"Őszöltünk"

A gyerekek őszi szünete alatt igazán "kényeztetett" az élet engem... Először ugyebár egy hétvége kettesben Zolival, utána pedig szabadságon voltam az egész szünet ideje alatt. Ezúttal felért ez egy kisebb "ráncfelvarrással". Megjegyzem, a háztartásnak is... Szóval sétáltunk a környékünkön, mentek a lányok edzésre, gyűjtögettük a hozzávalókat Emma növény-gyűjteményéhez, fodrásznál jártunk, görkorcsolyáztunk és jó sokat társasoztunk az Ikrek egy új "szerzeményével", a Next-tel. Jó volt, csak úgy, egyszerűen és nagyszerűen.

A hét első három napját Zita nélkül töltöttük - őt az a (rég vágyott) megtiszteltetés érte, hogy beválogatták egy szövetségi edzőtáborba, Dunavarsányba. Általában nem szívesen megy edzőtáborokba - ez most nagyon más volt! Már az "gyanús" volt, hogy alig kommunikált velünk. Első este rettentő lelkesen számolt be mindenről (azt hiszem, hogy eddig is imádta a vívást - ez most még hatványozódott), tetszett neki az edzés, az edzők, a helyszín, a társaság, és még a kaja is. Másnap este már alig három mondatot mondott - olyan fáradt volt. De továbbra is lelkes.

Csütörtök délben szedtük őt össze, és megcéloztuk a SZÉP-kártyás "őszölésünk" helyszínét: Szegedet. Először kicsit túlszaladtunk rajta (direkt ám!!!), hogy megnézzük Makó új "nevezetességét", a lombkoronasétányt. Persze a lányok - élükön az igencsak fáradt és éhes Zitával - először nyivákoltak, hogy nem akarnak ők sétálni, meg együnk, meg menjünk rögtön a szállodába, stb. Kitartottam, és persze már a séta elején úgy viháncoltak, mint egy szélnek eresztett ménes, a számomra kissé csalódást okozóan nem túl hosszú lombkoronasétány kissé kalandparkos akadályain már határozottan lelkesen keltek át, végül az "extrém" csúszdát alig akarták otthagyni. Szóval, jópofa ez a hely, bár azt hittem, hogy ez egy hosszabb program lesz (persze a csúszda ismétlése a végtelenségig meghosszabítja, ráadásul sportolásnak sem utolsó, mert jócskán kell lépcsőzni a tetejéig).

Emma a csúszda tetején

.... és az alján.

Makó után Szeged belvárosában álltunk először meg, hogy megízleljük a "hírös" cukrászda kínálatának néhány termékét - Zita nem kis örömére. Ahogy elnéztem, hogy mi mindent magához szólított serdülő leánykám, hát elhittem, hogy jó éhes volt... :-)

Sétáltunk egy nagyot az igazán kellemes és enyhe időben: megcsodáltunk egy rakat szobrot (úgy tűnik, Szegeden nagyon szeretik a szobrokat - és mi is szeretjük, Szegedet és a szobrokat is), az Egyetemet, a Dómot.

 

Klára és Szent-Györgyi Albert

Zita jól fotóz

A séta után "végre" elindultunk a szállodába ... ami egy csodás víziparadicsom tőszomszédságában volt - leszármazottjaink nem kis örömére. Így aztán a szobánk elfoglalása után már rángattuk is magunkra a fürdőholmit, és "bevettük" a csúszda-komplexumot. Persze, a lányok sokkal bátrabbak voltak, mint én - nekem aznap nagyjából elég is volt csak egy kis ázás a vízben, nem vágytam különösebb adrenalin-löketekre. Két óra intenzív őrület után visszatértünk a szállásra egy vacsora és egy kissé álmos családi társas erejéig ... és hát, senkit sem kellett ringatni.

Másnap már reggel mentek volna a hölgyemények a vízicsodákhoz, de valahogy úgy éreztem, hogy egy teljes nap ott nem lett volna túl jó ötlet. Így egy bowling után ellenmondást nem tűrően jeleztem, hogy márpedig szabadtéri program lesz. Némi dohogás és a vadaspark gondolatának ízlelgetése után már megint ugyanaz történt, mint előző nap: mindenki nagyon jól érezte magát az inkább állatkertnek nevezhető parkban. Ahol ráadásul sok olyan fajtát is megcsodálhattunk, amiket Pesten nem. Mivel pont november elseje volt, a vadaspark vezetői úgy gondolták, hogy jó ötlet tököket adni az állatoknak, és megnézni, hogy mit kezdenek vele. Elég mókás jeleneteket szült ez a dolog!

"Kötelező gyakorlat" I.

"Kötelező gyakorlat" II.

Ez a fej! :-)

Remélem, Imó sosem lesz ekkora (és ilyen félelmetes)

A hópárducok előadásának első sorban ülő nézői

Egy késői belvárosi ebéd után (pizza-ebéd, sajnos nem halászlé....) már nem volt kifogás: ismét a víziparadicsomban lubickoltunk! Ezúttal Zoli is, meg én is kivettük a részünket a csúszdázásból, de volt alkalmunk az ún. "csendes wellness"-t is kipróbálni és élvezni.

Estére az előző napihoz hasonló fáradtsági szintet értük el - már társasozni sem volt mindenkinek ereje a vacsora után.

A második éjszaka után már csomagoltunk is - Zita sűrű versenynaptára szólított minket vissza Pestre. Mondjuk, ha máskor is így versenyez, akkor hajlandó vagyok még jópár kilométert utazni... :-) Tényleg nagyon jó lehetett az az edzőtábor.

A szünet végére, vasárnapra, amolyan igazi, novemberi, szürke, esős nap köszöntött ránk. A lányok tehát úgy döntöttek, hogy hurrá, akkor mostantól várják a decembert, az adventet, a Mikulást és a karácsonyt. Ezt megünnepelvén, rávettek, hogy menjünk egyet korizni. Az eső miatt beszorultunk, a Jégpalotába mentünk. Jó hideg volt. Egész téli hangulatunk lett. Elkezdtük tervezgetni a téli szünetet.
Alig várom. :-)