Pages

2013. július 12., péntek

Szeretni kell....

Amikor a házasságkötésünkre készültünk Zolival, kikötöttem azt, hogy NE legyen videózás az esküvő alatt. Az érvem az volt, hogy legyen ez egy egyszeri pillanat, ami úgyis belevésődik az agyunkba (belevésődött), ha meg nem, akkor már régen rossz... Az érveim között volt az is, hogy nem akartam azon párok közé tartozni, akik nagyobb családi vagy baráti rendezvények során lejátssza az esküvői képsorokat - miközben van, aki figyel, van, aki nem, esznek, beszélgetnek közben, stb.
Ha nem is bántam meg ezt a döntést, amit Zoli elfogadott, nosztalgikus lényem néha azért vágyna arra, hogy viszontlássam idestova 15 évvel ezelőtti önmagunkat...
Készült azért film... Egy részről mégis akadt egy kis home-videózás (minimális), ami, akárhányszor végignézem (csak a lagziról van ilyen filmes dokumentum), mindig könnyeket csal a szemembe: nem egy, nem kettő olyan van, aki már nincs közöttünk. (Amikor nemrégiben feltettem képeket a facebook-ra az esküvőnkről, kaptam egy megható megkeresést egy régi barátnőm nővérétől, hogy ugyan kutakodjak még, hátha találok a szüleiről is, mivel ez volt az utolsó olyan alkalom, hogy az Apukájuk táncolt az Anyukájukkal. Kevesebb, mint egy évvel később ugyanis meghalt az Apuka.) De persze mókás pillanatok is rögzültek: látszik például, hogy mit ad az, ha az enyhén szólva is faláb Bátyám és én, aki ugyancsak nem vagyok a táncművészet avatatlan királynője (legalább is nem a "kötött" táncoké... :-)) keringőzünk....

És készült még egy film is. Amit viszont Zoli és én forgattunk le az esküvő előtt, mintegy nászajándékunkként a násznépünknek... Ebben a filmben a családtagokat, közeli barátokat faggattuk arról, hogy mit szóltak a hírhez, hogy összeházasodunk, mit kívánnak nekünk, mi lehet a jó házasság titka, milyen történet jut rólunk (külön-külön) az eszébe, stb...

Ebben a filmben hangzik el egy mondat Apukám, illetve végül is, Anyukám szájából is. Arra a kérdésre, hogy mi a jó házasság titka, Apukám először elmereng: "a jó házasság titka?!", majd Anyukámra nézve, azt mondja: "A jó házasság titka... Volt egy ilyen dal: Szeretni kell..." és Anyukám befejezi a mondatot: "...ennyi az egész! Igen!"

Szóval, valószínűleg valóban nem kell túlbonyolítani a dolgot. Mert tény, hogy úgy tűnik, manapság sokan feladják, és "egyszerhasználatosnak" minősítik a párkapcsolatukat is, ami, ha elromlik, inkább eldobják, semhogy a javításon gondolkoznának. De ha nincs meg ez az egész egyszerű dolog, hogy "szeressünk", akkor hiába a párterápia vagy ilyenek, valószínűleg a lényeg már nem lesz meg. Ami persze nem azt jelenti, hogy tűrni kell, a szeretet lobogóját lengetve. Csupán csak annyit, hogy ha valami félrecsúszik, akkor csak és kizárólag ez a meglévő szeretet segítheti át a nehézségeken a párt, adott esetben egy párterápia is.

Nos, a magunk részéről, igyekeztünk megfogadni ezt a tanácsot (is), egyébként sok más kedves, aranyos és hasznos tanács mellett (mármint a filmben kapott tanácsokra gondolok). 15 éve már tart. Ami angol kiejtésben már egészen közel van ahhoz, amiről tulajdonképpen írni szeretnék: a "fifteen" a "fifty"-hez, azaz az 50-hez.

Szüleim holnap ünneplik az 50. házassági évfordulójukat, azaz aranylakodalmuk lesz. Aminek igazán megadják a módját (már ma :-)): újra egybekelnek ugyanabban a templomban, mint eredetileg, és utána újra lesz "lagzi" - szerintem nagyobb szabású, mint az eredeti (akkoriban igen szerényen ünnepeltek).

Természetesen, ezt hatalmas dolognak tartom. Azt, hogy együtt maradtak ennyi éven át. Azt, hogy mindketten megélték ezt a szép, kerek évfordulót. Azt, hogy kedvük van így megünnepelni. Azt, hogy van energiájuk egy ilyen ünnepet megszervezni.

Fantasztikus, hogy ilyesminek részesei lehetnek a gyerekeim. Zita mesélte, hogy amikor az osztályban említette, hogy mire készülünk, alig akadt olyan osztálytársa, aki ismerte az aranylakodalom fogalmát, illetve hallott már olyanról, hogy ilyenkor ismét összeházasodik az "ifjú pár". Nos, ahogyan én is láttam a saját nagyszüleimet újra házasságot kötni (és után még hét éven át tartott sírig tartó szerelmük - Nagymamám haláláig, és persze azon is túl), úgy most Zita is megélheti ezt. remélem, a 60., "gyémántlakodalmat" is!

A filmben nekünk adott tanácsot nyilván megfogadták ők maguk is, hiszen nem lennének itt és így. Ez nem jelenti azt, hogy zökkenőmentes, hullámvölgyek nélküli lett volna ez az 50 év, nyilván nem. Aki ilyet mer állítani a házasságáról (akár fele vagy negyed ilyen hosszú időtartamúról), az már "festi magát", szerintem ... De a lényeg, hogy a szeretet, a szép dolgok felülkerekedtek mindig, szeretetteljes ötven év van mögöttük. Szeretetteljes és kalandokban igen gazdag, az biztos. Már eleve azért, mert nem mindennapi dolog volt a '80-as évek közepén családostul felkerekedni (igaz, Bátyám nem tartott velünk - a szerelem itthon fogta), és tartós időre kiköltözni egy "vasfüggönyön" túli országba, anélkül, hogy ezt disszidálásnak nevezték volna (hiszen Apukám egy megpályázott állást foglalt el egy nemzetközi szervezetben - ami nem egyenlő a kémkedés fogalmával!!!! :-) ) Svájc sok mindent megváltoztatott, és rengeteg újdonságot hozott az életükbe. Kinyílt a világ előttük, és ők jó alaposan bejárták, megismerték. Sokszor csak Apukám, de ahová csak lehetett, vitte Anyukámat is. Lelkesen, érdeklődve nézik végig a mai napig mindazt, amit megismerhetnek Földünk különböző szegleteiben. Ez tartja őket - többek között - fiatalon, szerintem. No meg nagy mértékben a sokunokás nagyszülőség is. Ahogy Apukám fogalmaz: azért szeretne minél tovább velünk maradni, hogy minél tovább ismerje a "story"-t. Az Élet "story"-ját, a gyerekeiét, az unokáiét, remélhetőleg talán a dédunokáiét is.
És érdekes, úgy veszem észre, hogy a korral egyre inkább összekovácsolódnak a szüleim. Egyre inkább egymás "másik felévé" válnak, úgy látom. Gondolom, ez most már így marad.... :-) Kívánom, mindenesetre.

Készülünk meglepetéssel a számukra, amit, bár nem nagy blog-olvasók, azért még nem árulok el. Talán csak annyit, hogy filmes elemeket tartalmaz.... :-)

Kívánok tehát további sok boldogságot, szép esztendőket együtt, Drága Szüleim!!!!

"Szeretni kell, ennyi az egész!" http://www.youtube.com/watch?v=Oc8u0dezq7k
(csak hallgatni kell, a "klip" borzasztó)

15 megjegyzés:

khase írta...

Szilvi, ez olyan csodálatos!!! Nagyon nagyon sok boldogságot kívánok Szüleidnek és még sok sok együtt, szeretetben eltöttöt évet, hogy még sokáig részesei lehessenek ennek a csoda-családnak!!
Szép ünneplést Nektek és további szép nyarat!!!! Orsi

Anikó írta...

Milyen jó lehet ezt megélni...
Gratulálok, és jó ünneplést!:-)
Anikó

superwomanatwork írta...

Ez nagyon ritka és csodás dolog!

Mandula írta...

A JóIsten éltesse őket még sokáig egymásnak és Nektek! Szeretettel gratulálok és kívánom, hogy boldog-megható-örömteli ünnepetek legyen!

martine írta...

milyen szépek! ők, az egész történet, ahogy leírtad... és ahogy (a képeket nézve) benne vannak a lányokban! sok boldogságot nekik, nektek!

Altair írta...

Sok boldogságot a szüleiteknek!

Dominika írta...

De jó, hogy van ilyen!!! Gratulálok nekik!

Dius írta...

Sok boldogságot kívánok a szüleidnek a következő sok-sok évre is. :)

SKY írta...

Olyan szép ez Szilvi, és olyan szép ez a kép. Csodás ünneplést Nektek, Nekik pedig minden jót, szeretetben, egészségben bővelkedő hosszú közös életet kívánok.
Puszi,
Kinga

éva írta...

Isten éltesse őket még nagyon sokáig együtt, szeretetben!

Ildi írta...

Jó ünneplést,még sok boldogságban eltöltött évet kívánok a Szüleidnek!
A fényképen mintha te lennél ...

Bartush írta...

Isten éltesse az "ifjú párt" még sok sok évig erőben egészségben! Igazán csodás ez, és örülök, hogy ennyire értékelitek ti és a gyerekek is, hogy ennek a csodának a részesei lehettek.

Szitya írta...

Köszönöm mindenkinek - remek, fergeteges ünneplést csaptunk!

Judit írta...

Csak most olvastam és elfacsarodott a szívem, hogy nekem ilyenem nem lesz...Van, amikor már semmi sem segít.
Nagyon sok egészségben töltött gyönyörü, hosszú évet kívánok a szüleidnek, hogy soká élvezhessék még a storyt...

Szitya írta...

Igen, Judit! Sajnálom, hogy ez veled nem történhet meg. És még sok mindenki mással sem, sajnos.