudod, akárhányszor meglátom Zitát a vívófelszerelésében és rajta a "Balogh HUN" feliratot, mindig picit (....) meghatódom.
- Hát én meg akkor hatódtam meg - így apukám - amikor a karácsonyi koncertjükön meghallottam, hogy milyen gyönyörűen fújja Brahms 5. magyar táncát.

Szóval mi így, generációkon át, meghatódva.

(Egyébként, apukám csak azért nem hatódik meg, amikor Zitát vívófelszerelésben látja, mert még egyszer sem merészkedett egy versenyére - túlizgulná, mondja ő, és nem állna jót magáért... :-), még akár a bíróval is összeveszne...)

A farasangi megmérettetés előtt

Indul a produkció

Nem, ez nem összevisszaság, mindenki tudja, hogy éppen merre fordul.

Zita előtt maga "PSY", a koreai sztár...

Meghajolás!

Zászlócskák a pofin

Győztes csapat, nagy oklevéllel