Pages

2013. február 22., péntek

Fő a fejem

Adott egy kisgimnazista leányzó. Nagyon aranyos, egészen jól tanul, sportol, zenél, vigyorog folyton ki a fejéből, és úgy egyáltalán, lubickol kamasz gyermek mivoltában. Egyik kedvenc tantárgya az angol, tanárnénistől, amúgy pedig imád kommunikálni, emberek közt lenni, megismerni másokat, más tájakat, más országokat.
Nem véletlen tehát, hogy amikor az iskolában (gimnáziumban) meghirdetnek egy olyan utazási lehetőséget, hogy Anglia, családoknál egy hét, nyáron, Cornwall legszebb részén, repülővel és osztálytársakkal és utazásssal és kalanddal, és juj!; fent nevezett kisgimnazista leányzó, aki akár a Zita nevet is viselheti repül haza az infóval és a lelkesedésével és e kettővel letör minden szülői ellenállást, hezitálást, töprengést. Ráadásul, a témában tartott szülői csak megerősíti a szülőket abban, hogy ez tényleg egy remek lehetőség. Az utaztató tanárnők fennhangon állítják, hogy nem, busszal nem akarnak menni; csak fapados légitársaság jöhet szóba, amire majd valószínűleg karácsony előtt beszedik a repjegy-pénzt. És igen, lesz egy jó kis hétvégéje a gyereknek a befogadó angol családdal, amikor azt csinálja, amit a család amúgy is tervezett (ha esküvőre mennek, oda is viszik, ha lovasversenyre, akkor oda is). És igen, ettől eddig tart majd ez a csodautazás. És igen, már több mint tíz éve járnak oda, remek hely, remek családok, remek nyelviskola, remek élmény, remek dolog, no.

Kisgimnazista leányzó boldog, hogy a szülők is boldogan engedik el őt erre a fantasztikus túrára; még a költségeknél sem szisszennek akkorát, mint amekkorát igazából kéne...

Telnek múlnak a hetek és hónapok, Kisgimnazista leányzó szorgalmasan hordozgatja be a befizetendő részleteket, ezerrel tervezi a kintlétét, álmodozik, kérdez, csacsog a témáról. És elkezdenek fura hírek szivárogni a suliból (bocsi: gimnáziumból). Hogy lehet, hogy mégis busszal mennek? Á nem, nem is. Hogy nagyon drága lenne a repülő? Mert a fapados is komolyan megemeli az összegeket, ha csoportról van szó? Á, azért még belefér majd.

És végül, egy szép téli estén, összegyűjtik az utazó gyermekek szülői gárdáját, hogy közöljék: mégis busszal mennének, két-két éjszakát utazásra szánva (ide-oda egy-egy éjszakát a buszban), nem abban az időpontban, családi hétvége nélkül, mert a légitársaságok csúnyák, sok-sok pénzt akarnak szegény diákokról leakasztani, és most döntsön gyorsan mindenki, hogy így vállalja-e a természetesen továbbra is remeknek titulált utazást, vagy sem, mert a buszt is le kell ám foglalni, mert különben az sem lesz, az sem annyiért, az sem akkorra. Ja, és a 15 000 Ft foglalót természetesen bukja az, aki a megváltozott körülmények miatt visszalép...

Remek. A szülő most mit tehet: Adva van az abszolút belelkesült diáklány. És adva van rengeteg eltántorító körülmény...

A szülő feje fő. Az idő szorít. Dönteni kell. Hogyan?!<!-

15 megjegyzés:

Altair írta...

Ha még mindig akar menni, jó buli lesz.

Szülőszemmel én inkább buknám a 15-t, és panaszt tennék az igazgatónál vagy a jegyzőnél (vagy hol kell most)... Azért ez nem járja. Mire költöttek el gyerekenként ennyi pénzt, amit vissza se adnak???

Mónika Kövérné Kalmár írta...

Nóri is volt, busszal, semmi baja nem lett...:)Ráadásul úgy szervezték, hogy odafele Brüsszelt is megnézték, meg mentek a komppal is, visszafele meg a csalagúton át... szóval, nem olyan rossz az.

@gi írta...

Ó, a mi időnkben nem repkedtünk még. :) Szóba sem került. Én is voltam és öcsém is, csupa jó emléket őrzünk. A gyerekeknek nem olyan fárasztó ez :))
Persze a hogy (nem) szervezték és közölték a gimiben, az bosszantó....

Egy zugolvasó ;)

Bartush írta...

Valószínűleg hagynám a gyereket, de hogy jelezném a nem tetszésemet a többi szülővel karöltve az igazgatónál az biztos. A hétvége biztosan veszteség. Nem lehetne mégis megoldani a repülőt? Nem foglaltak valamiért karácsony előtt? Elég sokat repültem fapadossal és nem fapadossal is, lehet olcsó jegyet kifogni, főleg, ha valakinek feladata, hogy foglalkozzon is vele.

Más: Erről tudsz? http://13.kerulet.ittlakunk.hu/sport/130221/vivo-europa-bajnoksag-angyalfoldon
Az utolsó sor talán még meggyőzőbb.

szepniki írta...

de rossz :( amúgy öcsém is így volt, pont arrafelé, és jó élmény volt utólag (kivéve kaját :). szóval neki biztos tetszeni fog, más kérdés, h én is panaszkodnék azért a megfelelő helyen....

Névtelen írta...

Üdvözletem!
Én is voltam így, Délen, Devon megyében, busszal, ott volt hétvége is a családdal, és az egész út nagyon meghatározó volt fiatal éveimre. 12 éves voltam, a nyelvben fejlődtem, és amúgy is egy hatalmas élmény volt, rengeteg helyre vittek. (nálunk is volt variálás valamivel, ha jól emlékszem, kértek plusz pénzt, izgultam is, hogy ki tudják -e szüleim fizetni mindkettőnkét, de szerencsére ki tudták:-)(tesóm is jött)
a busz, csak még izgibbé tette a dolgot, jó barátságok szövődtek kifejezetten a buszon!!!
Tapasztalat: kár lett volna kihagyni
Zsuzsi

ingyom bingyom írta...

Nekem is busszal a fiam és a lányom is, az egyik 8 éve, a másik meg már legalább 15 éve, kettő iskola kétféle szervezés. A lányomék mobilhome-okbon laktak, ami minden komforttal fel volt szerelve, nagyon jól érezte magát, mindkét gyereknek odafele és visszafele is volt városnézés. Igen fárasztó volt, viszont egy hatalmas élmény, most is nézegetjük a fotókat, a fiam még kis pihés hatodikos volt, a lányom már nagyobb 15 éves amikor Londonban járt. Náluk sem volt családi program, viszont egyébként minden ami belefér, meg amit a pénztárca bír.
Örülök, hogy ha egyszer is, de megadtam nekik ezt az élményt.
Sok sikert hozzá és szorítok, hogy menjen a leányzó, és minden látnivaló elérhető legyen a számára.
Puszi!

sedith írta...

Hát nagyon bosszantó tud ez lenni. Meg aztán tudvalevő, hoyg csoportoknak mindig kedvezmény van bárhol, nemhogy felár!!! De...
16 évesen én is busszal voltam Franciaországban, és bár sok minden meg volt ígérve az útra (pl. Salzburg beiktatása, ami végül bukott valami 8 órás várakozás miatt a határnál, de megnéztük Budapestet, Győrt, voltunk Pannonhalmán, majd Fr.o-ban is nagyon sok mindent megnéztünk), amiből aztán nem lett semmi, azért feledhetetlen élmény volt. Most is szívesen emlékszem rá, és bármikor megismételném. Kár, hogy már nem 16 éves lennék.... :)
Szerintem engedjétek el, de a megfelelő háttérlépéseket se mulasszátok azért el. És mi lenne, ha valaki a szülők közül megérdeklődné a reptéren (vagy árajánlatot kérne a neten), hogy egy ennyi fős csoportnak mennyibe is kerülne az utazása?! Talán egyesek nagyot néznének majd...

Orsy írta...

Annak idején én is busszal mentem...kicsit hosszú volt az út de annál izgalmasabb :)

Zugolvasó Orsy

Szitya írta...

Köszönöm a tanácsokat, meg tippeket. Gyermek tántoríthatatlan, Apa megengedő, így tovább már hiába is tipródnék. Megy a Gyerek, busszal, Angliába. Én meg majd öregszem néhány évet pár nap alatt - na dehát ez egy anya sorsa.
Pedig közben kaptunk egy döbbenetesen kedves és vonzó alternatív ajánlatot egy kedves blogos ismerősömtől... ami a könnyekig meghatott.

Szitya írta...

Ja! és a nemtetszést eléggé kinyilvánítottuk!!! :-)

A vívó EB-ről pedig tudunk, köszönjük, valószínűleg megy is ki Zita szurkolni a kicsit idősebb klubtársainak!!!

SKY írta...

Bár már megírtad a döntést :), mi Rómában voltunk az utolsó gimis évben osztálykirándulni, busszal.
Annyi jó emlékem van, és egy rossz sincs. Azóta is rengeteg éjszakát töltöttem buszon, ezek azt hiszem életem végéig elkísérnek. :)
Nagyon jó Zitának, hogy lesz egy ilyenje.
Puszillak Benneteket,
Kinga

Ditke írta...

En is voltam anno, busszal , es siman ki lehetett birni. a mi idonkben a repulo szoba se johetett meg. sot, igy legalabb Parizsban is jartunk :-)

Névtelen írta...

Sajnos a tanárok nem tudnak szervezni.
A fapados járatok csak egyéni utazásnál olcsók , ha csoportosan mennek a gyerekek , akkor nem kapnak kedvezményt. Nem értem a rendszert , de így van , tapasztalatból tudom .
A mi iskolánk 150.000 ft-ból szervezett csereutazást . Amikor reklamáltam , a szülők letoltak , mert szerintük nem drága . Könyörgöm egy csereút !
Jó utat a lányodnak !

Pataki Anikó

Névtelen írta...

Én húsz évvel ezelőtt voltam, sajnos a kísérő tanárok felelősségtudata igen alacsony volt...A buszunk elromlott így napokig csatangoltunk London utcáin a tesómmal(11-14 évesen) egy térképpel a kezünkben amit a tanár adott minden diáknak...de túléltük és hatalmas élmény volt!

Üdv:Hajni