Álmodtam...

... vagy csak álmodoztam talán? Visszaröppentem pár évet. Babaillat lengte még be a házat, Két kis Apróság totyogott ide-oda, két alig nagyobb Apróság játszadozott a nappaliban. És amikor eljött az este - egészen korán, úgy 1/2 8-8 körül, ők már mind frissen mosdottan, kissé álmos szemmel, nagy békében egymás mellett a fotelekben ülve itták az esti italukat.
A Legnagyobbnak még Hamupipőkét kellett mesélni fejből, három bállal, először aranyszínű, aztán ezüstszínű, majd végül rózsaszínű ruhával, még halk "cssssss" altató hang kiadásával és hátsimogatással szunnyadtak el a legkisebbek, és még összebújva lehetett elaludni a Középsővel (ezt még most is engedi).
Még a vad műanyag-motorozások okozta hatalmas és annál hatalmasabb "bibiket" kellett ellátni és szépséges figurás ragtapasszal leragasztani, még hintákat kellett lökni kifulladásig, még a szőnyegen hasalva kellett órákig játszani. Még volt délutáni csendes pihenő, még volt pürésített babaétel, még voltak fogzás miatt gyötört babákkal töltött álmatlan - folyosó sétálós éjszakák. A délutánok nagy része a játszótérről, a friss levegőről, a felöltöz(te)tés és levetkőz(te)tés nehézségeiről szólt.

Távol voltunk még az iskolák, a különórák és a versenyek szorításától, a kamaszodás közös fájdalmaitól, a leckék néha nehézkes megírásától, a kikérdezésektől, a noszogatástól, a lelki panaszoktól, a testvérek néha igen pengés szóbeli viszályaitól, az ajtócsapkodástól, a hőzöngéstől, a munkahelyi és az otthoni teendők megoldásának folyamatos, sokszor felőrlő kihívásaitól. Távol még sok ránctól, aggodalomtól, döntési felelősségtől.

Álmodtam. Vagy álmodoztam, nem is tudom. Jó volt. Igen, a pillanatot kell megélni és élvezni, minden "Nagy" megmondja. Én mégis beleugranék egy picit az időgépbe és kb. 6-8 évet visszaröppennék. Vessen meg érte, aki akar.