Pages

2013. április 17., szerda

Ők ketten

Nem sok jó van abban, ha elkap valakit egy izmos vírus. Gyengeség, láz, hasogató fej- és végtagfájdalom, háborgó gyomor. Még az sem nagy vigasz, hogy a gyerektől kaptuk ajándékba.... Még inkább lelomboz, hogy pont a szabadságként kivett napokon sújt le, amikorra annyi mindent terveztem - rendrakás itt és ott, mindenütt, tavaszi-nyári idényre való háztartási átalakulás. Szóval, nem vicces.

De hogy minden rosszban legyen valami jó... Belekóstoltam egy kicsit jobban az életnek azon szeletébe, amit mostanában nem nagyon látok/élek meg. Lévén, hogy Emma velem párban nyomta az ágyat, sőt, egy nap erejéig Zita is csatlakozott (dehát, itt mutatkozik meg a különbség a fitt, edzett, fiatal szervezet és az enyém között), leginkább az Ikrek "normál kerékvágásába" pillanthattam be.

És annyira szívet melengető volt!!! Ők most annyira napsugarasak, annyira jó korban vannak! Csacsognak, igazán kötelességtudóan leckét írnak, tele velük, a gyermekkori lényükkel az őket körülvevő levegő. Feküdtem a nappali kanapéján, és nem győztem hálát adni a sorsnak, hogy őket is mi kaptuk! Igen, persze, összekapnak, sőt visítanak is egymással néha, de valahogy most mégis még jobban kidomborodik az Ikreségük. És annyira hálás vagyok NEKIK, amiért ők ilyen önállóan, felelősségtudatosan veszik iskolás életük kanyarait. Mindenről beszámolnak, ugyanakkor semmiért nem kell őket noszogatni (talán a zongora-gyakorlásért, de még ott sem annyira, mint a nagy általánosságban minden téren demotivált Emmának). Néha elővetetem velük a könyveiket, hogy azért "képben legyek", hogy éppen mit is tanulnak (persze az általam is asszisztált leckeíráskor én is tapasztalom, de ebből igen kevés van), de ez is inkább az én lelkemnek kell semmint az ő teljesítményük javításának. Igazából "önjáróak", nagyon jó eredményekkel.

Nagy általánosságban, amikorra hazaérek (nyilván, beteges időszakon kívül), ők már végeztek a kötelességekkel, és felszabadultan játszanak. Imola még mindig megmaradt a "szerepjátékos" vonulatnál - babaházzal, Barbiekkal, bármivel: lehasal valahová, fogja a "szereplőket", és azonnal elmélyül a "sztorizásban". Klára kreatív korszakát éli: "regényt" ír, naptárt készít, "étlapot", stb., illetve ő pedig úgy játszik, hogy elképzeli, hogy pl. ő egy tanítónő, és a képzeletbeli diákjaival beszélget, dolgozatot irat, értekezleten vesz részt. Most, hogy jobb idő lett, főleg Klára, de néha Imó is, kivonulnak a kertbe görkorikkal, gördeszkával, stb., és kint töltik az idejüket.

Szóval, azt kell, hogy mondjam, hogy olyan vagányak ők ebben a kissé megváltozott életritmusunkban, hogy csak ámulok és bámulok. Nem tudom, hogy most ekkora szerencsénk van velük, vagy a gyerekek "túlélőösztöne" ilyen fantasztikus, hogy az éppen aktuális kihívásokhoz tudják igazítani az életüket.
Persze, panaszkodnak, ha nem én megyek értük, de helyt állnak. Helyt állnak jó kedvűen, dicséretesen. És ezt annyira köszönöm, köszönjük nekik!
Huncutok mindketten - de annyira másképpen!

Jó barátok - enyhe Klára-dominanciával! :-)

Játszótársak

Segítik egymást


Teljes egyensúlyban a Mérleg-jegyben született ikrek

2 megjegyzés:

Dominika írta...

:-)))
Jó, hogy ennyi korosztályotok van nektek (is).
Nagyon el lett találva a lányok haja! Még mindig nagyon tetszik!

kikocs írta...

:) Annyira fura nekem mindig, hogy a te legkisebbeid az én nagyommal egyformák... :)
Tündériek!