Évforduló

Fontos volt. Fontos volt már kettesben is elutaznunk legalább egy icipicit. Hogy miért? Azért, mert sehogy sem tudtuk megállapítani, hogy mikor volt ilyen utoljára. Azért, mert az utóbbi időszak olyan sűrű, olyan idegfeszítő, olyan kimerítő volt. Azért, mert már nagyon vágytunk rá. "Kapóra" jött az, hogy október 24-én lettünk 15 éves házasok. Az már csak ünnepelnivaló!!!! Így aztán tervezgettük ezt a kis szökést, egy jó ideje. Egy külföldi hosszú hétvége volt az eredeti elképzelés; az "ment össze" egy hazai sima hétvégére. Olyan helyre akartunk menni, ahol még nem jártunk, és ami nem feltétlenül "gyerekbarát", már abban az értelemben, hogy nem annyira nekik való. Borvidékre vágytunk, mert azt már egy jó ideje megállapítottuk, hogy Magyarországon a borászat köré egy olyan kultúra épül, ami igényes, lenyűgöző, amire méltán lehetünk büszkék, és ami igen vonzó - nyilván nem az alkoholizmus miatt! :-) Bor-ízlésünk szempontjából inkább Villány felé terveztük volna az utat, de igazán érdekelt mindaz, amit a világhírű Tokaji borvidéke kínálhat - mintegy "esélyt is adva" annak, amit eddig nem ismertünk annyira. Végül a szabad-szállodakapacitás is az ország keleti felébe irányított minket. Pénteken tehát nagyon vidáman indultunk Tarcal felé, igaz jóval később, mint terveztük (ne is részletezzük, hogy miért, mert az még a bosszantó kategória...).

Ahogy felajánlották a kedves recepciósok az üdvözlő pohár furmintot (bocsi, inkább cuvéet a környék egyik legjobb borászatából, a Dereszlától), már el is feledtem a nap addigi bosszúságait.... Szép helyre érkeztünk, amolyan igazi "relaxálósra"....

Egy kellemes vacsora, egy pihentető éjszaka, és máris úgy éreztünk kicsit, hogy "mert megérdemeljük"... :-) Olyan reggelink volt, hogy kívánni sem tudtunk volna jobbat.... Ezután elmentünk túrázni egy picit, megnéztük Tokajt és Sárospatakot, majd elfogyasztottunk egy remek késői ebédet egy teraszon, a Disznőkő borászatnál. Hihetetlen volt, hogy október legvégén, kellemes melegben, egy napsütötte teraszon üldögélhettünk, egy olyan szép, szemet gyönyörködtető és lelket pihentető helyen - egyszerre megértettem a sok megihletett költőnket!!!! Még a Szamorodni is finom volt, pedig azt hittem, hogy én nem szeretem az édes borokat.... :-) (izé, főleg a libamájjal együtt volt egy igazi gasztronómiai élmény)!

 A szálloda fürdője eszméletlen volt.... El is töltöttük ott a délután fennmaradó részét és a kora-estét. Ráadásul ismerősökre is leltünk (nem is egyre), akikkel egy kellemeset beszélgettünk - ismét a Tokaj-hegyalja termette isteni nedűvel kísérve.

Másnapra sikerült a fényképezőgépet is feltöltenünk, de sajnos már indulnunk is kellett. A reggeli azért még egyszer elkápráztatott. Hazafelé még megnéztük Kossuth szülőházát Monokon, igaz, csak kívülről, mert a "rögtön jövök" tábla kiírója nem igazán jött rögtön....

Hazafelé megállapítottuk, hogy sűrűbben kéne elszöknünk kettecskén, még akár ilyen rövid időre is.