Pages

2014. január 10., péntek

Álmodtam...

... vagy csak álmodoztam talán? Visszaröppentem pár évet. Babaillat lengte még be a házat, Két kis Apróság totyogott ide-oda, két alig nagyobb Apróság játszadozott a nappaliban. És amikor eljött az este - egészen korán, úgy 1/2 8-8 körül, ők már mind frissen mosdottan, kissé álmos szemmel, nagy békében egymás mellett a fotelekben ülve itták az esti italukat.
A Legnagyobbnak még Hamupipőkét kellett mesélni fejből, három bállal, először aranyszínű, aztán ezüstszínű, majd végül rózsaszínű ruhával, még halk "cssssss" altató hang kiadásával és hátsimogatással szunnyadtak el a legkisebbek, és még összebújva lehetett elaludni a Középsővel (ezt még most is engedi).
Még a vad műanyag-motorozások okozta hatalmas és annál hatalmasabb "bibiket" kellett ellátni és szépséges figurás ragtapasszal leragasztani, még hintákat kellett lökni kifulladásig, még a szőnyegen hasalva kellett órákig játszani. Még volt délutáni csendes pihenő, még volt pürésített babaétel, még voltak fogzás miatt gyötört babákkal töltött álmatlan - folyosó sétálós éjszakák. A délutánok nagy része a játszótérről, a friss levegőről, a felöltöz(te)tés és levetkőz(te)tés nehézségeiről szólt.

Távol voltunk még az iskolák, a különórák és a versenyek szorításától, a kamaszodás közös fájdalmaitól, a leckék néha nehézkes megírásától, a kikérdezésektől, a noszogatástól, a lelki panaszoktól, a testvérek néha igen pengés szóbeli viszályaitól, az ajtócsapkodástól, a hőzöngéstől, a munkahelyi és az otthoni teendők megoldásának folyamatos, sokszor felőrlő kihívásaitól. Távol még sok ránctól, aggodalomtól, döntési felelősségtől.

Álmodtam. Vagy álmodoztam, nem is tudom. Jó volt. Igen, a pillanatot kell megélni és élvezni, minden "Nagy" megmondja. Én mégis beleugranék egy picit az időgépbe és kb. 6-8 évet visszaröppennék. Vessen meg érte, aki akar.

6 megjegyzés:

MJ írta...

:))

Bogár és Gerti írta...

Azért lenne jó időgéppel, hogy aztán vissza jöhessen az ember, hiszen az ismeretlen új csodákat rejteget! :)

dori írta...

"Kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond"- mondta nagymamám. Az idő kerekét visszafordítani nem lehet, nosztalgiázni szabad, sőt kötelező:))
Anno, amikor 24 éve megszületett egyszem gyermekünk,azt mondta a 75 éves keresztmamim/aki magassarkú cipőjében is volt vagy 150 cm magas/jól néztünk ki együtt, én 180 cm vagyok/, "meglássátok 3 hónap múlva több esze lesz ennek a gyereknek, mint nektek kettőtöknek!" megsértődtem, de igaza lett. A GYEREK irányította a napjainkat. Milyen szép is volt! Üdv: Dóri

Bartush írta...

Akárhányszor olvasok bele a blogodba, mindig elfog a vágy, hogy legyen még gyerekünk.

kikocs írta...

Minden nap hálát adok azért, hogy újra van babaillat nálunk. Nagyon mások a mostani nehézségek, olyan sok erőt ad hozzá ez a feltétel nélküli mindigszeretet, amit ki lehet csikarni ezektől a piciktől :)
Pedig nekünk még kamaszunk nincs is...

Szitya írta...

Bogár!
Hát persze.... :-)
Dóri!
Ehhez kétség sem férhet! :-)
Bartush!
Ez az egyik legmeghatóbb komment, amit valaha is kaptam! :-)
Kikocs!
Irigykedem is erősen! :-) (De csak úgy egészségesen.)