Decemberi B.Z.-k

Amikor Zolival megismerkedtem, kiderült, hogy a hétvégék (meg a hétköznap esték) teljesen másképpen is eltölthetőek, mint ahogy én azt addig tettem. Addig úgy gondoltam, hogy hétvégén nem árt pihenni, kicsit szórakozni, netán házat, háztartást rendbe szedni, lazítani, meg ilyesmi. Hétköznap esténként is csak színházban, moziban gondolkoztam.
Zolival más lett az életem. Kiderült, hogy szombat, sőt! akár vasárnap, reggel is lehet (és "kell") korán kelni, mert annyi minden vár ránk: lovaglás, úszás, squash, hirtelen bécsi kirándulás, vagy csak egy jó futás. A sport hamar uralni kezdte a hétvégeket.... és a hétköznapokat is. Onnantól munka után is valami mozgásformát céloztunk be, aztán persze még jöhetett színház, mozi, baráti iszogatás. Mit ne mondjak, egy bő félév eltelte után már sokkal fittebb voltam - meg fáradtabb.
Amikor Zita megszületett, hamar világossá vált: Zoli génjeiből, lelki és testi alkatából, természetéből és főleg LENDÜLETÉBŐL rengeteget örökölt. Az első, kissé "beetetős", babéve után Zitáról is kiderült, hogy az alvást felesleges flancnak tartja, ellenben a folyamatos mozgás, tevékenység - és hamarosan a BESZÉD! is - a természetes lételemévé vált. És úgy is maradt.
Zita és Zoli decemberben, a Nyilas jegyében születtek. Mindketten irgalmatlan energiával bírnak, fáradhatatlanok, bevállalósak és megállíthatatlanok. Én meg egyre fáradtabb.... :-)
Már a nyáron kitaláltam közös születésnapi ajándékukat. Mindketten vágytak az Örök Városba. Zita a hetedikes történelmi tanulmányai által is befolyásolva, Zoli meg csak úgy. Egyszer, ugyebár, már majdnem eljutottunk Zolival kettesben Rómába (a tizedik házassági évfordulónk ajándéka gyanánt), de az akkor még létező Malév sztrájkolt... No, majd most, gondoltam!
Zolival leegyeztettem azért, hiszen a munkája miatt nem tudtam volna teljes meglepetést szervezni. Zita nem tudott semmiről, csak egy idő után arról, hogy "valami nagyot és nagyon klasszat" kap majd.
A repülőjegyeket egy fapados járatra foglaltam, igen időben ahhoz, hogy ne járjak túl rosszul. :-) A szállást a nagyszülők állták, de letárgyaltam azt is, hogy útikönyvet is kapjanak majd szülinapi ajándékként más családtagoktól, meg ilyeneket.
Érdekes módon, Zita nem duzzogott különösebben azon, hogy összevonom a családi ünneplését az apja születésnapjával, pedig ő ezeket zokon szokta venni. Volt valami félig-meddig valós kifogásom is rá, és elfogadta (persze, végül is, ajándékot hamarabb kapni, az nem olyan rossz).
November utolsó napján köszöntöttük meg a két decemberit.... Zita nagyon örült!!! Persze Zoli is, a meglepetés erejének híján is! Sokat gondolkoztam azon, hogy mikorra "küldjem el őket Rómába", végül a december mellett döntöttem, amiben nagy befolyással volt Zita zsúfolt versenynaptára is (január és február gyakorlatilag telis-de-teli van). Meg hát, advent Rómában... nem hangzott rosszul.
Tehát, miután a Mikulás hétvégéjét ugyancsak kettesben (illetve sokadmagukkal, de a családból ketten) töltötték Németországban, egy vívóversenyen, a múlt hétvégén, csütörtök estétől vasárnap estéig (micsoda szervezés: csak egy nap munka/suli maradt így ki nekik!) Rómában járt az én két. B.Z. monogrammú, Nyilas jegyében született drága családtagom!

Zita és a Trev-kút - nehéz eldöntenem, melyikük a szebb! :-)

Zoli a római decemberi tavaszban - a Vatikánnál

Karácsonyi kávé Rómában

Apa és lánya.....

Apa és lánya - este, Rómában, decemberben

Télimádók tortája: iglu, pingvin, hó és jég - 

no meg két hóember, amit a Húgok készítettk

14 éves NAGYLÁNY!!!!

Imádták! Gyönyörű idejük volt (amin Zita kissé duzzogott, hiszen ő ködös-szürke-havas december-imádó), és persze, a két perpetuum mobile MINDENT megnézett, amit csak "kellett". Reggeltől estig járták a várost, lelkendeztek, szüleimnek a neten integettek (vannak fix webcamek a neten). Én meg örültem, hogy örültek - és "tartottam itthon a frontot" a másik három leányzóval.
Vasárnap éjjel értek haza - már 16-a, azaz Zita születésnapja volt, mire betoppantak. Ezért aztán még "átadtuk" neki a meglepetés ajándékunkat is: egy kis fotós filmösszeállítást kb. 14 percben az ő 14 évéről. Benne azzal a fantasztikus évezredvégi decemberrel (Once upon a december), a számunkra száguldó idővel (Slipping through my fingers), a családdal (We are family), a barátokkal (Best friends for eternity) és mindazokkal a lehetőségekkel és adottságokkal, amik Zitában rejlenek, zenétől elkezdve a sportokon keresztül a tanulmányokon át bájos szépségéig (Hall of fame). Nagyon tetszett neki (majd felteszem a linket, ha sikerül feltöltenem).
Még mindig a napján, 16-án, volt Emma és Imola karácsonyi zongora-koncertje, aminek a végén a két húg elpöntyögte neki a boldog születsénapot! Kapott még egy szépséges tortát (ezt most nem én készítettem, a családi ünneplős gyümölcsös-túrósat igen). Amolyan igazi télieset, a nagy hideg- és hóimádónak!
Boldog születésnapot Zita, és persze boldog születésnapot Zoli is!!!!

(u.i.: azért nem írtam erről eddig, mert kissé "babonás" vagyok - előbb történejen meg minden rendben, amjd utána mesélek... :-) )